Bár a csontjaimba is beivódó víz kb. még most is szivárog a csapzott testemből, és a cipőm is újságpapírokkal tömködve pihen a (lekapcsolt) konvektor alatt, a forró fürdővíz pedig már csobog a háttérben, mégis, valahol megérte ez a kanosszajárás a Fáyban, hisz egy értelmezhetetlen helyszínen, értelmezhetetlen gyepen, nyáron szinte értelmezhetetlen időjárási keretek közt mi nyertük a kilátástalan mocsárcsatát az Újpest ellen, így rögvest fővárosi rangadó-behúzással kezdtük az idényt és várjuk a Fratyit. Nem rossz, igaz?
„Kettő góllal nyertük az I. világháborús lövészárkokat idéző sárcsatát” bővebben
Az elmúlt években, ahogy már korábban is írtam, válogatott ügyben tejesen belesüllyedtem a nihilbe, és el is hittem, hogy erre képes csak a magyar foci, ez más sport, mint a labdarúgás, EB-n, VB-n sose leszünk kinn, és amikor kijutottunk, hát nyilvánvalónak tűnt, hogy mindez csak véletlen, és hazajövünk három 0:4-gyel.
Egy hetes gall portya után újra itthon a Csakblog különítménye és bohócliger bajtársaik, végül is épen, egészségesen abszolválva a túrát, ahol, Doki barátomat idézve volt minden, k..ás, kacagás és autósüldözés! OK, maradva két lábbal a talajon, nem pont ezek és nem ebben az összeállításban, de sűrű volt a hét, jó újra itthon lenni, de ha ma indulnánk, ugyanúgy vállalnám. Záró rész a hajtás után. 
Lassan zárul a Csakblog team és csatolt részeik francia kalandja. Bordeaux csodáját Dél-Franciaország stresszlevezető napjai követik, és bár a fő-meccsattrakció már a múlté, az ördög és Loctite nem alszik: egy nemzet szurkolói csoportja sem sörözhet nyugodtan a vendéglők teraszain, ha hőseink arra járnak. Ötödik rész. 
Csakblog team és kapcsolódó részeik on tour. Bordeauxi katarzis, Hemyzmusok a cannes-i pálmafák árnyékában, kecskesajt és vörösbor, Loctite és a többi fella’ a lenyomja a Riviérát. Negyedik rész. 
