Mastodon

Szombat, kora délután 18-20 celsius, Budapesttől húsz perc vonattal vagy hévvel

szóval mi tart vissza, hogy ott legyél a Dunaharaszti elleni kupameccsen? Újpest is messzebb van.

Ennyit kaptok beharangozónak, meg egy kis közszolgálatot:

Nem igazán látom a kifogásokat.

a címlapképet én lőttem maroktelefonnal a tavalyi Taksony-Honvéd kettőn, amit szintén a Dunaharaszti pályáján rendeztek. Az egyik apró kékes folt a képen maga Bábik Tibor.

Amikor már épp menne el a kedvem az idénytől, valahogy valami mindig visszaránt

Kispest – MOL Videoton Fehérvár Parmalat FC Vidi Alba Volán stb. beharangozó

Utolsó Videotonverésünk, ahogy nézem a fotót, valami fontosabb meccsen lehetett… :)

Pár éve (volt az már 8 is), Doki barátom esküvőjén Apu éjjel 3 magasságában egy darabig Tóth Bálintos elrévedéssel nézte az elektromos cigány által ezerrel tolt „Azért vannak a jó barátok„-ra a tánctéren hőzöngő csoportosulásokat, lemondóan megrázta a fejét, majd teljesen indokolatlanul közölte a mellette álló Totóval: „…bassza meg, én már csak maradok Honvéd-drukker!” – és kiment sörért. Jelen bevezető apropója nem (csak) Fater ultraprogresszív kommunikációjának mélyelemzése és örök mementó állítása, hanem e mondat állandó újjászületése bennem. Mindig, de mindig, amikor már kifogyna az energia belőlem Kispest ügyben, például idén, a sokadik, korzós #faszkivan életérzés beütésekor: akkor történik valami, és én maradok Honvéd drukker (=húzok ki a pokolba kívánt hétvégi meccsre).

„Amikor már épp menne el a kedvem az idénytől, valahogy valami mindig visszaránt” bővebben

Próbálom követni az eseményeket

Az Újpest ellen ugyan a három pont a legfontosabb, de közben történések is vannak.

Azt mondják az emberek, hogy ki fogunk esni, hogy rosszak vagyunk, hogy minden hiába, ez nem csapat, ez nem edző, ez nem sportigazgató, és így tovább. Négy vereség kihozza az emberből a hőbörgőt.

Erre két nappal a meccs előtt elment minden jegy a Fáyba, és ha kétszer ekkora lenne a vendég, talán még azt is megtöltenénk.

Aztán az is van, hogy igazoltunk orrba-szájba a nyáron, erre a héten, a semmiből megjelenik egy újabb balhátvéd (akiről természetesen azonnal kiderült, hogy komoly erőnléti lemaradása van, és az elmúlt években alig játszott meccset), belebegtetnek még két esetleges igazolást (vagy hármat frissítés: nem), valamint, és ismét állítólag, többen kikerülnek a keretből.

Vajon mi a francot csináltak akkor tavasszal? Rendben, hogy eladta a klubot közben az Öreg, de nem tervezett senki a télen? Nem tervezett senki az áprilisi tulajdonosváltás óta? Mi a francra ment el a nyár, ha most esnek be az emberek? És miért esnek be, ha állítólag azonnal mennek is?


Bazz, a poszt írása közben, ezen a ponton került ki a klubhonlapra, hogy Hefflerrel és Morettivel szerződést bontottunk. Morettit maga Sannino kérte, Heffler pedig állítólag nem akart beállni egy olyan sorba, ami ugyan formailag nem létezhet, de mégis van. Engedjétek meg, hogy hatalmas tapsikolásban törjek ki.

„Próbálom követni az eseményeket” bővebben

Összetett nap lesz a mai

Bp. Honvéd – Kisvárda @ Hungára, 19:30

Először is először játszunk relatíve hazai körülmények között az idényben, az augusztus 3-án esedékes 110. születésnapot tehát ma, ‘gusztus 17-én ünnepeljük meg, és nem is akárhogy. Egy Ákoshoz mérten ugyan sokadvonalas, de azért a régi érdemei elismerése mellett (István király, Európa), vagyis egy igazi kurzusklasszikus, Varga Miklós fellépésével. (Is.)

Mondjuk korábban láttuk Kispesten a Pa-dö-dőt (Esterházyék búcsúmeccsén), járt itt Erox („Csókó Kispest!”), Lakodalom Lajos, meg még ki tudja kifélék, igazán nagy meglepetés nem érhet már minket a következő évtizedekben beugrós haknifronton. Persze ha letolja a Hölgyválaszt, vagy a Halálkatlant, talán még be is ugrok meghallgatni. (Igen, ha P. Box, akkor nekem Varga és nem Vikidál.)

„Összetett nap lesz a mai” bővebben

Paksról utólag, egész más nézőpontból

Ne maradjon el a beszámoló ezúttal sem, mégha retrospetív is lesz a poszt

Hogy képzavarral éljünk, sajnos ezúttal Karakó(szörcsög) szántotta be az Ekét és az egész csapatot (fotó: Lovi – 1909foto.hu)

Mit tesz az idő, akár másfél nap, ami a vasárnap este (= egy vasárnap késődélutáni meccs esetében a beszámolóposzt klasszik ideje), és a kedd dél közt telik el… Főleg, ha olyan kulcsesemény fémjelezte másfél napról van szó, mint amilyen a tegnapi hétfő volt. Bizony, ha nem zuhanok bele Paksról hazaérve az ágyba, és inkább megerőltetve magam, gépelni kezdek, akkor egy szoftos világvége cikk íródott volna – azért csak szoftos, mert az optimista kicsengésű diósgyőri beszámolómat nyilván nem akartam volna zárójelbe tenni teljesen, másrészt borzalmak ide vagy oda, valahol még bíztam az átigazolási időszakban, főleg haloványan, és ambivalens érzésekkel, a Zsoldy visszahozatalában. Mióta ez pedig bekövetkezett, a „kurva nagy bajban lehetünk idén” kicsengése a paksi meccsnek hirtelen átváltozott egy „mikor lesz már szombat?!„-ba. De kicsit lenyugodva, most komolyan: tényleg minden megváltozott volna?

„Paksról utólag, egész más nézőpontból” bővebben