mert célunk csak egy van
Újpest – Bp. Honvéd @ Megyeri út, 21:05
Sziasztok, történt valami említésre méltó a héten?
Ahh, hogy nyertünk egy kupát? Hivatalosan az évek óta öreg Kamber két góljával? Padon Pisonttal és Dajkával, a pályán sok olyan játékossal, aki évek óta velünk van, netán egyenesen saját nevelés?
Nem akarok jönni a Nagy Honvéddal, hogy ilyenek nálunk a hétköznapok, viszont újra előjövök a Sokadik Nagy Generációval, amiben lehet mégis valami, hiszen RW is feszegette érintőlegesen másnap.
lásd fent.
kösz, andris
Életem egyik legfurább szezonjának közeledünk az egyik legfurább zárásához – és az, hogy ebből a kopasz futballgyilkos háromnegyed éves ámokfutása, a koronavírus fagyasztó intermezzója, és a kiégés mindenféle jeleit mutató keret (és RW) egész éves szenvedése után úgy néz ki, hogy jobban jövünk ki ebből az egészből, mint például a 2017-18-as, vagy az 1994-95-ös idényekből, a lehetőséget, kereteket és körülményeket tekintve egy igazi kis csoda. Nyolcadszor ünnepelt tegnap kupagyőzelmet KISPEST, 3 év után nyert ismét trófeát a HONVÉD, és amiért tavaly fohászkodtam, hogy ez a 2015-2020-as éra és emblematikus arcai még behúzhassák az MK serleget is a bajnoki trófea mellé, az most megvalósult.
Érzékenyebb lelkületű olvasóink most fejezzék be a posztot, mindannyian jobban járunk, mert mostantól nem egy szokványos RW-tiráda fog következni, inkább egy keserédes fináléja egy optimistán nézve átmeneti, pesszimistán tekintve pedig hosszú új éra első etapjának.
„Egy kupadöntő után” bővebbennem nagyon van értelme bármit írni. Beszélhetnénk arról, hogy az ellenfél a Mezőkövesd, és már csak a név hallatán is eszünkbe jut, mitól igazán (és milyen) szép egy kuparendszerű sorozat, ahol akár a döntőig is eljuthatnak a kisebb klubok. A század első felében egy Kispest, BEAC, Attila (Miskolc), Bocskai (Debrecen), Soroksár, Szolnok, Salgótarján, Diósgyőr, majd a háború után a Dorog, Komló, Pécs, Békéscsaba, Vác, Haladás, Siófok, Sopron és végül a Kecskemét.
Aztán folytathatnánk úgy is a posztot, hogy a Kecskemét után jött a Felcsút, az elődöntőben a Balmazújváros, és idén a Mezőkövesd, vagyis valamiféle sűrűsödés figyelhető meg egy adott körben, amiről lehet, utólag ugyanazt mondjuk majd, mint mostanság a BEAC, Attila, Bocskai, Soroksár kapcsán, hogy a kicsik miatt igazán szép egy kupasorozat.
Tessék, két felcsapás, ugyanabból a tényből kiindulva, hogy a Kispest (akinek helye van címre menő dolgok közelében) és egy másik, nem Kispest-kaliberű csapat játszik egy kupa döntőjében. Ilyen ez a kupa, és ilyen ez a történelem, feltételezve, ha van.
Most pedig következzen valami egészen más.
„Egy kupadöntő elé” bővebben