mert célunk csak egy van
Igen, az elmúlt 15 forduló (hétvégén a 21-et rendezték) alapján kieső helyen áll a Kispest, miközben ugye a valóságban az ötödiken.
Tavaly 36, tavalyelőtt 37, előtte pedig 32 pont kellett a bennmaradáshoz. Most 32-nél tartunk, szóval nyugalom van, azonban ne menjünk el szó nélkül az ún. tendencia mellett.
Az van, hogy lassan hozzá kell szoknunk, az ellenfeleinknél legalább annyi kispesti nevelés játszik, mint nálunk. Bukrán, Vernes, Prosser vs. Szendrei, Holender, Gazdag és Májer.
Bukrán hatalmasat véd N’Gog fejesénél, Vernes gól, Prosser gól, Gazdag gólpassz – ezt hívják rossz leosztásnak. Mondhatjuk tehát, hogy Diósgyőrben magunkat vertük meg, és nem csak személyekre lebontva, hanem egy valóban gyenge ellenfelet engedve játszani.
Felkészül az MTK és King, Torghelle, Schön és Gengeliczki.
Bocsi, hogy létezem. Mármint ilyen formában. A vonatkozó R-GO dal a poszt végén meghallgatható.
Mérsékelten tartom helyénvalónak, pláne szokásosnak, mégis azzal kell (illik) most nyitnom egy posztot, hogy elnézést kérjek az elmúlt két hétben tapasztalt teljesítményem miatt. Jogos, valóban nem voltak posztok, pedig, és ez most némi szpojler az amúgy számotokra érdektelen betűhalomban, vittem magammal tabletet, hogy ha úgy adódik, legalább egy napikispestet összehozzak valahogy. Aztán nem úgy alakult.
„Posztot nem, azonban pár bekezdésben magyarázkodást mindenképp kaptok” bővebbenÄnis Ben-Hatira in da Kispest.
Mellékesen tunéziai és válogatott, valamint német, és ott is válogatott. Legutóbb Tunéziában játszott, ott, ahol Big Master Leekens volt az edző, de legalább nem egyszerre voltak jelen, így magyar kapcsolatnak maradt Dárdai és a Hertha, ahonnan egy verekedés miatt tették ki.
Amúgy 30 éves, támadó középpályás (olyan speciel nagyon kell), és elméletileg minőséginek mondható futballista.
Csak ugye a kisördög, mert például N’Gog is minőség, és képvisel, mégis feltettük magunknak a kérdést, hogy mi kell ahhoz, hogy egészen Kispestig küzdje fel magát?
Egy próbát megér.
Ja, a nevét meg majdnem lehagytam: Änis Ben-Hatira.
(A csakfoci szerint már le is igazoltuk.)
A csapat újra a dobogón, Holender pedig a góllövőlista élén.
Csodálatos ez a magyar bajnokság. November elején, hat meccsel ezelőtt nyersz utoljára, majd hirtelen egyet, és máris visszaugrasz a dobogóra. Sőt, kettő, azaz kettő pontra vagy a második helytől, az amúgy a lehetőségeivel behozhatatlan távolságban pöffeszkedő Videotontól.
Rendben, az is igaz, hogy a dobogó igazából a 3-6. helyeket jelenti ebben a pillanatban, annyira sűrű a mezőny. Viszont így még hihetetlenebb, hogy a teljes véletlenszerűség, és a hónapokon át tartó nyeretlenség együttesen képtelen volt ún. középcsapattá silányítani minket tabellaügyileg.
Szokásos osztályozókönyv, én pedig csomagolok, mert elutazok pihenni végre néhány napot.
„Osztályozókönyv // Honvéd – Felcsút 2-1” bővebben
