mert célunk csak egy van
Rögvest lopott gondolattal kezdek: a tegnapi beharang kommentjei között többen is jeleztétek, hogy a Vasas meccs egyfajta tükre lehet majd az egész szezonunknak: ha győzünk, jó a félidény, ha kikapunk, akkor meg nem. Jó gondolat, és sajnos be is teljesült, ráadásul nem a pozitív előjellel. „Szezont zártunk” bővebben
Amikor 2010 őszén elkezdtük a blogot, emlékszem, mennyire tetszett, hogy a sorsolásunk szerint úgy zárunk, hogy itthon a Siófok meg a Vasas, aztán idegenben az MTK ellen, azaz két hazai + egy vendég pesti, és milyen jó lesz forraltborozni a Hungária körúton, és még az sem érdekel, ha nem nyerünk mert a hangulat király lesz.
Végül a Sió ellen kikaptunk, a Vasassal meg döntetleneztünk, ha minden igaz, az MTK-meccs meg annak rendje és módja szerint elmaradt a havazás miatt (ami pont a Vasas elleni végén indult meg, így már hóban vezettem át egy várostúlvégi Halloween-bulira, ahol amúgy iszonyat finom pulykasültet készített egy amerikai lány), de annyira már nem is bántam az elmaradást, olyan kilátástalan volt a Morales-Supka interregnumban a csapat, azt leszámítva hogy az Eger elleni MK-visszavágon láttam Baráth Botit, a bajnokikon meg Nagy Gerit és Czárt, és azt gondoltam, mind az ászaink lesznek majd. Kettő végül be is jött, nem rossz arány. Nos, azóta várok egy hangulatos pesti ősz-zárásra, talán ma megkapom.
„Igazából 2010 őszére vártam ezt a meccset, de most kapom meg” bővebben
…de mégis keltek, mert tegnap este az már nekem is sok volt, hogy amikor hosszú hetek után először leülök a vasárnap esti gólösszefoglaló elé, kibekkelve a Sport1-ről átcsullankodó műsorvezetősrác brutális méretű modoroskodásait, Bozsik Péter semmitmondását és Prukner tanár befáradt mivoltát és anblokk a semmiről való 20 perces eposzi beszédeket, mondván, legalább látok 3 Honvéd-gólt, egy rakat helyzetet és végre minket is hozsannáznak picit a poszt-meccs beszélgetésben, ami nyilván fizikai fájdalom a szerkesztőknek, épp ezért lesz szép… „Meccstéma: nem akarok hangulatot kelteni, de…” bővebben
Ha RW visszatért, akkor visszatér a meccsarc rovat is, mondhatjuk, és mondjuk is! Hajtás után örömködök. „Meccsarcok: Dani, Ignja és a Bán” bővebben
De most mondjátok meg, hát nem? És valahogy ezt tudja az ember előre, érzi, ezért nem voltam én sem ideges meg borúlátó már meccs előtt sem, noha az egész autó lehurrogott, hogy hurráoptimimista vagyok, mikor elmagyaráztam nekik, hogy a legrosszabb, ami történhet, az egy iksz, mert mi sose kapunk ki egy ‘csúttól, mert sose kaphatunk ki egy ‘csúttól. „Megint vigyázott ránk az Őrnagy odaföntről” bővebben
