Mastodon Mastodon

Szerző: robwarzycha

Ma se maradunk keddi Hemblog nélkül

Nem minden rőf parasztkolbász a mi szánkat édesíti, győztesek!

Hiányoznak a keddek. Illetve nem is maguk a keddek, mert azok ott sorjáznak a naptárban, és majdnem mindegyik valóban keddre esik, csak nagyon ritkán szombatra, esetleg négynapos hétvégén vasárnapra.

Inkább a megszokott kedd reggeli rituálé: vajon mit mondott megint az öreg? Milyen nyakkendő volt rajta? Az asztala mögött ül, vagy szemléltető eszközöket használva egy tábla előtt, esetleg a lesszabály változásait magyarázva egy futballpályán? Volt egy sajátos humora, hozzá tartozott a hétköznapjainkhoz.

Szerencsére ezen a héten nem kell nélkülöznünk a betevőt, ugyanis postaládánkban landolt a legújabb vlog átirata.

„Ma se maradunk keddi Hemblog nélkül” bővebben

2017 után ismét nyertünk a bajnokavatón

Bp. Honvéd – FTC 3-2

– fájdalom, ezúttal a formalitássá silányuló meccsen mindez nem osztott vagy szorzott, a kezdőrúgás előtt ugyanis már bajnok lett a szomszéd kerület szimpatikus, önerőből a csúcsra jutó kis klubja. Azonban a formalitás azért van, hogy legyen, a meccset le kellett játszani, hogy a forduló zárásaként hivatalosan is kimondhassuk, bajnokok lettek a zöldek.

Amikor fél órával a kezdés előtt a lelátó felső részének falához dőlve néztem a melegítő csapatokat, pont ekkor és pont a leírtak miatt fordult meg a fejemben másodszor, hogy meglehet: ma nyerni fogunk.

„2017 után ismét nyertünk a bajnokavatón” bővebben

Akadémiától Parókáig

Olyan szemrehányóan nézett már rám a bicikli az előszobában, hogy láttam rajta: nagyon is rossz néven veszi, hogy már ennyire belelógtunk a tavaszba, de idén alig használtam. Sehol egy ESMTK-meccs, már másfél éve nincs Bozsikba-kigurulás, és a hűvös tavasz is gyenge indok a munkahelyre bringával való bemenetel negligálására – szinte hallottam/éreztem a sértett szóaradatot felém szállni a kormány felől, így nem tehettem mást, nyeregbe ültem és lecsorogtam a wekerleközepi körúton keleti irányba Apuért, aki viszont egy igazi bringamanó, annyira, hogy Fanta wekerlei újságíró barátja egy remek leíró-definíciót is gyártott róla tavaly: „Édesapád sokszor látom kerékpáron…elég sokat mozog a telepen„. Eufemisztikus megfogalmazása ez Fater hrabali bringás csavargásainak, annyi szent.

„Akadémiától Parókáig” bővebben

Túl sok minden nem történt

Kisvárda – Bp. Honvéd 1-1

Ha van meccs és túra, amire évek múlva is szívesen emlékszem majd, akkor arra jó példa a 2015 őszi békéscsabai leutazásunk Öcsémmel, Gyurival, kisBabarral, és Ábelbébi úrral. Remek hangulat, remek meccselőtti séta, remek városkép-részletek, remek meccs. (helyesen: nyári, illetve nagyon augusztus végi. tudom, mert egy esküvőn voltam meccs helyett, és az ilyet az ember megjegyzi. – szerk. vh)

Ha van meccs és túra, amiről körülbelül már egy hét múlva sem fogok tudni semmi érdemit felidézni, az pedig a tegnapi Várda tour.

„Túl sok minden nem történt” bővebben

Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom

A park és a vár, ami úgy néz ki, mintha Kőszeg egy saroktornyát házasítanád a Dreher sörgyárak Gitár utca decensen pusztuló tömbjével – nyilván RW pozitív!

Nohát, nohát. Nem a legambiciózusabb célkitűzéssel sokkol a cím, ezt elismerem, de az a helyzet, hogy tényleg ilyen hangulatban vagyok. Igazából két dolog mozgat meg annyira, hogy holnap autóba üljek Old Babar, Ábel és a 3 napja repetitíven a „gulyásleves” szót mantrázó gumigourmand Fanta mellé: az egyik a tavasz, amit szeretek, a kedvenc évszakom, és ilyenkor a legjobb meccsre menni. A másik pedig az újdonság-élmény: Kisvárdán -szégyenszemre – még sosem jártam, pedig gyakorló geográfusként illene ismerni az ország minden szegletét. Tehát Kisvárda még fehér folt, a város is és stadionja is, ami ráadásul új, és bár ezek a vidéki kétszéksoros – bazinagyponyvatetős megalomán cirkuszi sátrak (vagy a mezőkövesdi verzióban wekerlei hátsósufni design hodályok) egyre kevésbé hoznak lázba, azért egy pillantást megér. Várkerti stadion, végvári vigéczek, van valami hívogató hangulat ebben -holnap persze kiderül, hogy egy nagy humbug az egész, de most még… most még érdekel.

„Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom” bővebben

Lóra, lóra, rabló jő

Ezek inkább vadászok és nem rablók, de legalább Réber László (lásd lenn)

Még általános suliban, a wekerlei I. számúban (nem sokkal később Pannóniának nevezték át) Szilvi néni, az énektanár tanította be az osztálynak ezt a csodás dalocskát, és bár utáltam énekelni, mert nem volt hangom, ezt valahogy már akkoriban sem vetettem meg. Jó volt a dallama, volt benne valami vészjósló dolog, és tényleg elhittem, hogy jön az a rabló, akit úgy képzeltem el, ahogy Réber László rajzolta a rosszarcú fazonokat a Janikovszky könyvekben. Nagyon metál volt összességében. A dal is, Réber is. Na ez így kezdésnek egy akkora ’80-as évek fröccs, hogy mindjárt hallgatok is egy kis Yazoo-t.

„Lóra, lóra, rabló jő” bővebben

Az utóbbi hetekben alig volt valami Honvédhangulatom, de holnap Fradi, és ettől egy kicsit mára legalább lett

Furán ment el ez az idei (újabban egész rövid) téli szünet,nem is szoktam igazán hozzá, hogy alig van vége a januárnak, és máris kezdődik a show. Máskor ilyenkor mentünk még csak a török edzőtáborba, még klasszikusabb években a Fáy utcai sátrakba. Idén pedig? Holnap rajt. Haj-jajj. „Az utóbbi hetekben alig volt valami Honvédhangulatom, de holnap Fradi, és ettől egy kicsit mára legalább lett” bővebben

Napképe: MI JÓT HALLGATSZ?!

Fanta úrral nem sokban egyezik a kulturális ízlésünk, én se járok Balaton, vagy Európa Kiadó koncertre, ő se Dark Tranquillityre, vagy Bolt Throwerre (arra mondjuk már sajnos nem is fogok). Talán ha van szűk metszet, pl. a filmművészet terén, akkor azok a vállalhatatlan Spencer-Hill klasszikusok (hiába, mindketten ’80-as évekbeli gyerekek voltunk).

Ennyi bevezető után hajtás után jöjjön két kép, szép napot.

Ja, még annyi: az alsó kép alanyát, ha csak nagykövet lenne nálunk, és nem balszélső, IMÁDNÁM.  „Napképe: MI JÓT HALLGATSZ?!” bővebben