Mastodon

Kategória: Beszámoló

Régen, illetve soha nem látott dolgok

Honvéd–Kozármisleny 5–0

Munkához való viszony (eg.) Az érzelmi viszonyulás, a tudati állásfoglalás, a beállítódás alapján alakul ki a dolgozóban. Megkülönböztetünk ~t általában, és speciálisan arra a munkahelyre, ahol a munkás dolgozik. A ~t meghatározzák a dolgozó elvárásai, az elvárások kielégítettségi foka és mértéke. A munkához való pozitív viszonyulás kedvezően hat a dolgozó idegrendszeri állapotára, így munkatevékenységére is.

Munkavédelmi Kislexikon, Népszava, Budapest, 1982, 147. o.

A munkaerkölcs és a munkahelyi levegő szócikkeket inkább nem idézném. Eleve már az furcsa, hogy ez a kötet megvan a polcomon, nemhogy idézgessek belőle. Bőven elég a munkához való viszony, merthogy az ilyesmi ritka vendég volt mifelénk.

„Régen, illetve soha nem látott dolgok” bővebben

Nagy kár, hogy a másik huszonnyolc meccset nem a Tatabányával játsszuk

Tatabánya–Honvéd 1-4

Pedig nem indult jól a nap. A mobilomon valami furcsaság történt: távolról akartak beállítani rá egy amerikai esimet (már nem először), majd közvetlenül indulás előtt eltört a szemüvegem. Mármint letört a szára. Egy kis duct tape, egy kis drót, és ha csálén is, de valahogy visszaeszkábáltam. (A tartalék szemüvegemet, egy dioptriás napszemüveget a biztonság kedvéért bedobtam a táskába. Majd kedden elviszem egy kereteshez, hátha meg lehet ragasztani.)

Innen viszont minden jönni látszott. Egyedül a meccs nem érdekelt*. A társaság, az egész nap koreográfiája viszont nagyon.

„Nagy kár, hogy a másik huszonnyolc meccset nem a Tatabányával játsszuk” bővebben

Undorodom, tehát vagyok

Honvéd–Budafok 1-2

Simán kikaptunk otthon a Budafoktól. Pont beszélgettem, amikor az elsőt lőtték, nem láttam. A második gyorsan követte, így legalább lett húsz percünk félidőig, amikor felesleges volt a pályán történtekkel foglalkozni. Talán majd a szünet után.

Nem lett jobb. Hiába lőttünk egy gólt, még azt sem lehetett érezni, hogy halványan lenne értelme legalább a döntetlenben reménykedni. Ennyire sima nulla pontot nagyon rég nem láttunk.

Biztos hajtottak, biztos odatették magukat, viszont engedjétek meg, hogy leszarjam. Ez ugyanis a dolguk. Te vajon hányszor köszönöd meg leszálláskor a busz sofőrjének az utat? Vagy hívod fel a Magyar Országos Levéltár levéltárosait, és dicséred meg őket az áldozatos munkájukért?

„Undorodom, tehát vagyok” bővebben

Ahogy a Nagy Ember mondta szerényen: győztünk!

Honvéd–Vasas 1–0

90 nap után újra győztes bajnoki labdarúgó mérkőzést játszott az első számú felnőtt férfi csapatunk a Nemzeti Bajnokság másodosztályában. November vége ellenére kellemes labdarúgóidő, a mérkőzés rangjához méltó nézőszám, vezette Antal Péter.

Valahogy így lehetne összefoglalni, mert azon kívül, hogy valóban győztünk, a mérkőzésen nem igazán történt semmi.

„Ahogy a Nagy Ember mondta szerényen: győztünk!” bővebben

Majdnem

Kisvárda–Honvéd 1–1

  • lövünk egy valószínűleg szabálytalan gólt, (a labda nagyon úgy tűnik, hogy kint volt a gólpassz előtt)
  • vezetünk sokáig,
  • lövünk egy kapufát,
  • a 90. perc után kapunk egy gólt,
  • majd megint lövünk egy kapufát.

Ha nem lett volna az elmúlt hónapok szenvedése, akkor erre, bármennyire szerencsétlenül zárult, akár azt is mondhatnánk, hogy rendben volt. Mert objektíve nagyjából rendben volt egy Kisvárda, egy feljutásra hajtó Kisvárda ellen, Kisvárdán, idegenben, rendesen felforgatott kezdővel, tizenhét éves debütálóval, satöbbi.

Szerencsétlen meccs, sokból az egy – mondhatnánk nyugtatva magunkat. Van ilyen.

„Majdnem” bővebben