Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Undorító volt az egész, egyben csodálatos reklámja a magyar labdarúgásnak

Ajka–Honvéd 2-0

Nem baj, hogy aludtam rá egyet.

_a mérkőzés előtt

P. hívott, hogy nem engedik be a népeket a hazaiba, lakcímkártyát kérnek. Hiába hivatkoznak bármire, például a hatályos jogszabályokra, az MLSZ szabályzataira, a rendezők hajthatatlanok. A meglepően nagy számban kivezényelt rendőrök természetesen nem tesznek semmit, az MLSZ ellenőre szintén semmit, az egyetlen javaslat, hogy

akinek a lakcímére hivatkozva nem adtak jegyet, indítson polgári peres eljárást. De a meccsre nem jöhet be.

Ne haragudjatok, de azt kell mondjam mind a rendező sportszervezetre (FC Ajka), mind a rendező szövetségre (MLSZ), hogy mindkettő

egy utolsó, aljas, szemét banda.

Külön kínzó kérdés, amennyiben egy klub nem képes és nem is akarja megugrani egy NB II-es meccs megrendezését, akkor mi a francnak nevez be egyáltalán abba a bajnokságba? Minek fogadják el egyáltalán a nevezését? Úristen, néző, úristen!

bővebben

Régen, illetve soha nem látott dolgok

Honvéd–Kozármisleny 5–0

Munkához való viszony (eg.) Az érzelmi viszonyulás, a tudati állásfoglalás, a beállítódás alapján alakul ki a dolgozóban. Megkülönböztetünk ~t általában, és speciálisan arra a munkahelyre, ahol a munkás dolgozik. A ~t meghatározzák a dolgozó elvárásai, az elvárások kielégítettségi foka és mértéke. A munkához való pozitív viszonyulás kedvezően hat a dolgozó idegrendszeri állapotára, így munkatevékenységére is.
Munkavédelmi Kislexikon, Népszava, Budapest, 1982, 147. o.

A munkaerkölcs és a munkahelyi levegő szócikkeket inkább nem idézném. Eleve már az furcsa, hogy ez a kötet megvan a polcomon, nemhogy idézgessek belőle. Bőven elég a munkához való viszony, merthogy az ilyesmi ritka vendég volt mifelénk.

bővebben

Nagy kár, hogy a másik huszonnyolc meccset nem a Tatabányával játsszuk

Tatabánya–Honvéd 1-4

Pedig nem indult jól a nap. A mobilomon valami furcsaság történt: távolról akartak beállítani rá egy amerikai esimet (már nem először), majd közvetlenül indulás előtt eltört a szemüvegem. Mármint letört a szára. Egy kis duct tape, egy kis drót, és ha csálén is, de valahogy visszaeszkábáltam. (A tartalék szemüvegemet, egy dioptriás napszemüveget a biztonság kedvéért bedobtam a táskába. Majd kedden elviszem egy kereteshez, hátha meg lehet ragasztani.)

Innen viszont minden jönni látszott. Egyedül a meccs nem érdekelt*. A társaság, az egész nap koreográfiája viszont nagyon.

bővebben

Undorodom, tehát vagyok

Honvéd–Budafok 1-2

Simán kikaptunk otthon a Budafoktól. Pont beszélgettem, amikor az elsőt lőtték, nem láttam. A második gyorsan követte, így legalább lett húsz percünk félidőig, amikor felesleges volt a pályán történtekkel foglalkozni. Talán majd a szünet után.

Nem lett jobb. Hiába lőttünk egy gólt, még azt sem lehetett érezni, hogy halványan lenne értelme legalább a döntetlenben reménykedni. Ennyire sima nulla pontot nagyon rég nem láttunk.

Biztos hajtottak, biztos odatették magukat, viszont engedjétek meg, hogy leszarjam. Ez ugyanis a dolguk. Te vajon hányszor köszönöd meg leszálláskor a busz sofőrjének az utat? Vagy hívod fel a Magyar Országos Levéltár levéltárosait, és dicséred meg őket az áldozatos munkájukért?

bővebben

Ahogy a Nagy Ember mondta szerényen: győztünk!

Honvéd–Vasas 1–0

90 nap után újra győztes bajnoki labdarúgó mérkőzést játszott az első számú felnőtt férfi csapatunk a Nemzeti Bajnokság másodosztályában. November vége ellenére kellemes labdarúgóidő, a mérkőzés rangjához méltó nézőszám, vezette Antal Péter.

Valahogy így lehetne összefoglalni, mert azon kívül, hogy valóban győztünk, a mérkőzésen nem igazán történt semmi.

bővebben