Nyolcvanegy. A debreceni lesz sorozatban a nyolcvanegyedik tétmeccsem megszakítás nélkül a Kispest nagycsapatával. Legutóbb még 2021. február 27-én, a Covid idején hagytam ki egy Felcsút-Honvédot. Mivel egyáltalán nem meglepő módon visszautasították az akkreditációs kérelmem, le sem utaztam, mert nem értem volna haza a járvány második hulláma miatt újra bevezetett kijárási tilalom kezdete előtt. (Főszabályom ekkoriban a szabályok betartása volt, és kijárási papírt csak akkor írtam magamnak, ha volt akkreditációm egy mérkőzésre. Ha kintről be lehetett látni egy stadionba, és hazaértem megfelelő időben, akkor akkreditációt sem kértem feltétlen.)
„Görcsösség, napok, galambok” bővebbenKategória: Életérzés
Ilyen búcsúlevelet még nem b*szott a magyar foci sem
Kukoc ❤️
Nem is kommentálom. Nincsenek szavak.
Egyszerűen a futballvilág nincs felkészülve az olyan játékosokra, mint Tonci. Van benne valami a múltból, a nyolcvanas évekből, amikor a futball még egy romantikus dolog volt. Úgy tűnik, mint aki kifelé játszik, miközben nem, egyszerűen egy ekkora állatról van szó.
Szóljatok a Toncinak! – köszi, hogy egy hatalmas mondattal lett gazdagabb a Kispest. (A miértet lásd Tonci búcsúlevelében.)
„Ilyen búcsúlevelet még nem b*szott a magyar foci sem” bővebbenDél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!
Nb3-on voltunk, hangulatkodni
Szombat este Kassai lefújta a meccset és persze az abisszikus mélységű kispesti önsajnálatunkban fetrengés épp tort ült a társaságon, mikor Ábel utolsó sörének zárókortyai között bedobta, hogy holnap a Bélával mennek BKV – III. kerületre, nem jövünk-e mi is, én pedig elgondolkoztam, mert BKV-meccsen utoljára 2014 tavaszán voltam, ahol Tischler óriásit hegesztett 40-ről a nyugdíjközeli Vezér Ádinak, utána magán a pályán pedig a Vérhódos MK-meccsünkön, az is 2014, csak ősz. Szóval már bólintottam volna egy feltételes igen-t, amikor Hanta szokás szerint teljesen más irányba nézve közölte, hogy ők Honvéd-Szabadkikötőre mennek Csepelre, ráadásul az utóbbi pályájára, ami viszont még ismeretlen stadionka, így mindannyiunkat felizgatott. Végül jött a vasárnap délután, és Ábel eltűnt az éterben (valszeg mégis BKV-ra ment), én azonban felkerekedtem, hogy Hantáék mellé társulva fedezhessek fel egy új sporttelepet és ránézzek a kadétjainkra, hogyan is állnak a nagy fejlődésben.
„Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!” bővebbenAkadémiától Parókáig
Olyan szemrehányóan nézett már rám a bicikli az előszobában, hogy láttam rajta: nagyon is rossz néven veszi, hogy már ennyire belelógtunk a tavaszba, de idén alig használtam. Sehol egy ESMTK-meccs, már másfél éve nincs Bozsikba-kigurulás, és a hűvös tavasz is gyenge indok a munkahelyre bringával való bemenetel negligálására – szinte hallottam/éreztem a sértett szóaradatot felém szállni a kormány felől, így nem tehettem mást, nyeregbe ültem és lecsorogtam a wekerleközepi körúton keleti irányba Apuért, aki viszont egy igazi bringamanó, annyira, hogy Fanta wekerlei újságíró barátja egy remek leíró-definíciót is gyártott róla tavaly: „Édesapád sokszor látom kerékpáron…elég sokat mozog a telepen„. Eufemisztikus megfogalmazása ez Fater hrabali bringás csavargásainak, annyi szent.
„Akadémiától Parókáig” bővebbenDublini töredék a válogatott szünetre
btrmdn
Így válogatott meccsek alatti szünetre kis szösszenet az elmúlt hetemről (pontosabban hetemből).
„Dublini töredék a válogatott szünetre” bővebben