mert célunk csak egy van
Ezért ha nem lesz időnk, akkor rendes Újpest előtti beharangozó sem, viszont egy kibeszélőt illik kitenni.
Bár mondjuk a tévé megint nem találta közvetítésre érdemesnek, ahogy például a Vasas-MTK-t sem, cserébe újra lesz Gyirmót-Mezőkövesd, és Diósgyőr-Videoton, ami legalább valahol érthető. Szegény Fradit sajnáljuk egyedül, mert szegény szurkolóik a pórnéppel együtt vagy a stadionban, vagy az m4sport.hu streamjén kell nézzék a csapatukat.
Továbbra is felfoghatatlan ez a közvetítési rend és darabszám.
„Szombati munkanapon mi mást csinálnánk, mint dolgozunk?” bővebben
Gondoltátok volna, hogy tíz fordulóval a rajt után két ponttal állunk csak a Fradi Vasas mögött, ráadásul mindezt úgy, hogy a Mezőkövesd és a Gyirmót ellen összesen egy gólt lőttünk és egy pontot gyűjtöttünk? Egészen vicces és sűrű a bajnokság, amire az okosok szeretik azt mondani, hogy izgalmas, de azért ezt járjuk kicsit körbe.
Igen, jól látjátok, szégyenszemre fotelekké nemesülünk ma Hantával Budapest két végében*, de van ez így, hogy szökőévente egyszer egyikünk sincs ott a csapattal (legutóbb talán a majdnemkiesős 2015-ös tavaszon a Hali elleni vendégjátékot kummantottuk el, egy közös Gurigázás képében). „Cívis kibeszélő” bővebben
Megfigyelés: régen nem minden jobb volt, hanem régen minden jobb lesz, ahogy haladunk előre az időben.
Sosem tagadtam, hogy szeretem az MTK elleni meccseket. Mármint különösen szeretem. Gondolom talán azért, mert gyerekkoromban, a nyolcvanas évek Lőrincén, a honvédosokon kívül legfeljebb fradisták laktak (illetve róluk tudtunk), mindenki mást látni kuriózumnak számított.
nincs miről beszélni.
Nem érdemes semmiféle következményt kilátásba helyezni, franc se akarja visszazavarni Rossit az olasz sokadligába, megvagyunk a nyakukba „szégyellem magam” feliratú táblákat akasztó játékosok kanosszája nélkül, és még a tulajdonost se küldjük el a vérbe, hogy tíz év alatt képtelen volt tartósan olyan csapat-edző kombinációt összerakni, amelyik
