Most nem választunk meccsarcot, ez van. Mondom még egyszer: nincs egy rossz szavam se a srácokra, mentek előre, mint a szólás-modor mérgezett egere, de már a meccs elején látszott: az a bizonyos elkapandó fonál az öltözőben maradt. És a Paks elleni vereséggel szemben most nem tudok egyvalakit, vagy valakiket kiemelni, hogy ő majdnem kirántotta a szekeret a kátyúból. Ez van, egységesen szürkültünk most, így a meccsarc virtuális díja ezúttal a zsákban marad.
Szerző: robwarzycha
A lendület alábbhagyott (?)
Két hete nem igazán bánkódtam a tanyaközpont elleni iksz miatt, illetve persze dehogynem, csakhogy azzal tudtam nyugtatni magam: ez van, ez egy ilyen idény lesz, hullámzunk majd, mint a Balaton az első fokú riasztáskor, de hát ez a fiatal keretek velejárója, még mindig jobb így, mint 10 db Alfi Lacalle-lal meg Adewunmival égni 20 néző előtt. Pakson is szívtunk, aztán jött egyből két jobb meccs. Majd leverjük a Vasast.
Nos, a Vasast ma nem vertük le. Nagyon nem. „A lendület alábbhagyott (?)” bővebben
A legmélyebb bugyrokból – 5. rész: Vers mindenkinek
Vitray Tamás: A legnagyobb Király
És megy a kapuba a labda
Pisoooont Pisstaaaa
„Ennél tömörebben nem tudom megfogalmazni, miért jó Honvéd szurkolónak lenni” – mondta Öccs, mikor átküldte a coub-ot. Igaza van.
(Mindeközben a tavalyi őszi edzőfenoménunk, a vidin kék mezben térdelve, azt se tudja, merre hány méter…)
A legmélyebb bugyrokból – 4. rész: Sztenderd sérültek
KryzWarzycha megint coub-olt nekünk egyet, mégpedig a legnemesebb videóemlékek egyikét loop-olta formába.
„A legmélyebb bugyrokból – 4. rész: Sztenderd sérültek” bővebben
A legmélyebb bugyrokból – 3. rész: Csak a szokványos
KryzWarzycha fáradhatatlan, minivideói közül egy újabb klasszikus esett be a héten a postaládánkba. 1998 őszi idényzáróján szegény Csertői Reli brutális lábtörésére ki ne emlékezne a Fradi ellen? Természetesen nem vagyunk aberrált blog, hogy magát a krachot nézegessük végtelenítve, viszont az elkövető magyarázata a meccs végén megér egy misét.
„A legmélyebb bugyrokból – 3. rész: Csak a szokványos” bővebben
A legmélyebb bugyrokból – 2. rész: Entrée!
Múltkor indult új sorozatunk alapját az jelenti, hogy KryzWarzycha blogdesignerünk unalmas perceiben elkezdett coubokat gyártani, és ebbéli fölbuzdulását szerencsére régi Kispest-vonatkozású videóklasszikusokhoz társította. Első epizódunkban Benkő Laci bácsi gyalázta földbe az akkori csapat zalai első félidejét 1999-ből, most pedig szűk fél évvel később már az általa idehozott Reszeli-Soós mester kezd be egy kőkemény bohócliger modorral a kispesti öltözőfolyosón a Vác ötgólos legázolását követően. (Mindehhez kötelezően UMBRO gallérlogós ing! Sírok!) A két rokonértelmű kifejezés 2 mp-en belüli elsütése, főleg, hogy ebből az egyik idegen nyelvű, annyira csodás, hogy elolvadok. Akkor amúgy azt hittem, ez a csapat dobogós is lehet, ilyen rajt után, a Komorát váltó Reszelivel.
Meccstéma: „szurkolói… nincsenek”
Meccstémának most rövid leszek. A futball általában a szurkolókért van. Klubokat normális esetben a köz alapít, a helyi közösség, lokálpatrióták vagy sportbarátok, vagy a kettő együtt. Maguknak, szenvedélyből, a saját örömükre. Ők termelik ki az első éra játékosait, és mindenkori szurkolóit. Nos, ezek az úgynevezett futballklubok.
Aztán van olyan jelenség, amit nem ért az ember. Vannak fura képződmények. És a fura képződménynek minden nyúlványa, kelléke is fura. Például a szurkolótábora. „Meccstéma: „szurkolói… nincsenek”” bővebben
Meccsarc: szürkék között szűrő a király
Meccsarcnak választani valakit most sem könnyű. Békéscsabán a bőség zavara okozott nehézségeket a sok jó teljesítmény közepette; most egységesen szürke volt a csapatunk.
Én mégis kiemelném Nagy Gergőt, aki amíg pályán volt, nem nagyon hibázott, viszont hetek óta tartó megalkuvás nélküli és fáradhatatlan középpályásjátékát most is változatlanul hozva, tegnap ezzel kiemelkedett a mezőnyből a mi oldalunkon. Tegnap is írtam, hogy én nem is cseréltem volna le őt, de lehet, hogy tényleg megfáradt, ezt a szakmai stáb csak jobban érzi. „Meccsarc: szürkék között szűrő a király” bővebben
Nem jött össze, de van ez így: közhelyes, de tényleg így gondolom
Megint egy Kretens idézet jut az eszembe, mint a csabai beszámolóban, úgy látszik most ilyen kretén időket élünk, ez már csak így megy. Egy ’97-es WigWam-os koncertfelvételen szól le Hemü énekes a mindenféle (ám persze jellemzően gyors) dalokat berendelgető punkoknak, hogy „…nem lehet mindig géppuska vázzeg„. Hát sajna ez ránk is igaz ebben a szezonban, nem lehet mindig géppuska, pedig ha valamikor, ma kellett volna egy gyorstüzelő. „Nem jött össze, de van ez így: közhelyes, de tényleg így gondolom” bővebben
Srácok…!
Nem tudom, olvassák-e a játékosaink a blogot. Egyes vélemények szerint nem foglalkoznak ilyen hívságokkal. Más dolgok azt mutatják: talán mégis. (RW=bloggerg*ci by Ivancsics Gege, miután túl sok volt a 10/5-ös osztályzat; a Hantát RW-nek gondoló Kemenes Szabi közlése a főszerk felé, miszerint ő érti, hogy az indulóból nekünk keményebb verzió is bejönne, de hát a többségnek nem… vagy a tény, hogy az RW-t Hantának hívő Vernes Rikárdó 2013 bronzos hazaútján engem kérdezett fel, hogy miért írunk csúf InStatos elemzéseket róla). Akkor mégiscsak olvassák. Vagy nem. Én ezt már nem tudom követni. Mindenesetre ez a poszt nekik szól. Nektek szól Srácok. „Srácok…!” bővebben