Nagyon furcsa ez a hét eddig. Hétfő óta valahogy nincs idő és kapacitás keseregni a minden szar érzésén. Kikaptunk a Budafoktól, és mindenki tudja, amennyiben nem nyerünk Tatabányán, akkor nem csupán a bentmaradás lesz legalább négy pontra, hanem a szintén semmit sem érő utolsó előtti hely is könnyen hasonló távolságba kerülhet. Közben a 13. Ajka és a 14. Békéscsaba egymással játszik, és benne van, hogy az egyikük fényévnyi, vagyis hét pontnyi távolságba húz el tőlünk.
Ha nem nyerünk Tatabányán, akkor kurva nagy a baj. Pedig a sorsolásunk alapján most kéne megfogni a pontokat: Tatabánya, Kozármisleny, Ajka, Soroksár, Mezőkövesd, Csákvár, vagy a jelenlegi helyezéseik szerint: 15., 2., 13., 10., 11., 12., vagyis a Békéscsaba kivételével a teljes alsóházzal találkozunk a következő hat fordulóban. Ha ebből nincs 10, de inkább 12 pont, akkor milyen alapon reménykedünk jövőre is az NB II-ben?
„Van élet a szemétdombon túl” bővebben
