Mastodon

Kategória: Beszámoló

Mondjuk én nem értek hozzá, de azért megpróbálkoztam volna azzal, hogy helyzeteket alakítok ki, mert

Kecskemét–Honvéd 1–0

úgy tudom, de javítsatok ki, ha tévednék, hogy helyzetből (és lövésből) lesz a gól. Nem a gólya hozza, nem a Mikulás teszi az ablakba kitett csizmába, nem az önkormányzatnál kell igényelni, és így tovább.

Az tök jó, hogy feljutóként, feljutásra esélyesként akarunk viselkedni, azonban az nem abból áll, hogy eljátsszuk a külsőségekben, hanem van egy igencsak fontos része, mégpedig a pályán nyújtott teljesítmény. Márpedig ez a kecskeméti, még úgy is, hogy felszabadultak Gera edzősége alól, szóval ez a kecskeméti másodjára is szörnyű volt.

„Mondjuk én nem értek hozzá, de azért megpróbálkoztam volna azzal, hogy helyzeteket alakítok ki, mert” bővebben

Hiába volt közel egy meccsnyi foci a pályán, mégis csak az utolsó pár perc fog megmaradni, amikor szinte játékban sem volt a labda

Honvéd–Csákvár 3–1

Igazán kellemes meccsnapra sikeredett a vasárnap: előbb baráti sütögetés a Wekerlén, később vergődés a szembe sütő naptól, de legalább vezetünk, hőbörgés, hőbörgés, ezek tényleg parasztok, viszont megvan a győzelem, utána ünneplés, jó hangulat, valamint születésnap és banánpálinka. Kettőre otthon is voltam.

Ami viszont fontos: visszakaptam a kabalasapkám, rajtam volt a sorozatban győztes póló és a csapat is újra fehérben játszott. Van még kérdés, hogy a babonák működnek, vagy mindenki meg van győzve?

„Hiába volt közel egy meccsnyi foci a pályán, mégis csak az utolsó pár perc fog megmaradni, amikor szinte játékban sem volt a labda” bővebben

Amikor a babona és a statisztika is ellened játszik, akkor abból nem sok jó sülhet ki

Ajka–Honvéd 1–0

Csak a szokásos: ismét a pályaudvari velős piritós volt egyedül értékelhető Ajkán.

Persze, lehet mondani, hogy megvoltak a helyzeteink, hogy hajtottunk, hogy ment mindenki előre, azonban vannak olyan napok, amik egyszerűen el vannak átkozva, amikor semmi sem jön, semmi sem jöhet össze. Mint például májusban Szegeden. Azt megúsztunk 0–0-lal, most nem.

[Babona biturbó] Már a meccs előtt rosszat éreztem. Pisti nyilván otthon felejtette a kabalasapkám, erre én, jó az iksz is felkiáltással nem vettem át a kabalapólót, mert pontosan tudom, hogy csak együtt működnek. Aztán beérve jött a következő megdöbbenés: sárga mez. Nabazmeg, itt senki nem akar nyerni? (Vagy egy másik lehetséges magyarázat: ezt a meccset az ajkai szertáros nyerte meg a hazai fehér kiválasztásával.)

„Amikor a babona és a statisztika is ellened játszik, akkor abból nem sok jó sülhet ki” bővebben

Lassan a fordított is sima lesz?

Szentlőrinc–Honvéd 1–2

Attól félek, sokáig emlékezni fogok erre a meccsre. Persze, nyilván nem azért, mert fordítottunk, az ilyesmi lassan elvárás lesz felénk, hanem mert olyan piszokmód fájt a jobb lábam egész nap, hogy sírni tudtam volna. (Nagyon rosszul viselem a fájdalmat.) Rossz volt állni, rossz volt sétálni, ülni se jobb, ráadásul gyakorlatilag lehetetlen, annyira tömött a lelátó. Mindenhol máshol kellemes füves placc, azonban a világos vászonnadrágomnak valószínűleg a végét jelentette volna, ha ott táborozok le. Ebből szenvedés lesz.

„Lassan a fordított is sima lesz?” bővebben

Nem gondoltuk, hogy ennyire sima lesz, pedig akár hihetnénk is magunkban az elmúlt hónapok alapján

Videoton–Honvéd 0–3

Meg kell állapítsam: mégiscsak szeretek meccsre járni. Van, amikor csupán a lábam visz ki, hiszen ott kell lenni, számomra úgy normális, úgy értelmezhető a világ, ha ott vagyok a meccsen. És vannak a tegnapihoz hasonló napok, amikor nem csak fizikailag vagyok jelen, hanem úgy is érzem, hogy Meccsen – így, nagybetűvel: Meccsen – voltam. Az ilyen napok erősítik meg az emberben: futballszurkolónak lenni tényleg nagyszerű dolog. Kiváltképp kispestinek.

(További nagy előnye a mérkőzések helyszínen való megtekintésének, hogy félidőben nem tolják a pofánkba a propagandaegyperceket.)

„Nem gondoltuk, hogy ennyire sima lesz, pedig akár hihetnénk is magunkban az elmúlt hónapok alapján” bővebben