
Elérkeztünk 2016 utolsó és 2017 első napjához, Boldog Új Évet kívánunk minden olvasónknak, magunknak pedig összességében egy penetránsan vörös-fekete évet, olyat, amire 365 nap múlva visszatekintve elégedetten mondhatjuk, hogy 2017 KISPESTI ÉV volt. Hogy ez miben áll, azt rátok bízom.
Búcsúzóul ezekben az ünnepi (és az engem évvégeken mindig elkapó elmélkedő) hangulatban következzen 3 rövid kis RW-karcolat egy wekerlei Kispest drukker sztenderd téli szünetéről. „BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től” bővebben


Szép csöndben egy kis sorsfordító mérkőzéshez érkeztünk a ma délutáni pesti kisrangadóval. Tudom, elcsépeltnek is hathat(na) e fordulat, annyiszor írtunk már itt sorsfordító találkozókról e blogon (persze az NS magyar válogatott kapcsán ellőtt hasonló fordulatainak számától még mindig messzebb vagyunk, mint Dzsudzsák a Hertha öltözőjétől). Mégis leírjuk sokadjára is a sorsfordítást, megmondom miért.

Adott egy rendezvénysorozat, ami igazából élőben jó, szavakban visszaadni nem nagyon lehet, és nem is érdemes.
Igen, jól látjátok, szégyenszemre fotelekké nemesülünk ma Hantával Budapest két végében*, de van ez így, hogy szökőévente egyszer egyikünk sincs ott a csapattal (legutóbb talán a majdnemkiesős 2015-ös tavaszon a Hali elleni vendégjátékot kummantottuk el, egy közös Gurigázás képében).