mert célunk csak egy van
minden harmadik meccset megnyerve, 16 forduló után tapadunk a dobogóra?
Mondjuk az is igaz, hogy a Fradit és a legvégét leszámítva, az egész bajnokság egy meddő középmezőny, ahol bárki elverhet bárkit. Hat csapat, azaz az összesség fele áll öt ponton belül, és akkor még nem is számoltam a második Paks négypontos előnyét, pedig magunkat ugyanekkora hátránnyal belevettem.
„Gondoltátok volna, hogy olyan jól sikerült az NB I. átalakítása, hogy” bővebben
Tizenöt forduló ment le, vagyis annyi, mint egy normális, tizenhat csapatos bajnokság félidénye. Ilyenkor már lehet olyanokat mondani, hogy nagyjából hova tartozik a csapat, mit lehet várni tőle az év végén. (És itt most dobjuk, hogy Magyarországon télen elég könnyű totálisan átszabni egy keretet, és tavasszal valami teljesen mást csinálni, mint az ősszel.)
„Annyit már javultunk, hogy legalább NB I-es csapattól kaptunk ki” bővebben
de tényleg.
Az évad egyik legócskább első félidejét a szezon egyik legjobb második félidejével próbáltuk feledtetni az MTK Fáy utcai albérletében – sajnos kevés sikerrel. Pedig a második 45 perc alapján tényleg megérdemeltük volna minimum az ikszet – ha nem a három pontot. „45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen” bővebben
Ciki, mert igazából azt várnátok most, hogy a tévés közvetítés hiányában okosságokat fogok írogatni a tegnapi meccsről, pedig nem. Egyrészt mert hiába remek a kilátás a Sóstó stadion vendégszektorából, azért annyira nem fasza, mint a MOL-terasz sajtójából, így nehéz bármi érdemlegeset megállapítani objektívan, másrészt valahogy úgy alakult, hogy mindenre figyeltünk, kivéve a meccsre.
