A nyár óta lőtt góljaink harmadát szerző játékosokra nem számíthatunk különböző okokból a következő hetekben. A tovább után látványos infografikával is szemléltetjük a dolgokat.
Megint kiénekeltettük a libacombot a szánkból. MTK-Kispest értékelés.
A húsvéti programtorlódás és egyéb, most nem részletezett kifogások következtében némi késéssel, de jövünk a megszokott értékeléssel a szombati fiaskóról, aminek -csakúgy, mint ősszel- már megint nem így kellett volna történnie.
Egy igazságos, vagy legalábbis vörös-fekete színű világban a szombati meccset 3:1-re behúztuk volna, de hogy nem így lett, azért a kezünket a szívünkre téve azért nem csak a Sorsot hívhatjuk tetemre. A helyzetek azért vannak, hogy berúgják őket, mondogatja a vállunkon üldögélő, „Közhely a mindenem” pólót viselő plüss Puhl-bábu, és basszus, igaza van.
Kapu
Szabi először állt szerződéshosszabbítását követően a gólvonal elé, és e nagyszerű tényt az MTK is megünnepelte: mindössze egy lövést adtak le a kapujára. Igaz, abból gól lett. A másik két 100%-os ziccert Tischler Patrik nagyvonalúan elhibázta, ezzel kívánva boldog éveket gitárvirtuóz cerberusunknak Kispesten. Ezt most mi is megtesszük, a kisördög mindössze a gól kapcsán agyal azon, hogy ez azért fogható lett volna-e avagy sem, de nagyon nem rágódunk, mert ilyenkor szokott Kemenes egy 10/10-es meccset hozni legközelebb, a Loki ellen. Erre pedig szükség is lesz, legalább annyira, mint egy jó ‘tallica lemezre 2014-ben.
Védelem
Rossi maestro bizony megint variált a találkozó előtt, a biztos kezdő Lovrics pl. csak nagykabátban álldogált a VIP szektor bejáratánál. Kérdésemre, hogy sérült, vagy eltiltott, szomorúan csóválta fejét, hogy egyik se, majd rejtélyes mosollyal válaszolt az „akkor miért nem kezdesz” kérdésre. A helyére mindenesetre a máskor balhátvédként khm… hát nem igazán brillírozó Alcibiade került, aki hozott egy nagy büdös átlagteljesítményt szombaton, fölös sárga lappal, és bosszantó hibákkal az első játékrészben. Szerepeltetése nem volt egy nagy ötlet. Dettó Zsivanovicsé. A délszláv láthatatlan ember szombaton sem találkozott sokat a labdával, és pápai antibalhátvéd-játéka után ismét bizonyította, hogyha már játszatni kell őt, akkor inkább a középpályán alibizzen, de védőnek (is) kevés. A pozitív oldalán áll a serpenyőnek viszont Ignja, aki lassan hosszú évekre emlékezetes kis középső védőnkké növi ki magát, hátul biztosan és keményen takarít, róla nem is nagyon fordultak le a kékek, elöl pedig szögleteknél veszélyes, ha lecsúszik az ágyúzása az első félidőben, most övé lenne az ezüstözött Plókaibajusz-díj. A második 45 percben persze az is látszott, hogy amikor kreatívan kéne előre menni, ott megáll a tudomány, hajmeresztő előreívelései nem sok veszélyt jelentettek Hegedűs kapujára, nem úgy az ezekből induló kontrák a miénkre… A Király a jobbhátvéd poszton üdítő meglepetés volt, nem először. Bár fizikailag gyenge, viszont gyors, és a legkevésbé labdabuta afrónk Diaby után. Ami veszélyes támadásunk volt, abban az ő megindulásai rendre ott szerepeltek startfaktorként. Ügyes volt, kicsi. (Kiegészítő infó: a derék Uralkodót kezdetben, még ősszel gyakran cinkelő Faterom is rászólt egy bőszen kispestafrikázó ősz MTK szurkerre, hogy szálljon le a csöpp Kingről, mi ez, ha nem sikersztori a kis jobbszelesnek?).
Összességében vegyes volt tehát a védelem teljesítménye a későtéli szombaton, és ez épp elég volt az egy darab MTK gól összehozásához – kár.
Középpálya
A kép itt is vegyes, csalódások és meglepetések váltakoztak. Kezdjük a pozitívumokkal. Hidi Patrik. Önbizalomtól duzzadó múltheti nyilatkozatát még meglepve olvastam a hivatalos weboldalunkon, de szombaton bizonyított a srác, végre úgy játszva, amit mindig várok-várunk tőle és aminek a reményében én még kitartottam a védelme mellett szemben a szerkesztőségi kollegákkal. Egy rossz hátrapassza volt ugyan, pont mikor a legjobban dicsértem, de ezt leszámítva kemény, de szabályos odalépések, határozott játék és jól megjátszott labdák. Az új frizura végre meghozza a rég várt Hidi beérést? Ne kiabáljuk el, de ez a szombat biztató volt. Csakúgy, mint Ivancsicsnál, akinek ismét jót tett az egymeccses jegelés, és amíg bírta szuflával (kb a 50.-60. percig), addig meglepően sokat mozgott, Lanzának tett egy remek labdát, volt egy jó lövése és egy hatalmas szerelése visszafutva -ilyet is utoljára 2007-ben láttunk tőle. Valahogy így kéne továbbra is, és ezzel a rugótechnikával ami neki van nem csak a szögletek felét jól betenni… Negatívum ezzel szemben a nagy kedvenc Vécsei, aki fáradtnak és kókadtnak tetszett, mint Gedeon liba szárnya. A rövid passzai nem jöttek be, a hosszúak hiányoztak ezúttal. S bár a borzalmas kezdő 20 perce után összekapta magát, cseréje sajnos jogos volt. A csapat tragédiája viszont, hogy nincs kraftos helyettes, mert hiába szállt be nagy svunggal Diarra, egy kemény belépőt követően, amit ő osztott ki, hamar beszürkült a szokásos diabetikus tökfőzelék-szintjére, és ezzel nem tudott sok pluszt adni a csapatnak. És negatívum a rég várt mufloni visszatérés is. Marshal olyan volt, mint első 3 kispesti meccsén: lassú, életlen és gyáva, nem ismertünk rá a sérülései előtt már-már Akassou-sodó Mufira. Reméljük gyorsan revitalizálja magát, mert tegnap ez az alapszűrőmunka és az állandó biztonsági hátrapasszok egy megnyerni akart meccsen borzalmasan kevésnek bizonyultak. Szintén e szekcióba érkezett Ivancsics helyére irányítani Vernes Ricsi, aki aztán hamar előrekalandozott az igazi posztjára, láthatóan a közönség biztatásától felspannoltan, ám a rossz minőségű gyep által meghiúsított elfutásainak kudarca hamar agresszivításba fordította a pozitív lelkességet, amolyan kispesti bosszúálló angyallá transzformálva a fiatal csatárt. Előbb kivégezte Hegedűs kapus vállát, majd saját magát Rafa Wolfe homlokán. Mielőbbi gyógyulást kívánunk, Ricsi,mert a góljaid és az agilitásod hiányozni fog a következő hetek rangadóin.
Csatársor
Lanzafame eddigi legjobbját nyújtotta a Paks meccs mellett, mióta Kispesten van, igazi csatárjátékot láthattunk tőle, kapott labdáit 90%-ban meg tudta tartani/játszani és tényleg állandó veszélyt jelentett az MTK védelem oszlopai közepette kígyózva. Jó lenne már egy gólt is látni tőle, no meg azt, hogy ha 60 perc alatt nem jön össze semmi akkor nem megy el a játékkedve, mint egy csúcsformás Sasunak 2001 tavaszán. Délczegről sajna most nem tudok sok jót írni, rég látott gyenge meccse volt a szombati, rossz döntésekkel, lassú gondolkodással és kapura nézve antiveszélyességi faktorral. Nálam már cserére érett, pedig idén az egyik kedvencem a keretből, Rossi mégis fennhagyta. Nem tudott sok vizet zavarni. A Marshalt váltó Holender ebbe a csapatrészbe szállt be, 10-15 percre, így alig melegedhetett be, vesztes meccsen ez általában nem elég egy fiatalnak a megváltáshoz (nem mindenki Beliczky, ha már az MTK-pályán járunk…), neki sem volt az. Mozgása ennek ellenére ígéretes volt, nem egy Lóczi Robi/Lantos/Bojtor vonal ha értitek, mire gondolok. Persze, hogy értitek.
Kispad
A Mister ismét experimentális oldalának engedett a pénteki spagettivacsora fölött, mikor összerakta a szombati kezdőt, kísérletezése viszont ezúttal kevéssé vált be. A váltások sem jöttek időben, és ő is érezhette, hogy kicsit eltoltuk ezt a meccset, és ismét verhető lett volna az MTK, mint ősszel – ezért is volt a meccs végén az amúgy jogos, de semmit nem számító kitörés a hosszabbítás rövidsége ellen, és magán a sajtótájon, miután előbb magában hőbörgött olaszul a sarokban, majd újságírói kérdésre kifejtette, hogy nonszensz volt a 4 perc ráadás, ha maga az ápolás volt ezen belül 5 minuta időtartamú, azért rögvest hozzátette: ha vasárnap reggelig játszunk is, akkor sem lövünk gólt az ihletett formában védő Hegedűsnek. Habókos talján – mindig hőzöng egy sort, majd azért csak értékel egy higgadt verziót is. Nem igazodok ki rajta.
* * *
Mint ahogy ezen az idényen sem – ezért bízom benne, hogy az MTK-roller után vagy a Lokit, vagy a zöld arch enemy-t azért elkapjuk. Logikusan nézve nincs sok esély, és látjuk mit hozott megint az optimista tippem. Most csak annyival zárok tehát: meglátjuk…
Fotó: lovi (1909foto.hu).
Bár azt se tudjuk, lejátszuk-e egyáltalán, azért győzni megyünk. MTK-Kispest beharang#2
A fotókat láttuk, nem biztatnak sok reménnyel, közben ma lement/megy a 2 pénteki meccs, ez már jóval kecsegtet, Hanta szerint lesz meccs, ez megint nem jelent sok jót, az eső szakadatlan esik, ez sem, az MLSZ szerintem nem akar halasztani megint, ez meg igen. Ember legyen a talpán aki ezt követni tudja még ésszel.
Ma már volt egy unortodox beharangunk, most jön még egy, inkább gondolathalom, semmint jól szerkesztett zsánerposzt, de hát egy ilyen bizonytalan meccs előtt mi más jöjjön mint egy másmilyen valami, ami egyébként annyira nem is másmilyen. Max annyira mint a tavalyi és az idei keretünk közti difik. Mindkettőnek megvan (volt) a maga bája.
Nehéz meccssorozat elé nézünk, ezt sokan és sokszor elmondták, mi is nem egyszer pedzegettük e nem túl szívderítő közeljövőt blogunk virtuális lapjain. Egy MTK, egy Debrecen, egy Fradi. Sosem könnyűek. Ráadásul közülük legalább másfél jó formában is van! (Vagy volt 3 hete mikor utoljára meccseltek. Ebben azért bízhatunk). Normális esetben azt mondanám, az idén harmatosabb Loki elleni lehet valamivel könnyebb dolgunk. De nincsenek normális esetek.
Az MTK ellen idegenben is otthon vagyunk évek óta. Így megy ez szezonról szezonra. Itt nem kell besz*rni a srácoknak, végig zúg a CSAK_A_KISPEST és most nem csak Maros szpíker mikrofonjából. Közel a Hidegkuti hozzánk, nagy számban rándulunk át, ott, ahol a hatos az egyes megáll… és kövezzen meg bárki, én szeretek az MTK pályára menni vendégségbe, jó a hangulata, mindig a ’80as években érzem magam benne és a környékén, kis kockaházak, üvegvisszaváltós abc, lambériás becsületsüllyesztő, 37-es villamos és töltés, lőréspénztárablakok, mint nálunk, itt volt életem első idegenbeli Honvédmeccse, és ’99-ben itt szakadt le alattam majdnem a tribün a Master of Puppets nyitó riffjétől. Szép emlékek, na.
Szóval kvázi otthon leszünk. És ha a spori (és a labda) is úgy akarja, otthon játszunk meccset holnap. Amit normál esetben szoros meccsen elvesztenénk szerintem, mert amennyire fekszik nekem hangulatban az MTK-pálya, annyira nem fekszik nekünk az MTK játéka. 1996-2004 között azért, mert a keretünk sokkal jobb volt, azóta azért, mert a fiataljaik szétfutnak és -játszanak minket. Elvben. Az a baj, hogy sokszor már fejben feladjuk, amit nem értek. Most viszont kaptunk egy esélyt.
Egy irreális talajt. És hiszem, hogy ez a kékeket zavarja meg jobban. Tudom, tudom. Ha Kispest-győzelmet jósolok, mindig roller a vége. De talán most nem. A válogatott hazai meccsét is telibe trafáltam eredményileg, sőt eredmény-alakulásilag, hát találjam telibe a holnapot is. 2:3 az ótvaros sárfociban.
Amúgy sok választásunk nincs. A Fradi elleni hazai, de a Loki elleni is, nehezebben hozható, mint a szintén nehéz holnapi, ahol viszont pont a normál kerékvágásból kiesés hajthat malmunkra vizet. Kik vagyunk mi, hogy megzavarjon ez az időjárás? Egy amúgy is szeszélyes csapat. És az MTK? Kiegyensúlyozott, pedáns alakulat Garami ofő kezei alatt, s az öreg ráadásul nem csípi az ilyen viszonyokat. Hát ezt érzem én. Ne tegyünk úgy, mint az egervári-bébik akik kihagyták az országos ziccert Románia ellen. Mi éljünk a váratlan sorskeggyel.
Kaotikus fejtegetés, szalmaszál-remények? Lehet. Unortodox beharang egy kakukktojás forduló előtt.
Majdcsak kisül belőle valami.
Gumicsizmás, hólapátos kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek
Péntek délben így nézett ki a Hungária körúti MTK-stadion, két napnyi heroikus hólapátolás után. Minden tiszteletünk a különböző csapatoknak, akadémistától NB I-ig, hogy próbálják játékra alkalmas állapotba hozni a pályát. Jelenleg esik az eső, saras a pálya, talán még egy Yodát is találnánk a Dagonya-rendszerben.
A stadionból származó legfrissebb információink szerint lesz meccs, vagy legalábbis nagyon akarja mindenki, hogy legyen, aztán majd Szabó sporttárs a kezdés előtt dönt, elég magasra pattan-e mindenhol a labda. A hajtás után egy rettenetes minőségű fotó a rettenetes minőségű talajról, a belénk oltott Bálint gazda minden okosságával mondjuk: ha lesz is meccs, kegyetlen sárdagasztást fogunk majd látni.
Minden más beharangozónak jelenleg nem sok értelme (ettől még lehet, hogy lesz), hiszen három hete nem léptünk pályára, Baráth és Tandia ugyanúgy eltiltott (az egyik még két meccsig, a másikuk még két napig), és mi okosat lehetne mondani egy valószínűleg irreális körülmények között megrendezendő rangadó előtt? Talán azt, hogy fejjel talán jobbak vagyunk.
Vajon létezik stoplis gumicsizma?
update [13:30]: Az MTK közben halasztana: hiába sikerült megszabadítani a hótól, az esőzés miatt teljesen használhatatlan a gyep.
update [14:00]: Vajon ez mit jelenthet?
A Versenybizottság határozata értelmében a végső döntést a játékvezető hozza majd meg a találkozó előtt. A csapatok és a rendezői gárda úgy készül, hogy lesz mérkőzés.
Elmagyarázzuk:
- A meccs kettőkor kezdődik szombaton, vagyis Szabó sporttárs (a bíró) úgy egy körül kimegy lemeózni a talajt, és megállapítja, játékra teljesen alkalmatlan, ahogy azt már pénteken is jelezte Domonyai László, az MTK klubigazgatója. Ha ez történik, akkor azt úgy kell elképzelni, hogy mindkét csapat már a Hungárián, néhány néző a lelátón, feleslegesen béreltek a rendezők biztonsági embereket, nyomtattak jegyeket etc. Ergo baromság.
- A labda fel fog pattanni Szabó sporttársnak, aki úgy érzi, kettő körül alkalmas a pálya a mérkőzésre, mert a Versenybizottság így döntött. Hogy ez a kezdeti és idilli állapot meddig áll fenn a 90 percből jelenleg erősen kérdéses, valamint az, hogy mennyire veri majd szét az amúgy is rossz állapotban leledző gyepet, az szintén. Az MTK nem fenntartója a saját stadionjának, mégis neki, illetve a játékosainak kellett letakarítaniuk az elmúlt napokban, így jogosan merülhet fel, ha most játszanának rajta, azt sem fogja felújítani, tehát egész tavaszra maradna a botrányos állapot. Ez viszont nettó kibaszás.
Most legyen bárki okos.
Te mivel ünnepled Döme 50. szülinapját?
Tisztelt Szerkesztőség!
Csaba vagyok, 42 éves budapesti sportember, hosszútávfutó. Détári Lajos idén ünnepli 50. születésnapját. Véleményem szerint a magyar labdarúgás kiváló egyénisége volt a hatvanegyszeres válogatott és ötszörös világválogatott játékos. Ezért úgy döntöttem, hogy tiszteletem jeléül 50 perces futással fejezem ki elismerésemet az Ő kiváló eredményei előtt. A futásra természetesen az 50. születésnapján kerül sor Kispesten.
(via albertgazda)
Néma döbbenet ült úrrá rajtunk, vagy hogy mondják. Csaba futni fog Döméért. Mondjuk Döme mindent megérdemel. Ha rajtam múlna, az osztrákoknak lőtt gólja előtti, a labanc védőket egyéb égtájak felé elfektető mozdulatából csináltatnám meg a Hősök tere első interaktív köztéri szobrát, miközben az álló alak, deréktól fölfelé egy pultot támaszt, kezében kisfröccsel. Döme a magyar futballista archetipusa, a velünk született Mohács, a magyar-román 92. perce, amikor semmi, de soha semmi sem sikerül, – miközben. És Dömét ezért tudjuk szeretni.
A szürkebarát 50 árnyalata. – ha igazán méltóak akarunk lenni, mondja oglizán andrás barátunk. Illetve 50 kisfröccs, a szürkebarátot már csak mi tesszük hozzá. A kérdés viszont ennél sokkal, de sokkal keményebb: vajon milyen az a futballközeg, ahol egy Détári kaliberű játékosról ennyi marad csak meg az emberekben? És persze a 61 válogatottság, a világválogatottság, meg a szőkeség. Pedig vitte volna a Juventus Platini helyére, ha az após (Komora) és az MLSZ (meg még ki tudja kik) engedik. Akkor még tényleg benne volt, hogy valaki lehet, de hagytuk elkallódni, ő pedig hagyta magát.
Döme kurvára nem a kisfröccs! A bulvár nyilván ezt szereti, van neve, legurítja, Fradinál is volt, zsíros lesz a példányszám. És ez a bulvár sem talált igazán fogást rajta. Iszik, ivott, és? Ki nem? Megteheti, joga van a hozzá. Mindenki ott cseszi el az életét, ahol tudja, vagy ahol akarja. A munkáját (edző) nyilvánosság előtt végezte, mégis miről szóltak a vele kapcsolatos hírek állandó jelleggel? Hogy Döme szerződése szerint nem ihat, amíg a Fradi edzője. Tényleg? Ennyire hülyíteni kell a népet? Rendben, a Nemzeti Sport főszerkesztője nagy haver, de Buzgó keze sem érhet el mindenhova, ha valaki talál valamit, az Döme nevével hír.
Egy ilyen volt az utóbbi időben: Horváth bundaügyben vallott Lipcsei Bettára és Détárira. Később kiderült, az sem úgy volt, hanem Kenesei Zoltánra, aki nem szólt végül Détárinak. Hoppá.
Lehet Döme rossz, vagy sikertelen edző, lehet egy világcsavargó, akit eleinte párthatározatokkal, majd később minden más okkal ide-oda rángattak, lehet egy link pali, és persze igaz, azért mert nagyjából az utolsó vállalható magyar játékos volt a világ előtt, az nem lehet minden későbbi dolgára mentség. Ellenben azokhoz a későbbi dolgainkhoz nekünk szinte semmi közünk. Nekünk Döme a játékos, az edző, vagy ha nyilatkozik, akkor a véleményformáló. És ez a Döme csak az osztrákoknak és a lengyeleknek lőtt góljai miatt, bármit tehet bármikor, örökre a hősünk marad.
Ja, és mellékesen Döme kurvára nem a Fradi sem.
Nagy a közösség ereje amúgy, így egyetlen futóbolond sem veszhet el a ködben. Csabáról is kiderült közben, hogy szereti a kerek évfordulókat, mert ilyenkor mindig talál valamilyen alkalmat a futásra. Tavaly például Brezsnyev haláláról emlékezett meg egy laza 30 kilométeres etappal. Már most remegve várjuk a következő bejelentését.
Egy nappal kevesebbet pihenhetünk bárkinél, és majdnem csak a felét a másik véglethez képest
Tegnapi posztunkban már szó volt róla, hogy az MLSZ nem kicsit nézte be a Honvéd meccsnapjait, kezdési időpontjait. Ezek után jogosan merülhetett fel a kérdés, hogy akkor most csak velünk csesztek ki ennyire, vagy másokkal is?
Mivel a szerdai pótlás pontos időpontja még nem ismert, ezért mi belőttünk egy délután hatot, úgy talán nagyot nem tévedhetünk. És lássunk csodát, a három forduló közti időben csaknem egy nappal kevesebb pihenőnk lesz, mint az utánunk következő Diósgyőrnek, és néggyel, mint a leglazább programú Újpestnek.
Köszönjük az esélyegyenlőség nevében.
Megint 48 óra?
Rossi legutóbb teljesen jogosan akadt ki. A Pécs elleni Ligakupa-visszavágót követően (lefújás: szerda, 19:45) alig telt el 45 óra és 15 perc, hogy Iványi a sípjába fújjon, elindítva a Paks-Honvédot. Nyolc játékosunk mindkét meccsen pályára lépett.
Az NB I. idei versenykiírásában egyetlen szó sincs arról, hogy két mérkőzés között mennyi időnek kell legalább eltelnie. A Ligakupáéban szintén semmi. Vajon létezik bárhol bármilyen ajánlás a hasonló esetekre? (Ebből a cikkből kiderül, jelenleg két napot kell adni, de a teljes regenerálódáshoz három lenne az ideális. Sőt, a két vs. három napot pihent csapatok mérkőzése kiemelkedően unfair.)
Fontos a kérdés, mert újra sűrű hetek elé nézünk. Tegnap (március 19.) az MLSZ módosította az eredetileg április 6. (szombat) 14 órára kiírt Honvéd-Debrecen időpontját, és áttette április 7. (vasárnap) 16:30-ra. Rendben, most legalább jó előre szóltak, lehet tervezni.
Közben az elmaradt 20. forduló pótlására is találtak egy szerdát, méghozzá április 10-et. Egyelőre pontos időpontok még nincsenek, csak annyi fix, hogy a Honvéd-Fradi szerdán lesz.
Április 12-én (pénteken) 17 órakor viszont már újra játszunk, méghozzá a Kaposvárral. Számoljunk csak! Ha a Fradi ellen 15:15 után kezdünk, akkor a meccs sem érhet véget 17:00 előtt, vagyis ismét 48 órán belül kellene kétszer játszanunk.
Megnéztük, az NB I. versenykiírása ismeri a keddi és a csütörtöki játéknapokat, amiből az utóbbi nyilván kiesik, 24 órán belülre talán még ott sincs pofája senkinek betenni két meccset, ellenben a kedd már érdekes lehet. A vasárnapra áttett Honvéd-Lokit lefújják 18:15-kor, vagyis kedden ugyanebben az időben akár kezdeni is lehetne, ha ragaszkodunk a 48 órás pihenőhöz.
Vagy még jobb lett volna kicsit gondolkodni előre, és békén hagyni a szombati Debrecent, a Fradit betenni keddre, és akkor pénteken mehetünk a Rákóczihoz. Egy, azaz egy módosításra lett volna szükség, ugyanis a Fradi a 22. fordulóban szintén szombaton játszik idegenben, a Haladás ellen, vagyis a kedd nekik is belefér.
Nézzünk egy hipotetikus esetet, mondjuk legyen a szerdai kezdés 18 óra. Ekkor a Loki után pihenhettünk 5:45+24+24+18=71:45 órát, vagyis majdnem három napot. A Fradi után a Kaposvárig viszont csak 4:15+24+17=45:15 órát, azaz nagyából három órával kevesebbet még a minimális két napnál is.
És mi van akkor, ha az a szerda mondjuk kedd, és ugyanúgy 18 óra? Akkor a Loki után kapunk 47:15 órát, a Fradi után pedig 69:15 órát. Az egyik nem kettő, a másik pedig nem három nap.
Nehéz jó döntést hozni, de ami most van, az úgy abszurd, ahogy már eleve halva született. Köszönjük.
Frissítés: További szépség, hogy az NB II-es csapatunk Vác elleni hazai meccsét is átteték április 7. 16:30-ra, vagyis az adott napon egyszerre két mérkőzést fognak a Bozsikban rendezni.
És, hogy az egész még kacifántosabb legyen, idéznénk az NB II-es versenykiírásból:
A sportszervezet 1990. január 1. és utána született játékosa az adott fordulóban /az adott forduló napján a pénteket, szombatot, vasárnapot és hétfőt együttesen kell érteni/ felnőtt bajnoki mérkőzéseken / NB I; NB II / összesen három félidőben szerepelhet. (13. Játékjogosultság, E/3 pont)
Vagyis ha a két mérkőzést egyidőben rendezik (Honvéd-DVSC és Honvéd-MFA-Vác), akkor nem teljesülhet a szabályzat azon rendelkezése, miszerint egy játékos három félidőt játszhat az adott fordulóban. Ennyit az esélyegyenlőségről.
Újabb frissítés: A 16 csapat egyéni menetrendjét, pihenőnapjainak számát meg lehet nézni itt. Tényleg jó ez így?
Jelenlegi állapot (március 20. 17:30):
- április 7. 16:30 Bp. Honvéd – Debrecen
- április 7. 16:30 Bp. Honvéd-MFA – Dunakanyar-Vác
- április 10. ??:?? Bp. Honvéd – Ferencváros
- április 12. 17:00 Kaposvári Rákóczi – Bp. Honvéd
Mint mindennek, úgy a vendégszektornak is vannak határai
Minden vendégjegy elfogyott a vasárnapi Honvéd-Fradira. Mostanság biztos jó fradistának lenni. Az őszi fizetéselmaradások miatti sztrájk óta nagyot fordult a világ, az új igazolások európai középszintet képviselnek, a csapat eredményes, a nézők özönlenek a stadionba.
Hozzánk – ha minden igaz – 1300-an fognak ellátogatni, ami az NB I-ben kötelező, nézőszámarányosan 10%-ot kitevő vendégszektorra nézve nagyjából 300 fővel több, mint azt a 9-10ezer férőhelyes Bozsikban legalább elvárható lenne. Kicsi stadion, kicsi vendégszektor.
Régen, még a Hemingway-éra előtt volt olyan, hogy a nézőszám maximalizálása miatt megnyitottuk az egész szembeszektort, a mieink pedig átköltöztek a kanyarból a korzó szélére. Lehet így is, csak épp most nem olyan időket élünk, hogy így is kelljen.
A Bozsikban a Kispest van otthon. Ez tény, megkérdőjelezni sincs értelme, a mi stadionunk, ki van írva a bejárat fölé, ide adtuk le a nevezésünket, ide köt a történelmünk.
A demagógia azonban hatalmas ellenfél, így mi is hajlandóak vagyunk egy posztot szentelni a saját érveinknek, bár nem lenne rá semmi szükségünk.
Írtuk, tudjuk, népszerű a Fradi, legyen úgy, nem baj, járjanak emberek meccsekre, mert az jó, de ne akarjanak többletjogokat maguknak, csak azért mert sokan vannak. Az egyik ferencvárosi szurkolói oldal próbált utánajárni, hogy az amúgy általában üres Bozsikba miért nem nyitnak meg számukra újabb, és újabb szektorokat, hiszen oda is el lehetne adni a jegyeket. Őket meg tudjuk érteni, ők szurkolók, szeretnének ott lenni egy-egy meccsen. Velük nincs is semmi baj.
Azonban a szövődményekkel igen. A rendőrséget, a katasztrófavédelmet felelősségre vonni badarság, nem is foglalkoznánk a témával. Az MLSZ által kívánatos nézőszám-növekedéses szöveggel dobálózni viszont maga a kőkemény demagógia. És ez már nem tetszik nekünk, pláne nem egy magát hitelesnek tartó futball-magazintól. Mondom miért.
- Mi vagyunk otthon.
- Megfelelünk a szabályoknak, átadunk egy – a kötelező méretnél valamivel nagyobb befogadóképességű – szektort a vendégeknek, ahogy mi is elvárjuk, hogy idegenben mi is megkapjuk.
- A jegyár annyi, amennyi, nem ügyeskedünk vele, ahogy volt már rá példa néhány stadionban, ahová nagyobb számosságú utazótábor érkezett.
Ezek csak a szikár tények, de nézzük tovább, mi lenne akkor, ha egyáltalán felmerülhetne, hogy megnyissunk újabb szektorokat:
- Bevételnövekedés? 1400 forintos vendégjeggyel számolva, 1000-2000 darabbal több eladott zsuga 1,5-3 millió forintos többletbevételt jelentene. Azt most hagyjuk, hogy egy valahányszáz milliós költsévetéssel dolgozó klubnak ez mennyit jelent, nem érdekes. Azt viszont sejtjük, hogy a megnövekedett biztosítási költségek (ami a rendezőt terhelik) ennél valamivel nagyobb összeget tennének ki.
- Az esetlegesen megnyitható szektorban nincs semmilyen biztonsági berendezés, a pályától elválasztó sövény semmiképp sem nevezhető annak (l. biztosítási költségek).
- A hazai drukkerek hagyományos helye az északi kanyar, a vendégszektort csak a mellettük lévő, kerítésektől mentes helyekre lehetne kiterjeszteni, ergo nekünk kéne költöznünk. Otthon. Ez elfogadhatatlan.
Figyelem, egy szó sem esett arról, hogy így van esélyünk arra, hogy többen legyünk, mint a fradisták, esetleg leszurkoljuk őket, mert mindez csak néhány elvakult ultrának lehet fontos (oks, jobb otthon magunkat hallani, de most nem erről van szó). Egy, a szabályokat betartó klub lehet kedves a vendégeivel, átadhat neki szektorokat, de elvárni tőle felesleges.
És ne feledjük, akik kérik, azok szintén szurkolók, akinek kutya kötelességük megérteni, ha egy csapat otthon van, akkor az hadd legyen otthon. Át tudom érezni a jegyről lemaradók sirámait, meg is értem, mégis azt mondom, ez most így jó.
A Hemingway-érában nem minden intézkedés nevezhető szurkolóbarátnak, de az a minimumprogram, vagy elv, hogy a saját stadionunkban mi lehessünk otthon, az megkérdőjelezhetetlen, és egybevág az érdekeinkkel, elvárásainkkal.
Pont.
Néhány szót az új kommentrendszerről
Mint azt talán néhányan már észrevettétek, a mai nappal lecseréltük az eddig használt kommentrendszert, és átváltottunk a disqus által üzemeltett megoldásra. A váltást csak részben szülte a kényszer, az igazság inkább ahhoz áll közel, hogy így egy jóval kényelmesebb, nagyobb tudású, bár elsőre talán szokatlannak tűnő felülettel gazdagodhatott az oldal.
Ugyebár eddig kétféle lehetőség állt a rendelkezésetekre, ha egy poszthoz hozzá akartatok szólni. A Facebook (fész, fácse, fb) sajnos nagyon lassította az oldal betöltését, ellenben az fasza volt, hogy aki ott kommentelt, az egyben meg is osztotta a tartalmat személyes falán, újabb látogatókat vonzva be az oldalra. Elfogadjuk, sokan viszolyognak a közösségi oldalaktól, így hiába a sok jósága, a kizárólagossága mellett vétek lett volna döntenünk.
Ahogy a Népsprot által adott belső rendszer mellett is. Csak a gond volt vele. Ha nyitva hagyjuk, naponta tucatszám jönnek a spamek, ha pedig lezárjuk, regisztrálnotok kell egy újabb oldalra, ami ismét sokak számára felejtős.
Ellenben a disqus. Neked csak annyi a dolgod, hogy az (1)-es meződbe beírod a mondandód, ha akarsz, képet csatolsz hozzá a (2)-essel jelzett ikonra bökve, majd eldöntöd, hogy mivel akarsz bejeletnkezni (3) (sorrendben: twitter, facebook, gmail, disqus), esetleg megadod a neved és a mailcímed (4). Utóbbi esetben fogsz kapni egy e-mailt, amiben lesz egy link és ha arra kattintasz, akkor megadhatsz egy jelszót, és hopp, máris regisztrálva vagy a disqusra, amivel a későbbiekben bármikor hozzászólhatsz itt, vagy egyéb olyan oldalakon, akik ugyanezt a rendszert használják (a népsporton jelenleg a Fradiblog és a Parasztbelső rádió).
Hinnéd ugyan, de még ezzel sem ért véget a jóságok sora! Ha valamilyen módon bejelentkeztél a rendszerbe, akkor az képes követni a kommenteidet, akár levélben értesíteni, ha valaki válaszolt a hozzászólásodra (mert lehet válaszolni a hozzászólásokra, sőt, értékelni is lehető őket a fel és lefelé mutató nyilakra kattintva). További szépség, hogy a menet közben másoktól befutó kommentek azonnal megjelennek egy értesítési soron, ugyanott, ahol te is értesülsz arról, ha válaszoltak neked. Ez elsőre bonyinak tűnhet, inkább megmutatom:
Garantáltan nem fogsz lemaradni semmiről! Az a disqusnak mindegy, hogy melyik poszthoz szóltál hozzá, hogy hol válaszoltak neked, mindenképp szólni fog. Egyetlen parázs vitáról, minőségi trollkodásról sem fogsz lemaradni, csak el kell fogadni, minden változhat, úgy a megszokott kommentrendszerek is.
A korábbi kommentek nem vesznek el, ottmarad minden a posztok alatt, egyedül a facebookos hozzászólásaitoktól kell fájó szívvel elbúcsúznunk, de hisszük, egy nagyobb jó érdekében ennek bele kell férnie.
Használjuk egészséggel.
Szabi: újabb három év!
Friss, ropogós hír, hogy Kemenes Szabi három évvel hosszabbított Kispesten! Andrusch és Vezér Ádi után egy újabb korszakos kapusunk lehet, ráadásul a jobbfajta minőségből.
Köszi, Szabi. Szeretünk.