mert célunk csak egy van
Honvéd–Mezőkövesd 5–2
Azt is lehetne mondani, hogy sima volt. Vagyis nem pont sima, hanem olyan, amilyet év elején megszoktunk. Még tovább pontosítom:
Kozármisleny–Honvéd 2–1
Azon el kell gondolkodni, amior már az edző is hasonlót nyilatkozik, csak épp futballnyelven, amiről hetek óta beszélünk:
Az akarati tényező döntött, a hazaiak megmutatták, hogyan kell küzdeni. Ez nagyon dicséretes, gratulálok hozzá!
„Akarati tényező” – pontosan nem tudom mit jelent (l. értelmező szótár: akarat, tényező), de gondolom valami olyasmit, hogy egy futballmérkőzés megnyeréséhez több dologra is egyszerre van szükség, valamint egyáltalán nem mindegy, hogy az egyes összetevőkből mennyit használunk. Az egyik helyettesítheti részben a másikat. Például a tudás vagy a felépített játék hiányosságait el lehet fedni lelkesedéssel.
„Csak azért nem volt kiábrándító a kozármislenyi zakó, mert egy tendencia részeként valahol pont ezt vártuk” bővebbenHonvéd–Tiszakécske 1–1
Néha olyan érzésem van, hogy a meccsek egyes szakaszaiban mintha csak a mezt vinnénk ki a pályára. Rajta van a Kispest címere, szépen felvasalva, tehát tessenek tiszteletben tartani. És amúgy is: vezetjük a bajnokságot, és ezt is tessenek tiszteletben tartani, valamint szó nélkül elfogadni, hogy mi leszünk a bajnokok. Operettfutball.
Meccsek óta azt látom, hogy hiányzik a koncentráció. Főleg a védelemben látványos, mert ott kapjuk a gólokat. Nem állunk oda rendesen, nem vállaljuk fel a párharcokat, miazmás. Mintha azzal számolnánk, elől úgyis megrúgják az eggyel többet. És közben mindenki gólt akar rúgni, hiszen benne van a csapatban a lehetőség, azonban vannak feladatok, amit akkor is el kellene látni, ha épp mondjuk vesztésre állunk, vagy épp megnyugtatótan vezetünk. Mert ha nem, akkor az 1–0 sosem lesz valódi előny. (Egy Vasas ellen, az ún. Nagy Meccseken lehet, meglesz 1–0-nál is a koncentráció, viszont ahhoz még kevesek vagyunk, hogy a Tiszakécske ellen ennyi elég legyen, hogy ne vegyük őket is eléggé komolyan.)
„Operettfutball” bővebbenHonvéd–Karcag 5–2
Majd később lehet, hogy lesz rendes poszt, azonban most csak pár szóra és egy osztályozókönyvre van időm.
egy. // Somogyi Tamás lett a legfiatalabb akadémistánk, aki bemutatkozhatott a felnőtt csapatban. A játékjogosultság elméleti minimuma a szabályok szerint a 16. születésnap, ami a szökőnapokkal is számolva legalább 16*365+3=5843 napos életkor lehet. Eddig a rekordot Keresztes Noel tartotta a maga 5893, tehát +50 napjával, amit most az augusztus 19-én született Somogyival sikerült letornázni 5885, tehát +42 napra. Mellékesen augusztus 17-én és 24-én is játszottunk, ha a történet tisztán a rekordokról szólna. Az előbbi még nem lett volna jó, az utóbbi, vagyis a Csákvár elleni meccsel viszont a +5 napját utólag nagyon nehéz lenne megdönteni.
öszehasonlításképp. // Puskás például viszonylag idősen, 6092 vagyis +249 naposan mutatkozott be, a legfiatalabb pedig valószínűleg Jenni (Jeny) Rudolf volt, akinek az első ismert meccse 1917. március 4-én egy Fővárosi TK elleni 1:1. Az 1901. március 2-án született Jenni ekkor minddössze két nappal volt túl a 16. születésnapján (4846 nap).
„Pár érdekesség a Karcag elleni meccsről” bővebbenHonvéd–Békéscsaba 2–1
Legalább nyertünk.
Simán benne volt, hogy már az első percektől futnunk kell az eredmény után, ahogy az is benne volt, hogy az utolsó percben elbukunk két pontot. Viszont cserébe azt sem mondhatjuk, hogy legalább a kettő között miénk volt a meccs, mert nem. (Érdekes, hogy mindhárom gól úgy született, hogy előtte a kapusok nagyot védtek, és a kipattanót lőtték be.)
„Nem az igazi, de legalább győzelem” bővebben
