Beharangozó // Csak a Kispest!

Ma este végre bedurrantjuk a focinyarat

Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius @ Fáy utca, 21h

Kezdjük rögtön egy klasszikus #nemértem dologgal. Tegnap került ki a Zalgiris elleni keretünk, és abban szerepelt az isteni Mezghrani. Némi konstatálás után örömtáncot lejtettünk, hogy felépült a kicsi, nagyon kelleni fog a sebessége a szélünkön, és amúgy is, tavasszal óriási kedvenc lett.

Alig telt el pár óra, és hoppá, megjelent egy másik hír is a klubhonlapon, mégpedig „Jobbulást, Moha!” címmel, és a fotón, igen, egy fotón ott áll egy fő tulajdonos, egy fő vezetőedző és pár fő játékos a begipszelt lábú, láthatóan megműtött Mézga mellett.

Komolyan? Múlt héten, amikor le kellett adni a keretet, még nem tudtuk, hogy műtét, és mint kiderült, hat-nyolc hónap kihagyás vár a srácra?

bővebben

Hajtók dala

A kupadöntő elé

Hiába a Kopaszkutya az egyik kedvenc albumom, Hobót valahogy sosem tudtam megkedvelni. Eskü, próbálkoztam serényen, de vagy egyszerűen lepattantam róla, vagy belealudtam, mint egy romkocsmában, a mindenmentes lattéja felett merengő leendő értelmiség a végtelenítve pörgetett reggae-be.

Azonban van ez a Hajtók dala, ami olyan lehet a Hobónak, hiszen még hozzám is eljutott, mint Mike Oldfieldnek a Moonligth Shadow (egy ideig meg voltam győződve arról, hogy az Almaszószos Halász Judit énekli), vagy a Captain Jacknek a Captain Jack. Amolyan egyetlen és legnagyobb sláger.

Azt is be kell valljam, a Hajtók daláról egy ideig azt hittem, valami lóversenyes tematikája lehet, és a hajtók nem mások, mint modorosan írt zsokék.

Áttérve a lényegre, van az a részlet, hogy – idézem:

Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen,
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.
hangzik a refrén.

Szóval, na, az van, hogy ez a két sor talán az egyik legszebb megfogalmazása annak a szoros köteléknek, ami egy futballszurkoló és a klubja között elképzelhető. Értitek, hajtók, mint a hajtást művelő emberek összessége, és itt a hajtanit úgy tessék olvasni: dolgozni érte.

bővebben

A kérdés, amire nem adunk választ, cserébe fel sem tesszük: hogy kell átmenni a hídon?

MTK – Bp. Honvéd @ Hungária, 17h

Egy hosszú bajnokság végéhez értünk. Egész pontosan 302 napja rajtolt, és akkor még úgy vertük a Haladást, hogy ott volt a kezdőben Vadócz és Skvorc, csereként beállt és gólt lőtt Luki, Cipf kapufát ollózott Mackógabinak és Pölöskei is kapott teljes hét percet. Priskint kiszórták, ha nem is könnyedén vagy szép játékkal, de nyertünk.

Többen kissé megnyugodtak, talán mégsem a kiesés ellen megyünk egész évben. A Rabotnicki ellen simán hoztuk a visszavágót, letudtuk a nemzetközi zártkaput, egy luxemburgi jön, ha az isteni Vadócz velünk, akkor ki ellenünk? Pár napig újra dobogóról álmodott a nép. Aztán jött az Alsókukoricási Haladás, és minden újra a helyére került. Hiába hoztuk a meccseket sorra, hiába játszottunk sokszor elfogadhatóan, sőt, élvezhetően, valahogy visszatért a kilátástalanság: vajon mi lesz velünk?

Szeptember végén kikapunk Felcsúton, és onnan mintha elvágták volna. Végleg elvesztettük a fonalat. Volt pár jó percünk, negyedóránk, azon kívül csak szenvedés, szenvedés, a végén pedig a szokásos kurvagyengézés. A vicc, hogy még egy ilyen év után is meglehet a dobogó.

bővebben

Tegnap óta tudjuk, hogy Magyarszágon nem focit játszanak, hanem hűtlen kezelést

Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária, 17h

Nagyon egyszerű a helyzetünk: ha nyerünk, és a Debrecen kikap, akkor előzünk egyet, ha az Újpest is kikap, akkor kettőt, ha pedig a Debrecen pontot szerez, de az Újpest nem, akkor is egyet. Egyszerű állítás, sok töltelék, Joó Gábor elégedetten csettint.

Tényleg ennyi van a történetben. A két meccs alatt ahány vetélytársunknál szerzünk hárommal több pontot, annyit előzünk meg. Simán lehetünk még harmadikak, nem vészes a sorsolásunk, és ugye, már a negyedik hely is fix Európát jelent.

bővebben

Miközben rendesen esik az eső (mi mást tenne meccsnapon?), letudom egy hőbörgéssel Felcsútot

Felcsút – Bp. Honvéd @ Felcsút, 17h

Ez az a meccs, ahova ha elfelejtene leutazni a csapat, akkor a Mediterrán cuki előtt is össze tudsz kaparni tizenegy olyan embert, kissé kapatos szurkolót, akikkel szemben szintén kötelező elvárás lenne a győzelem. Felcsút az Felcsút, tudjuk miért.

Gyorsan essünk át a kötelező körökön, mert utána nem lesz poszt, van más dolgom is szombat délelőttre. Tehát: igen, Orbán, igen, Felcsút, igen, a modellt rühellem, igen, Szöllősi, igen, a seggéből, igen, nekem ne mutassák magukat az Erkölcs Bajnokainak, az Igaz Magyar Embereknek, ha simán kifosztanak haldoklókat, simán hazudják a történelmet, pedig alapból nem kameraképes futóbolondok, hanem értelmes emberek, és igen, simán behúznak bármilyen pénzt, amihez csak hozzá tudnak férni, és igen, nem írom le, hogy az orvosfizetések elől, vagy bármi elől, mert nem tartozik a tárgyhoz, a lényeg a felcsúti modell, ami úgy és olyan szinten undorító, amilyen úgyságot és szintet korábban elképzelni sem tudtunk volna. Köpni kell, pfüj. – persze nem amolyan bizottságosan, hanem tényleg, le a földre, egy jó hegyeset.

Valahogy így.

bővebben