Mastodon

Úgy kellett összefogdosni egy csapatra való játékost, hogy egyáltalán legyen kit szidnia a Népi Internetnek

Újpest – Bp. Honvéd 0-0 // osztályozókönyv

A meccs végére így nézett ki a középpályánk:

  • Májer // született: 1999.06.28.
  • Banó-Szabó // 1999.07.25.
  • Szendrei // 2000.03.27.

A dátum 2019.04.20., vagyis egyik játékos se töltötte még be a huszadikat.

Ha bármi történt volna az utolsó percekre, a padon ott ült a kis Pisont (életében először, 2000.01.03.) és Beglarishvili (szintén életében először).

Erre azért mondhatjuk azt, hogy elfogytunk, ugye?

„Úgy kellett összefogdosni egy csapatra való játékost, hogy egyáltalán legyen kit szidnia a Népi Internetnek” bővebben

Nincs valami olyasmi szabály, hogy ha valaki többször is alkalmatlannak bizonyult, az nem lesz bíró többet?

Bp. Honvéd – Debrecen 1-1 // Osztályozókönyv

Ha másról nem, Karakó sporttárs egészen elképesztő ámokfutásáról mindenképp emlékezetes marad a Honvéd-Debrecen. Összesen tizenegy (11!) sárgát osztott ki a két csapatnak egy olyan meccsen, ahol a hármat-négyet talán lehet indokolni, de durva, alattomos, rugdalózós meccsről semmiképp sem beszélhetünk. Alig volt olyan testkontaktos fault, amit ne lapozott volna fel azonnal, és ha valami, akkor az ilyenfajta hozzáállás nyilvánvalóan megöli a meccseket.

Már az ötödik percben egy tizenegyessel indultunk, aminek a jogosságán lehet lamentálni, azonban Nagy Geri kiállítása mellett talán a másik értelmes és komolyabb ítélete volt a sporinak, amibe nem nagyon lehet belekötni. Bényei még véletlenül sem egyenlő testhelyzetben használta a vállát, hanem szögből érkezve, simán fellökte Holcsikát, teljesen jogos. A tizit szerencsére berúgtuk, mert volt olyan debreceni, aki szinte előbb ért a tizenegyes pont magasságába, mint az ítéletvégrehajtó, és amilyen napja volt Karakónak, még visszafújta volna valahogy ezt is a kárunkra.

„Nincs valami olyasmi szabály, hogy ha valaki többször is alkalmatlannak bizonyult, az nem lesz bíró többet?” bővebben

A Szimpatikus Jugoszlávok ismét hozták a formájukat

Bp. Honvéd – Videoton 0-1 // Osztályozókönyv

Egészen elképesztő a mai Videoton hozzáállása a labdarúgáshoz, mint játékhoz. Megcsinálja a faultot, belemegy, belefejel, belerúg, belevalamit az ellenfélbe, majd elterül, és sajnáltatja magát. Ha nagy ritkán, a műfetrengése után kap egy sárgát, mert az amúgy jogosan jár neki, akkor hirtelen minden baja elmúlik, és elkezd perlekedni a bíróval. Tudja, úgysem állíthatják ki, mert nem.

Legalább öt sárgája az idényben nyolc (8!) játékosuknak volt, nálunk négynek (4!). A 81 vs 55 összes sárgáról már ne is beszéljünk, hiszen nyilván nem az összeset kapták meg, ahogy az megszokott, szóval még ez az adat is kozmetikázott. De a Videoton stílusa, modellje követendő Magyarországon! Legyél te is a földön fekvő játékosba belerúgó szerb, horvát, boszniai, délszláv!

„A Szimpatikus Jugoszlávok ismét hozták a formájukat” bővebben

Ilyen az, amikor valóban nincs szerencsénk

Mezőkövesd – Honvéd 3-1 // osztályozókönyv

Nem voltunk jók, különösen a középpályánk. Ben-Hatira és Gazdi is úgy volt, hogy megcsinálta a szép cselt, megvolt a neheze, majd jött a homálypassz, vagy egy lövés a semmibe.

Hiába mentünk előre, hiába fociztunk, semmi sem jött össze. Még rosszan is jobbnak, támadóbbnak tűntünk, nem hiszem, hogy bárki azt érezte volna a meccs alatt, hogy a Kövesd nyerhet.

Erre kiderült, hogy bennünk ennyi van, miközben a Kövesd képes sebességet váltani. Moutari és Vajda bejött, majd az utolsó húsz percben lerendezte a meccset. Értitek, Moutari, padon, Kövesden. Nem egyszerű.

„Ilyen az, amikor valóban nincs szerencsénk” bővebben

Egy igazi klasszikust kell idézzek: „…és, akkor kiderült, hogy megint igazam volt. Egyszerűen nem tudok tévedni, ebben a rohadt futballban!”

Bp. Honvéd – Paks 3-0 // osztályozókönyv

Nem más, mint a nagy Verebes „Mágus” József fényezte ezekkel a mondatokkal saját magát valamikor a kétezres évek közepén, egy komolyabb állami kitüntetés átvétele környékén. És most engedjétek meg, hogy ezúttal szerény személyem kontextusában használjam ugyanezeket az örökérvényű gondolatokat, és itt idéznék egy részletet a tegnapi posztunkból:

A mai elvárásom is ehhez igazodik. Egy kissé ellenséges, de amúgy általánosságban szarokbele ezaszezonmárelment hangulatú, meglepően gyér számú közönség előtt (hosszúhétvége, Fradi is akkor játszik), kissé felforgatott csapattal, számunkra remek ellenfél ellen, nekünk kedvező bíró mellett hozzuk a meccset. Szenvedünk egy kicsit, majd bizonyítjuk sportemberi nagyságunkat (helyesen: kijön a lépés), és ha nem is szórjuk meg a Paksot, de a tavasz legjobb fociját produkáljuk valamivel több, mint egy félidőn át.
Ahogy a nagy edzőfejedelmek szokták volt mondani: egyszer valakinek bele kell szaladnia a késbe.

Mibe, hogy a tavasz legjobb fociját hozzuk ma? (via csakblog)

Így történt, vagy nem így történt? Jár nekem a Mágus megszólítás, vagy nem jár? Ugyanitt kitöltött Tippmix-szelvények olcsón eladók, érdeklődni a szerkesztőség címén lehet. A jelige: kenőpénz.

„Egy igazi klasszikust kell idézzek: „…és, akkor kiderült, hogy megint igazam volt. Egyszerűen nem tudok tévedni, ebben a rohadt futballban!”” bővebben