Szerintetek előfordulhat olyan 2022-ben Magyarországon, hogy teszem azt, egy nagy ember, mondjuk egy politikus kibéreljen egy UEFA 4-es kategóriájú stadiont a gyereke születésnapjára, és ott zsúrt, valamint alkalmi focimeccset rendezzenek?
A poszt egyébként is csak azért van, hogy legyen valami, amihez hozzácsaphatja a rendszer a kommentelési lehetőséget, és hogy Laszka kifejlődőben lévő enyhe (nevezhetjük így?) OCD-je se szenvedjen jelentősebb hátrányt a gondatlanságunk miatt. (l. a klubunk által is ápolt filozófiát: senkit sem hagyunk az út szélén)
Egyéb tartalom most nincs. (Illetve lehetne a VPN-ekről, a Geforce Now-ról [nem emlékszem ki voltál, de kösz, hogy rábeszéltél!], a Cyberpunk 2077-ről, a telefonos számlatartozásokról, az oldal költözésének lehetőségéről, mert az élet, ha nem is rohan, de azért zajlik.)
Az van, hogy városi emberként nagyon gondolkodom egy rolleren, de még inkább egy elektromos minikerékpáron, mert az a koncepcióm, hogy amikor csak lehet, városon belül inkább a vonatot használnám, és a pályaudvarok, valamint megállók környékétől valami rásegítéses eszközt. A hordozhatóság és a rásegítés a lényeg.
A címlapképen például azt láthatjátok, hogy a KöKiről legfeljebb fél óránként induló vonatokkal elérhető vasúti megállók köré húzott 3 kilométeres kör mekkora százalékát fedi le Budapest belvárosának. Egyedül a Gelért tér környéke homályzóna, de az a pár plusz méter simán bele kell férjen. Akár még tekerve is.
Viszont. Viszont az is van, hogy meccsre is szívesen járnék így, bár, ebben az esetben le kellene mondani a nyakló nélküli sörözgetésről, de valamit valamiért.
Egy linket azért beszúrnék megjegyzésül, mert a hivatkozott helyen olyan anyagokat találni, amelyeket érdemes lehet átfutni a témában, ha valaki vitaképes szeretne maradni. A vitaképesség ugyanis mai fogalmaink szerint a következő:
a jelenleg elfogadott paradigma ismerete,
egy új (másik) paradigma ismerete, amelyet módszertanilag releváns módon sikerült igazolni,
párbeszéd.
amennyiben az új (másik) paradigma érvényessége igazolódik, onnantól a tudomány (hiszen ezért tudomány, és minden más nem tudomány) az új (másik) paradigmát tekinti elfogadottnak.
1936-ban megjelent egy viszonylag nagyhatású magyar szakkönyv Holits Ödön és dr. Mamusich Mihály gondozásában Hogyan futballozzunk? címmel.
1938-ban a magyar válogatott világbajnoki döntőt játszott Olaszországgal, és ott 4:2 arányban veszített.
Általános vélekedés volt az elbukott döntő után, hogy a magyar futball, bár tehetséges játékosok tömegével rendelkezik, taktikai szinten komoly elmaradásban van a kor világelitjéhez képest. Az utólagos visszatekintések, valamint a futballjáték változásának irányai mindezt később egyértelműen igazolták.
1938 végén Az Est című lap felmelegítette a Hogyan futballozzunk? címet, és a magyar futballban korábban komoly szerepet játszó szakembereket kérdezett meg a témáról, majd ezeket a véleményeket a téli lapszámokban közzé is tette.