Kategória: Csak
Utóhangok két vállalható bukáshoz
Bármilyen fura ez most, de nem feltétlen rossz érzés most KISPESTINEK lenni, egy kupakiesés (?) és egy vereség ellenére sem…
A vállalható vereség az egyik leggyászabb fogalom a drukkerek körében – vagy legalábbis nálam biztosan. Ez a definíció az, amit akkor mondunk, ha valamivel vigasztalnánk magunkat akkor, amikor különben nincs más kapaszkodó. Valahol jól rímel a vállalható vereség a szerethető csapat naftalin- és egervárisanyibácsi szagú lózungjához, amiről mindig Hornby Focilázának egyszeri angol edzője jut az eszembe, aki azt sütötte el annak kapcsán, mikor sorozatos 1-0-ás, nézhetetlen győzelmek után ekézték, hogy ő nem szépen játszani, hanem győzni akar, bajnokságot azért adnak. Hát az biztos, hogy vállalható vereségekért és emelt fős kupakiesésekért max együttérzés jár, de most mégsincs rajtam az „utálok mindenkit hangulat„, biztos a szezoneleje teszi, de tényleg és őszintén elismerően tudok nyilatkozni a csütörtökünkről és a tegnapról.
„Utóhangok két vállalható bukáshoz” bővebbenMielőtt bárki kombinálni kezdene
Délután tárgyalja az óvásunkat az UEFA.
Száztíz
Hétindító kibeszélő
Kint van ragadósan a craiovai túra információs posztja, és ott azt kértük, ha lehetséges, a kommentekben csak az utazással kapcsolatos témák jöjjenek elő, így a minden más kibeszélésére dedikálunk egy posztot.
És, hogy téma is legyen, idemásolom Csapó Gyula szurkolónk összefoglalóját a Honvéd-MFA/vegyes – Csákvár meccsről, ahol az első félidőben a nagycsapat azon játékosai léptek pályára, akik a Craiova elleni odavágón nem. (Az eredeti posztot kissé megtördeltem, mert olvashatatlanul egybefolyó volt.)
„Hétindító kibeszélő” bővebben