Mastodon

Hogyan futballozzunk? (1938) // 2. rész

Kiss Gyula gondolatai nagyon rosszul örögedtek.

Egy apró adminisztrációs hiba miatt tegnap véletlenül a századelőn dolgozó szövetségi kapitány, Minder Frigyes meglátásai kerültek ki elsőként a magyar futball 1938-ban aktuális problémáiról, miközben Az Est sorozata nem vele, hanem a húszas évek kapitányának, Kiss Gyulának a véleményével indult.

Talán nem is baj, hogy így történt, legalább el tudjuk helyezni a kor futballgondolkodásának mentális térképén a most következő anyagot, amelyben Kiss Gyula kétszeres szövetségi kapitány konkrétan tagadja a taktika fontosságát a labdarúgásban. Sőt, a taktika tanítását, gyakorlását kifejezetten káros jelenségnek tartja, ami csak arra jó, hogy megzavarja a csapatok játékát. Arra sajnos nem tér ki, hogy egy alapvető taktikai elemeket nélkülöző játékban egyáltalán mit tarthatunk játéknak?

Tényleg rosszul öregedett a mester mondandója

„Hogyan futballozzunk? (1938) // 2. rész” bővebben

Egyébként itt nagyjából mi történik?

fotó: honvedfc.hu

Megpróbálom leírni a képen látható formagyakorlatot úgy, hogy ha a rádióban hallaná valaki, akkor ő is el tudja képzelni. Egy mindenféle tiltótáblával teleaggatott kandelábernek dől háttal Kálnoki-Kis úgy, mintha egy képzeletbeli széken ülne. Az ölében egy frakciós tárcsa, amit a súlyemelés néven futó sportágból ismerhetünk, és ezen a tárcsán Nagy Geri próbál – a rogyasztott térdéből következtvetve inkább kisebb sikerrel – egyenúlyozni. A bizonytalanságot Kálnokin és a tárcsán kívül alátámasztja az a tény is, hogy mindeközben Hidi fogja kezét, hogy le ne essen.

A háttében Lanzafame kocog tovább, és mivel szemmel láthatólag egyáltalán nem érdeklődik a jelenet iránt, így akár arra is következtethetünk, hogy a számunkra közel értelmezhetetlen dolog teljesen szokványos a csapat életében.

(Természetesen, ha az ablakom alatti parkba valaki megszoborná a képen látható hármast, akkor egész nap azt a szobrot bámulnám.)

Hogyan futballozzunk? (1938) // 1. rész

Minder Frigyes.

1936-ban megjelent egy viszonylag nagyhatású magyar szakkönyv Holits Ödön és dr. Mamusich Mihály gondozásában Hogyan futballozzunk? címmel.

1938-ban a magyar válogatott világbajnoki döntőt játszott Olaszországgal, és ott 4:2 arányban veszített.

Általános vélekedés volt az elbukott döntő után, hogy a magyar futball, bár tehetséges játékosok tömegével rendelkezik, taktikai szinten komoly elmaradásban van a kor világelitjéhez képest. Az utólagos visszatekintések, valamint a futballjáték változásának irányai mindezt később egyértelműen igazolták.

1938 végén Az Est című lap felmelegítette a Hogyan futballozzunk? címet, és a magyar futballban korábban komoly szerepet játszó szakembereket kérdezett meg a témáról, majd ezeket a véleményeket a téli lapszámokban közzé is tette.

Most a sorozat első második darabját olvashatjuk.

„Hogyan futballozzunk? (1938) // 1. rész” bővebben

Napikispest 2020.05.20.

Oenningről // szólva már tegnap gyanús volt a csakfoci egyik anyaga, egy ingerjú Gál Istvánnal, az NB II-es Siófok edzőjével, amiben elmondta, hogy ha Oenning újra Magyarországon dolgozna (ahová szívesen is jönne), akkor ő is szívesen dolgozna vele. Nem kötöttem magammal fogadást, de biztos voltam benne, hogy egy-két napon belül

Oenninget // bedobják, mint a Honvéd egyik lehetséges edzőjelöltjét. Ez meg is történt, szintén a csakfocin.

Oenning // amúgy a Vasastól lehet ismerős, amikor a bajnoki szezonunkban egész sokáig jól tartották magukat, akkor ő volt ott az edző. Mérlege az NB I-ben 80 meccs, 28 győzelem, 18 döntetlen, 34 vereség, 101-124-es gólkülönbség és a megszerezhető pontok 46,25%-a, vagyis 1,28 pont/meccs, ami 42 pontot jelent egy 33 fordulós bajnokságban. A Vasas a következő teljes idényéban utolsóként esett ki, végig Oenninggel a kispadon. Jelenleg a görög Aris Saloniki csapatánál dolgozik.