Nem semmi hét volt. Kezdjük ott, hogy nem igazoltuk le Bozsinovot! Ezt fontos kijelenteni, még úgy is, hogy ilyen terve – saját állítása szerint – egy pillanatig sem volt a klubvezetésnek.

Pedig elkélne egy jó kis csatár, akár Bozsinov is. A mutatói mondjuk olyanok, amilyenek, és ha az InStatosok jól számoltak, akkor 250 körüli meccsen 40 körülit vágott, 10 alatt tartott gólpassz-mennyiséggel. Borgulya Burginak voltak ilyen mutatói, bár az is igaz, neki az NB1-ben, és azon belül is egy-egy évet lehúzva például a Stadlerban és a Vasasban. Burgi nem volt egy Bozsinov, így teljesen logikus, hogy Bozsinov se legyen az új Burgi.

Aztán ott van a hét második fontos dolga, hogy továbbra sem tudjuk mi van Tandiával. Ez is fontos, mert hallani mindenfelől olyat is, hogy már egyáltalán nincs a klubnál, hogy a szerződését felbontották, és hasonlók. Ezek persze pletykák, mert hír nyilván nem fog megjelenni róla, vagy ha igen, akkor egy addigra már teljesen irreleváns időpontban.

Merthogy azt például megtudtuk, a 8 éves Kabát Kevin bizony a mi játékosunk és nem a csúnya, gonosz Ferencvárosé, esetleg az Újpesté. Azt ugyan nem tudtuk sokáig, hogy a 29 éves Job is a mi játékosunk, de az nem számít. A többség számára csak akkor esett le a jelenléte egyáltalán, amikor a diósgyőri közvetítés elején kiírták a cserepadunkat. Megjegyzem, nekünk is csak egy órával korábban, mert pont ránéztünk az MLSZ adatbankjára, az előzetesen leadott kezdőcsapatokért.

Most pedig jön a Haladás, mert szombat van, és forduló. Az időjárás kellemesnek ígérkezik, a várható hőmérséklet 16-18 celsius fok körül alakulhat, ellenben a mérkőzés alatt rohamos fog hűlni, tehát tessék hozni meleg ruhát is. Csapadék és szél nem várható, csak igazán kellemes őszi futballidő. Ilyenkor mi általában nyerni szoktunk, mert hagyományosan őszi csapat vagyunk ugyebár.

Én például úgy tervezem, hogy kedvenc meccs előtti törzshelyemen, a Gurigában indítom a napot, ám ennek feltétele a héten elromlott mosogatószifon cseréjének a befejezése. Mármint időben, hogy addigra kész legyek.

Addig már eljutottam, hogy vettem egy teljes szettet, fel is szereltem belőle majdnem mindent, ami kell, miközben nem kevés dolgot tettem félre, mert sem a leírás, sem a paraszti logika nem segített abban, hogy csak megkapargassam, egyáltalán mire való, hova kell illeszteni, vagy úgy miért van e földön? A vége az lett, hogy hiányzik úgy 15 centiméter cső, azt ma kell pótolnom, betoldani, satöbbi, satöbbi, hogy jöhessen a megérdemelt sör a Gurigában.

Ez a terv.

Meg az, hogy ma elkapjuk a Halit. Van akkora nihil, hogy akár meg is történhessék. Láthatjátok, én például odáig jutottam, hogy a héten szinte minden érdekelt, de pont a Honvéd csak nagyon, miközben általában annál jóval inkább szokott. Most is ott tartunk, a hangolódás egy mosogatótál alatt fog érni, a szifon hiányában büdös csövek között (vajon miért nem tömtem be a csonkot eddig???), miközben azon lamentálok és értem meg gyorsan: mitől szakmunka a vízszerelés?

De aki annyit legózott gyerekkorában, mint én, és aki annyira makacs, mint Hemibá, a klubvezetők Rambója, a mindent megoldok egyedül, jöjjön akár szembe a világ minden orosz hadserege, az nem adja fel, egy kurva lefolyószifon nem fog kifogni rajta. Ez az én harcom.

A csapaté meg a Haladás. Bozsinovval, vagy Bozsinov nélkül, de legalább Bozsovics nélkül. Mi is küzdünk az elemekkel. Küzdünk a saját szurkolóinkkal, azok küzdenek a klubvezetéssel, az küzd az igazoláspolitikával, aztán van a pályán is küzdés, meg minden, konfetti, ingyenvirsli, csak épp eredmény nincs. A fene tudja, mi takarózik mivel, az eredményesség a klub körüli látszatproblémákkal, vagy a látszatnak tűnő valódi problémák az eredménytelenséggel?

Ilyen az, amikor két zárt rendszer találkozik egymással. A Honvéd doktrínája kicsit olyan, mint az amerikai krimikben a „nem tárgyalunk terroristával és punktummmmm!!!” elve, a hőzöngők pedig hivatkoznak mindenre, ami régen volt és jó volt, abból kiindulva, hogy régen minden jobb volt, pedig akkor sem volt jó, emlékezhetünk rá.

Mindegy, elkalandoztam. A lefolyótól és a meccstől is.

Inkább indulok ebédelni (gulyásleves, fokhagymás-tejfölös palacsinta), majd sipirc szaniteráruért, mert így a büdös életben nem jutok ki a Bozsikba.

Annyit még, hogy holnap lesz (lenne) a volt Fegyveres Erők Napja, ennek tiszteletére lehetne valamit? Mondjuk végre egy győzelmet?