basszus, azt veszem észre magamon, hogy egyre kevésbé bírom a kettős terhelést. mármint azt a fajtát, amit éveken át simán ledaráltunk, a pénteki társasági iszogatós szórakozást és a szombati meccset együtt. most például kilenc óra ötvenhat, és nehéz fejjel ülök le beharangozót írni, amiből egyelőre azt sem tudom mi lesz, mert úgy gondolatom általában nincs, csak valami tompa szúrás a szemem mögötti részen, úgy agytájékon.
Mindenesetre jön az Újpest, azt pedig legalább rangadó, de mindenképp érdekes, vagy érdektelen, ezt előre képtelenség megmondani.
“Az utolsó értelmezhető meccsek egyike vár ránk az Újpest ellen” bővebben