mert célunk csak egy van
“Cél a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása és a fiataljaink beépítése…”
“Pietro Vierchowoddal szemben két célt fogalmaztunk meg, egyiket sem tudta teljesíteni…”
“Hosszú távú célunk a saját nevelésekre építeni a kezdőcsapatot…”
stb.
stb.
stb…
Lózungokat gyártani, azt nagyon tudunk. Koncepciókat is. Remekül. A legmagasabb szinten! Csak egy a baj. “Koncepció? Azt ne itt keress, szíp ecsém!” bővebben
Folytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat. A gazdag fotóanyag többségéért ezúttal is az egykori basildon.hu-t illeti a köszönet.
A mai epizód tárgya 2006 tavasza, ami a biztató 2005-ös “kisebb csoda-ősz”-t követően bizony szomorkás ébredést hozott, lévén a keret végül oda került, ahova beárazták év elején a szakértők, kiesési gondok csak a flúgos őszi futam pozitív utóhatásai miatt nem fenyegettek minket. Szerzőnk ráadásul a csapattal együtt futott méretes hullámvölgybe a tavasz végére, még ha más okokból is, mint a piros-fekete kedvenc klub, szóval a mai memoár sem a rózsaszín habcsók-élmények garmadáját hozza majd. De hát egyszer fenn, egyszer lenn, ez már csak így megy. “Az én Kispest-Honvéd sztorim. XIX. rész. 2006 tavasz.” bővebben
Folytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat. Ki kell emelni, hogy a mai fotóanyag jelentős része (így a friss stábról készült címkép is, emitt balra fenn) a Honvéd-drukkerek körében legendás egykori basildon.hu oldalról származik, az oldalnévadó, műfajában elsőként a csapatot és a tábort mindenhova követő szurkoló-fotós munkáját dicsérve. Ezúton is köszönet neki azokért az évekért/képekért.
Időutazásunk mai fókusza a 2005-06-os idény őszi féléve, az NB1-en átszáguldó kecskeszakállal, amikor is a hazai edzői társadalomnak kollektíve fekszi meg a gyomrát a toszkán pestós penne, amikor Taki Zoli végre úgy döntött, ő most beérett és húzóemberré válik, amikor Genike és Miro brácsázott a brazil prímás, Alves alá, és juniorok sora (Csobánki, Lázár, Kovács Zoli) mutatta meg, hogy nem vall szégyent a szükségfiatalítás ellenére. Jó ősz volt ez, srácok, jó kis ősz! “Az én Kispest-Honvéd-sztorim XVIII. rész. 2005 ősz.” bővebben
Szombaton lenyomtuk az első olyan edzőmeccset (lásd a tweet-et) amin én is kinn voltam, rövid tapasztalatmegosztás következik most.
A címben idézett hantaizmus oka, hogy Vérfarkas, a Labdabizti blog pikírt szarkazmus-imperátora ma délelőtt bedobta postaládánkba a wannabe-nemzetközi igazgatónkkal készült legfrissebb interjút. (Köszönet érte!) Már a forrásmédia (fibrafootball.blogspot.com) grandiozitása is legalább La Gazetta dello Sport-i magasságokban leledzik, gondolom ez a gianlucadimarzio.com-nak lehet valami ős-testvéroldala. Hát még a derék direttore nyilatkozata, melyben a világ legtermészetesebb dolgaként közli a tényt, hogy Kispesten most fiatalítunk.
Pár hete még Alex számára a 42-es vilire való szezonbérlet beszerzése volt a talján kedvenc témája, illetve a Miccolinak kibérlendő wekerlei sufni, de úgy látszik, most már Lanzáék egykori menedzsermentora is besorolt (szavakban) az új irányvonal mögé. Gazdag Dani az új Puskás, I’d bet on.
Czukk, mondanám, csak nem így gondolom.
Folytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.
A mai epizódunkban 2005 igazából-semmi-különös tavaszára tekintünk vissza. Az ősszel már pedzegett csappanó lelkesedés sajnos itt sem kapott sokkal jobban lángra, amiért persze Pini is megtett minden tőle telhetőt. Értem ezalatt a belbecset (a keret szisztematikus legatyásítását), és a külcsínt (stadion, gyepszőnyeg, mezek) egyaránt, az állandóan belengetett pénztelenségi hírekről nem is szólva. A Blikk pl. ekkoriban élcelődött azon, hogy a Téglaégető úti utánpótlás-telepünkön egeret talált az öltözőben az egyik ifjonc. Mindegy, azért vágjunk bele, néhány sztori (mozambiki légió, könnygázban gazdag MK-negyeddöntő, bemákolt Budó a nyíregyi tribünön) ekkoriban is akadt. “Az én Kispest-Honvéd sztorim. XVII. rész. 2005 tavasz.” bővebben
Folytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.
A mai részben 2004 őszére fordulunk rá, amikor egy sikerektől hangos idény után ismerős fordulat következett be, egy trademarkos kispesti szürkület, de hát erről is meg kell emlékezni, ugye… Nőt, kocsit cserélhetsz, klubot soha, ahogy a klasszikus mondja, azaz a penetránsabb idényekben is a Honvéd a mi csapatunk, nem csak a sikerekkor. Hajtás után megyünk az őszbe, sok-sok lankadt szárnyú vörös-fekete tollú héjamadár (Ady nagy kedvenc. Nem csak az út, a költő is.). “Az én Kispest-Honvéd sztorim, XVI. rész. 2004 ősz.” bővebben
Nem, nem tűntem el, kedves nézőnk, kedves hallgatóink, nem azért írt Hanta egyszemélyben poszt-áradatot az elmúlt három hétben, nem azért Karácsonyoztatta és szilvesztereztette meg az olvasókat egyedül, nem azért írt megint szólóban már jó ideje, mert RW kiszáll. És még csak nem is a szokásos indokom (meló, meló) volt a némaságom hátterében. Az elmúlt két hetet a régóta hallgató sorozatunk újraélesztésével töltöttem, és most tartok ott, hogy a következő x hétben minimum 7, esetleg 9 részt tudok majd prezentálni, mindannyiunk boldogságára. Remélem legalábbis, hogy nektek is boldogság lesz, nekem mindenképp, hogy végre, 2 évi szülés után kiírtam magamból.
Az új évad első része pedig pedig egy amolyan előtörténet-szerűség, ami még a sorozat kezdése elé megy vissza. Kell ez az egész szériához, hogy lássuk, hogy lett a kis RW-ből Honvédos, hogy aztán később, évtizedek múltával ilyen visszatekintéseket írogasson. Ehhez pedig egészen a ’80-as évek közepéig-végéig kell visszanéznünk, amikor még viszonylag új volt a kispesti panelrengeteg, a Határ úton csak oldschool Ikarusok álltak a 66-os és 154-es végállomásán, a 42-es vonalán UV-k repesztettek a Bozsikig, Wekerle még nem volt annyira sikk, a drukkerek pedig Máncsó mozdulatain való sírás helyett Gyimesiéknek tapsoltak, nem is keveset. (A sufnibuher címképet pedig Hantának küldöm szerettel, mert tudom, hogy imádja az RW-minimálstílust :) ). “Az én Kispest-Honvéd sztorim – 0. rész” bővebben
