mert célunk csak egy van
Így kell debütálni egy Honvédban: a szavazatok alapján Benczenleitnert tartottátok a legjobbunknak az Újpest ellen meccsen. Semmivel sem volt rosszabb, sőt, mint bárki, aki játszott mostanában a balszélen védőt/középpályást, cserébe még csak szeptemberben lesz húsz éves.
Csoda, hogy ilyen sokat kellett várni az első meccsére. Igazából már legalább egy tucat becserélésen, negyed- vagy félórákon túl kéne lennie.
Az első három sorrendje:
A bajnokságban lejátszott tizenhét meccsünk kevesebb, mint felén(!) sikerült eddig pontot szereznünk, ráadásul Újpesten úgy kaptunk ki hétvégén, hogy a lehetséges 990 percnyi játékidőnkből 731 esett légiósra, ami kimagaslóan a legtöbb az idényben.
Ha tovább bontjuk az adatokat, akkor azt is észrevehetjük, hogy a tavaly nyár óta igazolt játékosok 540 percet játszottak, ami szintén a legmagasabb érték az idényben. Vagyis mielőtt elkezdenénk fiatalozni, hogy miattuk szar minden, vegyük figyelembe,
Újpest – Honvéd 2-1
2017. május 27., vagyis a Videoton elleni 1-0 óta először fordult velünk elő, hogy egyetlen percet sem játszott olyan játékos, aki bajnok volt 2017-ben. 181 meccset élt meg a sorozat. (Zsótér sérült, Lovric a padon maradt, más meg nincs.)
Ha csak a poszt címét, valamint a mindenféle meccs után nyilatkozatokat olvasod, akkor azt is gondolhatnád, hogy nem változott semmi. Ugyanúgy gyufa, és ugyanúgy megy az ígérgetés, hogy a magunk miatt, a szurkolók miatt, a Honvéd neve miatt, még egyszer hasonlóan sosem, nem fordulhat elő, egyszeri alkalom volt, ésatöbbi.
Nos, valójában az újpesti meccs alapján az a helyzet, hogy bár a fejekben egy korábbi verziót használ a firmware, bőven lehetne másról is beszélni, mintsem újra és újra fogadkozni. De tényleg, előbb hiszem el Repülős Gizinek, hogy jó útra tér, vagy politikusnak, hogy többé nem hazudik, mint kispesti játékosnak, edzőnek, hogy ilyen többet nem fordulhat elő.
„A lényeg, hogy Klafuric még egy kis időt kér, és Lukic szerint ilyesmi nem történhet meg újra” bővebbenÚjpest – Honvéd @ Megyeri, 15:30
mert nyerni lassacskán nem lesz elég. Ha csak rajtunk múlta, ez az idény csodálatosra sikerülne. Szavak szintjén meghallgattunk másfél-két koncepciót, fiatalok, tehetségesek, rutinosak, összeértek, csapatszellem, taktika, technika, tudás, sportdinamika, egészségügy, sporttudomány(!), van itt annyi szó, hogy felsorolni is lehetetlen, azonban a bajnoki rendszerű tornák egyik fontos jellegzetessége, amit például a fradisták rendre hajlamosak elfelejteni, hogy egy bajnokság attól bajnokság, hogy abban más csapatok is részt vesznek rajtunk kívül.
Vagyis minden lehet szép és jó, egészen addig, amíg nem találkozunk az első ellenféllel. Aztán a másodikkal, harmadikkal, és így tovább, amíg el nem fogynak.
„Innen szép győztesen kijönni,” bővebben
Vagyis az olvasóink több, mint háromnegyede nem jön ki egy budapesti mérkőzésre – derül ki a tegnapi Hangolat-O-Meter részeredményéből.
Egyébként, viszont nem meglepő módon, az Újpestre kilátogatók körében valamivel bizakodóbb a hangulat, ami esetünkben nagyjából egy helyezést jelent, tehát már bentmaradást. Izé, akár azt is mondhatnánk, hogy aki nem jön ki, az elengedte.
„Tök szomorúan láttam meg az imént ezt a grafikont” bővebben
