Mastodon

Négy ifistával a támadósorban – siófoki osztályzatok

Hagyományos osztályozókönyvünket ezúttal egy kis értetlenkedéssel kell indítanunk: Vajon kinek a fejéből pattant ki, hogy Siófokon jó, ha az idényzáró mérkőzés délután háromkor kezdődik? Az első félidő alatt úgy örültünk minden picinyke felhőnek, mint paksi klubtulaj egy levetett debreceni centerhalfnak. Az egész stadionban egy helyen van árnyék – a lelátók mögött, amelyek viszont a környék (és ide értve az utcafrontot is) egyetlen olyan pontjai, ahonnan nem látszik a játéktér. Jelenleg egy általános és képzelt alanyt átkozok magamban, de amint fényre derül valós személye, azonnal kiposztoljuk ide, néhány keresetlen szó kíséretében.
 

Mivel a körülmények adottak voltak, és az ember kénytelen hűteni magát valamivel, még a mérkőzés kezdete előtt feltérképeztem a vendégszektor mellett álló büfét. A krimó hasonló elven működik mint az ország legtöbb vidéki stadionjában, vagyis egy ablak van az utcára, és egy ajtó befelé. A nap derékszögben a fejem felett, a hölgy mosolyogva adja át a hűtött (és valóban jéghideg) citromos sört, minden rendben lévőnek tűnik.

A döbbenet sajnos bent jön el. A vendégszektor kerítése mögé felállított pultra ugyanis csak agyhűtésre kevésbé alkalmas dobozos söröket és üdítőket visznek ki. Becsületükre váljék azonban, hogy legalább jégkocka hozzáadásával megpróbálták tartósítani valahogy az italok hőmérsékletét, de a valóságban ez annyit ért, mint Brightnak egy forintos labda öt méterre az üres kapuval szemben. Nincs mit szépíteni, becsiccsentettem, miközben azon meditáltam, valóban jobb ilyenkor a hideg sör, mint a cukros lónyál?

A hosszú felvezető után következzen az osztályozókönyv, ezúttal inkább alapozva majd benyomásokra, mintsem valós tényekre. Lássuk.

Kemenes (7): Egyre inkább úgy látszik, megtaláltuk a megoldást az elmúlt évek kapusgondjaira. Egész tavasszal stabil formát mutatott, és itt, Siófokon még magát is felülmúlta. Volt, hogy egy ötméteres fejest védett lábbal, volt, hogy a kiugró csatár lábai közül(!!!) halászta ki a labdát, és volt, hogy hátraintve megköszönte a tábor tapsát. (A meccs után egyébként épp ő volt az első, aki kijött a szurkolókhoz, és minden ruhadarabját emléktárggyá nemesítette.)

Horváth Adrián (5): Mivel Botis kimaradt a csapatból, Lovric húzódott be középre, és ismét Adrián játszott a jobbszélen, hogy bizonyítsa, továbbra sem ez az igazi posztja. Nagyot nem hibázott, de hozzátenni sem tudott igazán a dolgokhoz.
Lovric (5): Láthatóan elfáradt az idény végére, többször lemaradt a kiugró játékosról.
Debreceni (5): Ugyanaz, mint Lovric. Szerencsére Supka mester megkegyelmezett az egész tavaszt öt-öt és fél emberrel lehúzó védelmen, és taktikájában komoly szerepet szánt a lesreállításnak, némileg kímélve a valóban utolsó tartalékaikat összekaparó srácokat.
Hajdú (5): A Siófok az ő oldalán volt veszélyesebb.

Hidi (5): Folyamatosan javul és tisztul a játéka, egyre kevesebb labdát szór el, és egyre bátrabban passzol előre. Nem volt igazán lehetősége nagyot hibázni, de sokszor hagyta, hogy Akassou oldja meg a dolgokat.
Akassou (6): Újra hozta azt a formáját, amiért ősszel annyira szerettük. Középről talán ha egyszer veszélyeztetett a Siófok, miközben sallangmentesen és hatalmas akarattal oldotta meg a feladatát. (Csak halkan kérdezzük, szeretné bizonyítani, hogy szeretne maradni?)

Vernes (5): Hiányzott belőle az NB1 sebessége és a játékosok magabiztossága (sic!), de látszik, van jövője a szakmában. Nem véletlen, hogy a második csapatot szinte átugorva, a nagyoknál kezdett.
Zelenka (5): Adott egy gólpasszt, volt néhány jó labdája, de inkább a játékvezető-hölggyel foglalkozott. Ha nem hozza le Supka az első félidő végén, a másodikra valószínűleg akkor sem jött volna ki. Láthatóan teljesen elfáradt, mind fejben (reklamálások), mind fizikálisan.
Ivancsics (6): Ha kizárólag rajta múlt volna, nem csak hármat rúgunk …

Nagy Gergő és Czár gólöröme

Danilo (6): … merthogy Danilo bármit képes kihagyni. Érdeme azonban, hogy legalább helyzetbe tud kerülni, és ha kicsit feljavul a helyzetkihasználása, remek kis idénye lehet itt jövőre. Ezúttal egy góllal és egy gólpasszal zárt a sok rossz megoldás mellett.
Délczeg (5): Agilisan játszott, lőtt egy gólt, de nem ezen a meccsen győzte meg az őt szerződtető kispesti vezetőket.

Cserék: Nagy Gergő (6): Sokadszor bizonyította, van benne perspektíva. Amikor többen is bejöttek a generációjából, láthatóan még inkább élvezte a játékot. Vécsei, Czár (-): Kaptak néhány percet, hogy végül Czár lője a Honvéd utolsó idei gólját.

~o~

Siófok – Bp. Honvéd 1-3 (1-1)
gól: Honma (40.) ill. Danilo (6.), Délczeg (öngól, 51.), Czár (90.)
összeállítás: Kemenes – Horváth A., Lovric, Debreceni, Hajdú – Hidi, Akassou – Vernes (Vécsei, 73.), Zelenka (Nagy G., 35.), Ivancsics (Czár, 81.) – Danilo

~o~

Meccs után többen még maradnak, és egy józanító csobbanással búcsúztatják el a szezont. Maradjunk annyiban: így sikerült (természetesen a következő napokban-hetekben egy sorozat keretében ezt majd bővebben kifejtjük).

fotók: babar

Minden jó, ha vége van – Siófok-Kispest beszámoló

A tegnapi beharangozónkban izzadtságszagú szezont emlegettünk, a mai meccsre jelzőnk sem maradt. Az idény kétségkívül legmagasabb hőmérsékletben megrendezett viadalán azért a győzelmet sikerült behúznunk, az eredményes támadójáték és a sok fiatal debütáns miatt pedig külön örülhetett a Balaton partjára látogató kispesti szurkerhadtest.

Meglehetősen nyomott hangulatban érkeztünk a kezdőrúgás előtt mintegy negyed órával a Révész Gáza utcában megtalálható siófoki komplexum gyepére, a hirtelen jött nagy meleg még az örök optimista bloggerek szervezetét is megviseli. Az apátiából gyorsan kirángatott a minden bizonnyal a helyi rádió stúdiójából kivezényelt szpíker által képviselt vonal: az általános hurráhangulatot varázsoló, amerikai zeneelőadók nevét nyilván tökéletes kiejtéssel abszolváló skac a délután meglepetése volt, a hazai Graszl beállása után például a „jó munkát kívánunk, Karcsi” formulával köszöntötte a pályára lépő centerhalfot. („Ez a baj a mai gyerekekkel, hogy munkaként fogják fel a futballt” – mondaná legyintve Váczi Zoltán.)

A mérkőzés a debütáló Kulcsár Krisztina sípszavára kezdődhetett el. A magunk részéről furcsának találtuk, hogy egy ilyen dekoratív megjelenésű hölgy éppen a játékvezetés területén találta meg számítását, és igazunk lett: egyrészt hozott véleményes döntéseket, másrészt a szurkolók sem kímélték, a kilencven perc alatt mindennek elmondták szegény párát.

Spílereink szerencsére nem ezt a kérdést boncolgatták magukban a gyepen munkálkodva, ezt remekül jelzi, hogy az idény egyik leggyorsabb góljával már a hatodik percben sikerült megszerezni a fórt. Egy szép Ivancsics-kiugratás után Zelenka vihette a kapusra a labdát, néhány ütemnyi gondolkodás után pedig középre passzolt. Hogy a kapu előterében mi történt, azt talán csak az ELTE Fizikai Intézetének decens kutatói tudnák megfejteni, mindenesetre a labda két bekket, majd Danilót (házi gólkirályunkat) is érintve került a hazai hálóba.

A félidő hátralevő részében a Siófoknak voltak helyzetei, egy alkalommal Délczeg Gergely vihette egy az egyben a labdát Kemenesre (itt bizony meglátszott az eltiltott Botis hiánya), cerberusunk azonban felszedte a játékszert, mint maffiózó a könnyűvérű lányt a siófoki éjszakában. A kissé túlpörgött Zeli mester lecserélése után a meglepetésre kezdő Vernes ment be irányítani, a hazaiak pedig egyenlítettek: egy jó ütemű indításból gyönyörűen kilőtte a hosszút Honma, így iksszel fordultunk.

A fordulás után nem kellett sok idő a mieinknek sem, a jól bevált szögletgólt az ötvenedik percben abszolváltuk. Ivancsics beadása Danilo fején csúszott meg, és a szerződéseinek paragrafusai között kiigazodni képtelen Délczeg fejéről került a kapuba (kapott is vastapsot ultráinktól a lecserélésekor). A következő három évét minden bizonnyal vörös-fekete színkombóban lehúzó ék lekopírozta Filó Tamás teljesítményét, aki szintén Kispestre igazolása előtt egy meccsel (Tatabánya-Honvéd 4-3) boldogított minket öngóllal.

A hátralévő időben minden ment flottul, sőt akadémistáink is ellepték a játékteret, Czár és Vécsei is beállhatott a hajrára. És az utolsó játékpercben olyan történt, ami még soha: MFA-gól esett az NB I-ben! Danilo beadása után a hibázó Tusori jóvoltából Czár Ricsi került ziccerbe, amit kíméletlenül ki is használt. A lefújás után ereklyegyűjtéssel egybekötött fieszta kezdődött, pedig csak a tízedik helyen zárta ezt a hektikus szezont csapatunk.

A sorozatterhelés után mi, szurkolók is megérdemlünk egy kis pauzát, kívánunk tehát mindenkinek jó pihenést, és eredményes felkészülést a 2011-2012-es idényre.

Balatoni fikciók – Siófok-Kispest beharangozó

Sokak örömére, ugyanakkor sokak bánatára holnap délután háromtól lezárjuk izzadtságszagú szezonunkat a siófoki mobillelátó-arénában. Bár a különböző statisztikák, a tabellán elfoglalt helyezés és az elmúlt évek küzdelmei (a 2008-as és a 2009-es szezonban is nyerünk) alapján egyértelműen mi vagyunk a játszma esélyesei, be kell látnunk, hogy a jelen körülményeit figyelembe véve bizony háromesélyes a – tétet amúgy teljességgel nélkülöző – küzdelem. A tovább után három forgatókönyvet tárunk a nagyérdemű elé, és reménykedünk, hogy a számunkra legkedvezőbb fog érvényesülni.

1. lehetőség: Siófok-Honvéd 3-0

Bár a bennmaradást már az előző körben kivívták a Balaton elektromos angolnái, a lelkesedés holnapig megmarad, hazai pályán örömfutballt produkálva győz háromszáz véresszájú fanatikusa előtt a csapat. A lelátón ülő, az ellenfeleket a kiesés után is akkurátusan figyelő Garami József a „jó ez a Bajzát” formulával méltatja a mérkőzésen duplázó Csermelyi Imrét. A lefújás után az Aranyparton tart idénybúcsúztató partit a gárda (hiába, ezek a srácok bizony a homokos strandon tanulták ki a technikás foci csínját-bínját). A klub összes alkalmazotti pozícióját betöltő Horváth Károly a sajtótájékoztató, a büfé bevételének összeszámolása, a lelátó kitakarítása és a szögletzászlók elszállítása miatt jókora késéssel érkezik meg a jó hangulatú összejövetelre, amelyen ifj. Mihalecz István (akit Horváth ünnepélyesen fiának fogad) kijelenti, hogy jövőre az ötéves klubrekordot jelentő tizenharmadik pozíció megszerzése a cél. Az este folyamán – jövőbeli csapata ellen természetesen góllal jelentkező – Délczeg Gergely lábtenisz közben kettős lábtörést szenved, Pánics doktor szerint egy évig nem állhat a Honvéd rendelkezésére.

2. lehetőség: Siófok-Honvéd 0-0

A tipikus idényvégi csörtén két alulmotivált tizenegy néz farkasszemet a dögunalommal – legalábbis így tűnik a hetvenedik percig, ekkor ugyanis egy kakaskodás után egy-egy játékost – köztük a heves vérmérséklete okán közismert Moreirát – leküld a játékvezető. A Clermont Foot VIP-páholyban helyet foglaló megfigyelői az eset láttán visszalépnek a virtuóz brazil szerződtetésétől, így másnap Hemingway úr újabb tíz éves szerződést irat alá az – immáron aranyoroszlán-kabalaállat munkakörben alkalmazott – gólzsákkal. A mérkőzést szerb muzsikusaival a helyszínen megtekintő Tomislav Szivics a literszámra elfogyasztott kávé hatására vérnyomáspanaszokkal a siófoki kórház intenzív osztályára kerül.

3. lehetőség: Siófok-Honvéd 0-2

Az elmúlt hetekben kilenc ólt beszedő védelem most tökéletesen zár, elöl pedig Rouani két góljával sikerül begyűjteni a három pontot. A francia mester először egy szögletet csavar be érintés nélkül, majd saját maga beadására érkezik tökéletesen, és stukkol ollózva a hálóba. A meccs után őrjöngő szurkolóink betódulnak a pályára, játékosainkat gatyára vetkőztetve ünneplik a zsinórban másodszor megszerzett kilencedik helyet. Nemes Ferenc siófoki tulajdonos ingyenessé teszi a fantasztikus fieszta megtekintését a helyi érdeklődők számára, miközben Hemingway úr az egész tábort meghívja egy jó nyúlpörköltre Yucatán-félszigeti házába.

A szezon fazonja (1. rész): Hajrá, Budapest!

bpRendhagyó módon már egy csörtével a szezon befejezése előtt elkezdjük az év eseményeinek felgöngyölítését, mégpedig a lehető legfájóbb statisztikával. A mindig nagy presztízzsel bíró, ugyanakkor még grafikon-gurunk, hanta által sem számon nem tartott Budapest-bajnokság ugyanis a 29. bohóczsúron, az Újpest elleni zakóval véget ért. Förtelmesen sokkoló adatsorok következnek, a hajtás csak erős idegzetű szimpatizánsainknak ajánlott. „A szezon fazonja (1. rész): Hajrá, Budapest!” bővebben

Ide kívánkozik Véber Gyuri

Tudom, egy Kispest-blog posztcímét lilára festeni legalább akkora vétek, mint jugoszláv támadó-kézigránáttal aranyhalra vadászni egy szobai díszakváriumban, most mégis meg kell tegyem. Gyuri a mai sportlapban hozta szokásos formáját (amiért szeretjük), és elejtett egy olyan választ is, ami erősen elgondolkoztatott minket. Mondom miért.

Van nekünk egy olyan furcsa szokásunk, hogy nagyjából kéthetente összegyűlünk néhányan a törzshelyünkön, és a sörözgetés apropóját felhasználva, a kilencvenes-kora kétezres évek magyar futballjára emlékezünk. A kollektív és egyben képzelt tábortűzbe révedések alkalmával olyan nevek jönnek elő, mint Meksz Gyula, Roman Tolocsko, vagy a félelmetes Bondarenko a BVSC-ből. És ne szerénykedjünk, akadnak szép darabok Kispestről is, elég csak a kétszer egy perces Csőke Gergelyre gondolni, vagy a nyakigláb, ellenben teljesen tehetségtelen ex-csatárunkra, Mansour Kanéra.

A tovább után előbb beidézzük Véber Gyuri inkriminált monológját, majd elindulunk a gondolati sémája által kikövezett úton.

Nemcsak a szenvedély hiányzik, az egyéniségek is…
Ez van. azt mondom, hogy a kilencvenes évek Fradija, Újpestje, MTK-ja talán ha nyolc-tíz pontot veszítve nyerné most meg a bajnokságot. Még a kilencvenes években is megannyi közönségkedvenc, meghatározó labdarúgó játszott zöld-fehérben, lila-fehérben, kék-fehérben vagy a Honvédnál. Nem tudom, hová vezet ez az út, illetve sejtem.

Első sör
A korábban említett, alkohollal némileg telített beszélgetéseink valahogy úgy szoktak kezdődni, mint egy felekezeti iskolában a reggelek, csak itt az imádság szerepét a 95-ös BL-Fradi névsorának mantrázása jelenti, hogy azonnal eszünkbe jusson Nagy Zsolt, akiről mindmáig az a kép kell uralkodjon egy igazi kispestiben, hogy világ életében csere volt, és az összes gólját nekünk rúgta.

Második sör
Igaza van Gyurinak, akkoriban még voltak csapatok a bajnokságban, akiket ismertünk, álmunkból felkelve vágtuk a szombati kezdőjüket. Tudtuk, hogy a kisSzuri a fakóban tolja, és valóban annyira ügyetlen, amennyire a fater jó beugró egy-egy meccsre – pontszámilag. De tudott róla egy újpesti is, mert nem csak a saját csapatához kötődött, hanem követte a többieket is, hiszen (méltó) ellenfél nélkül nincs futball.

Harmadik sör
És voltak sztárjaink, akik miatt féltek-rettegtek minket. Csak a Bozsikban olyan korszakos spílerek szaladgáltak, mint Pisont, Illés Béla, Warzycha, a fiatal és reményteli Bárányos, vagy Váczi Zoli egy félidény erejéig. Azóta viszont filmszakadás, és nem csak nálunk. Nincsenek már Újpesten sem Szlezákok, Véberek; Angyalföldön Juhárok, Galaschekek; a Fradiban kisAlbertek, Lipcseik; esetleg az MTK-nál Halmaik, Lőrincz „Don Emiliók”. Szomorú, nagyon szomorú ez a rundó.

Negyedik sör
Félre ne értsen senki, nem a külföldi játékosok ellen beszélek. Miriuta, Gricajuk, Ilea, Sirinbekov mind-mind hatalmas figurák voltak, bírták mindenki tiszteletét. A lényeg inkább az, ami felett Gyuri is kesereg, a hangulat, a szórakoztatás, mert bennük ez még megvolt. Nagyapáink talán ezt hívták csibészségnek. Hol van most egy Gyimesi, aki meccs előtt elrejtette a számát tartalmazó cseretáblát, hogy Imre bá ne tudja lekapni a pályáról? Hogy kötődjünk a folyton rotálódó nevekhez, hiszen mire megtanulnánk legalább a többségét, máris újabbak és újabbak jönnek a helyükre?

Ötödik sör
(Haladunk, és ahogy jönnek a sörök sorban, úgy lesz egyre kesergősebb a téma, de lássuk be, valahol itt kell keresni a magyar futballt sújtó legnagyobb problémát.) Mi pedig akarunk szeretni, nekünk hősök kellenek. Valahogy így érkeztünk el 2011 tavaszához, miközben az elmúlt évtizedben talán egy Szabó Tibinek tudtunk csak igazán örülni, igaz, neki két szakaszban is. De szerencsére most itt van Zelenka, aki az első labdaérintésétől kezdve valami olyat csempészett vissza a Bozsikba, amire már nagyon-nagyon régóta vártunk. Egy tőről metszett kelet-európai játékmester, és minden héten láthatjuk. Nem gyors, nem szántja fel a pályát, de mindig van egy-két-több olyan megmozdulása, ami már nekünk bőven elég, mert látjuk rajta: élvezi a játékot!

Hatodik sör
Éljen soká Ghinda Attila!

Hazafelé
A tanulság? Érzelem nélkül nincs futball, és nincs szurkolás.

Jegyzet: Az év (el)igazolásának margójára

Ennek a napnak is el kellett következnie.
Pedig mintha tegnap lett volna, amikor először megjelentél a sporttelepen. Már akkor gondoltuk, láttuk, tudtuk, hogy te egy nem mindennapi figura leszel a klubtörténetben. A hivatalos honlap is fenoménként, több flekkes cikkben mutatott be téged azon a napos, kora szeptemberi kedden, pedig szinte még át sem lépted a Lajosmizsei Sorompót.

Sikerült aztán minden nehézség nélkül beilleszkedned. Legjobb barátaidra, Filóra, Marótira, Sztojakovicsra testvérként tekintettél néhány hét után. A Tavirózsatövis Lakóparkban lévő lakásodat és a kizárólag magyar alkatrészekből álló Suzukidat nagy örömmel vetted át Pandur Robitól, a szombat éjszakai gyorshajtásokért kapott büntetéseket mindig becsülettel befizetted.
Az edzésekre mindig pontosan, a legújabb techno- és house-slágerek bömböltetése közepette érkeztél. Emlékszem, egy alkalommal a pepsifocis blogbejegyzését serényen körmölő Hemingway úr még nyugtalanul meg is kérdezte a voki tokin keresztül aktuális titkárnőjét, hogy mi ez a ricsaj, de amikor megtudta, hogy a te zenéd az, nem küldte le Gács Palit intézkedni.
Aztán eljött az, amire minden drukker várt. Az Újpest ellen bemutatkoztál. Már akkor felállva tapsolt a Stadion, amikor Pölő a taktikát vázolta Neked a kispad egy eldugott szegletében. Nem okoztál csalódást beállásod után. Bojtori elfutásaid, hornyáki cseleid, tangarás fejeseid, patriciós löketeid, mind élményszámba mentek, Herczeg Miklósi helyzetkihasználásodról nem is beszélve.
Látszott, hogy megtörtél az utóbbi időben. Három évig szolgáltad a Klubot, de már nem ugyanaz voltál, mint korábban. A kapusok egyre többször piszkálták ki pipába tartó ágyúgolyóidat, a védők is egyre többször kikémlelték szándékodat. Kissé belefáradtál, beszürkültél.
Szörnyen érintett a hír, még most is némán, lélegzetvisszafojtva elemzem, értelmezem azt a bizonyos cikket. Most locsoltak csak fel. A legjobbakat kívánom neked. Tudom, nem lesz ugyanolyan a félelmetes, hatalmas Nyugaton, de előbb-utóbb ott is rájöttek, hogy (csiszolt) gyémántot találtak. Akkor majd talán nekünk sem lesz olyan nehéz feldolgozni azt, hogy
ennek a napnak is el kellett következnie.

Besültünk a végére – Kispest-Újpest beszámoló

Nem sok pozitívum juthat eszünkbe a tegnapi meccsel kapcsolatosan. Ami ténynek látszik: valóban véget ért jó áprilisi periódusunk, a szerdai győri zakó – úgy tűnik – nem kisiklás, hanem egy folyamat része volt. Annyira leeresztett a csapat, hogy mi most már nagyon várjuk a szezonvéget és az átigazolási ablak megnyílását, szinte alig maradt motivációnk leutazni Siófokra (ettől függetlenül persze ott leszünk).

A rangadó előtt jó egy-másfél órával a Bozsikba érkezve szokatlan dologra lettünk figyelmesek: akivel csak találkoztunk a klubház környékén (a biztonsági embertől a sajtóreferensen át a műsorközlőig), mindenki könnyed győzelmet, örömjátékot tippelt a szerdán csupán kivételes lengyel bírói segítséggel nyerni tudó lila csapat ellen. Aztán valamiért nem úgy alakultak a dolgaink, ahogy azt szerettük volna.

Bár három és fél perccel least favourite fradista bírónk, Vad II kezdősípszava után Zelenka kiugrásával megszerezhettük volna a vezető gólt, a cseh mestert Achilles-problémái hátráltatták az amúgy sem túl acélos végsebessége elérésében, így az agyunkba önmagát örök Rákóczi-bérencként bevéső Balajcza menteni tudott. A kihagyott helyzet rányomta a bélyegét a prágai profi játékára, a játékrész hátralevő részében két kapu előtti szituációnál is rossz megoldást választott, a félidei levonuláskor pedig megkapta a Rob kollégánk riportja által ihletett „Igyál egy sört!” utasítást a korzóról. A rendkívül ingatag, keveset mozgó, a lestaktikát többször hibásan alkalmazó védelmünk eközben három gólt szedett be, elől pedig még péntek 13., vagy a fagyos szentek szellemei kísértethették támadóinkat. Volt Danilo-ziccer és –ollózás, Hidi-löket, Ivancsics-kapufa, okos Nagy Gergő-kísérlet, gólt azonban az istenért sem sikerült elérni.

A fordulás után megint a mi perceink következtek, azonban az újpesti védelem körbeadogatásán kívül nem sokra mentünk a meddő mezőnyfölénnyel. Azért egy szép akciót követően az 57. percben összejött a szépítés, bár a Nagy Gergő gólpassza után elért Danilo-találat nem volt csattanós válasz a vendégtábor huhogására, valamint arra, hogy következetesen afrikainak titulálta a lila szurkersereg brazil támadónkat. A gól után úgy éreztük a pálya szélén, hogy lehet keresnivalónk, azonban egy Lovric- és egy Botis-fejesen kívül nem tudtunk veszélyeztetni, a végén pedig a kegyelemdöfést is megadta az állítólag sérülten játszó Rajczi Péter, ami azért ciki.

Nem gondoltuk, hogy így lesz, de a szezon elején jól teljesítő védősorunk a bajnokság végére teljesen összeomlott, az elmúlt hét napban összesen kilenc gólt szedtünk be (ez így nem nézne ki rosszul, de hét napból csupán 270 percet töltöttünk a pályán…). Támadásban sikerült feljavulni, azonban összességében azt kell mondani, hogy jól fog jönni a szünet a csapatnak (és a szurkolóknak is).

Ez utóbbi megállapítást a sajtótájékoztatón a mester is megerősítette, ismét a kispad rövidségére hívta fel a figyelmet. Szerinte a távozók listája rövidebb lesz, mint az érkezőké, így csak remélhetjük, profi szemléletű spílerek érkeznek nyáron a Bozsik környékére. Jövő héten a tegnap bennmaradt, ma pedig másnapos siófokiakhoz látogatunk. Eredményességünk nagyban függhet a Balaton-parti mentalitástól, hiszen ha ők is ennyire kiengednek az NB I-es tagság megőrzése után, mint mi, akkor szar meccsen bár, de törve nem, lehet esélyünk a három pontra.

fotók: babar

Lilára verve. Kispest-UTE osztályozókönyv.

Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. Mérkőzések, amikor napestig tolhatnánk, akkor is hiányzik az átütőerő a csapatból. Tegnap is hasonló volt a helyzet, hisz bár egy Danilo gólt sikerült az újpesti hálóba kézbesíteni, nagyrészt csak tékozoltuk a helyzeteket, míg a lilák pontosak voltak. Négyszer is. Nem a szezon legmagasabb osztályzatai következnek.

KEMENES: Négyszer hozta őt kiszolgáltatott helyzetbe a védelem, és legalább ugyanennyiszer bravúrt is bemutatott a kapitulációk mellett. Nem rajta múlott a szopola. 6.

LOVRICS: Nem tudok mit hozzátenni az elmúlt hetek jellemzéseihez. Bántóan elfáradt, sokszor esik össze, néha meglepően simán mentek el mellette. A második félidő egy 20 perces szakaszában a védelmünk jobb oldala mintha nem is létezett volna… Tavaszkezdeti klasszisteljesítménye így most már átlóg az átlagosba. 4.
DEBRECENI: A 3. gólnál hatalmasat hibázott, a többi háromnál pedig az egész védelem, úgy ahogy van, leblokkolt. Ez így halovány. 4.
BOTIS: Volt néhány hatalmas mentése de alapvetően a védelem egészével együtt betlizett ő is. 4.5.
HAJDÚ: Hol van már a tavaly őszi, egyesek szerint szinte válogatott meghívóért kiáltó pörformansz? A védelem egészéből sajnos abszolút nem rítt ki tegnap, a többiekkel együtt szédelgett, mint a mérgezett egér, az újpesti grundgóloknál. 4.

HORVÁTH ADRIÁN: Ugyanaz, mint az elmúlt hetekben: nagy hajtás, megalkuvást nem ismerő küzdelem- csak ezúttal jóval több hibával, elpasszolt labdával. Középpályánkon sokszor bántóan könnyen jött át a lila attakok sora. 4.5.
HIDI: Sajna az utóbbi hetek egyik leghalványabb teljesítményével kezdett: lassú gondolkodás, körülményes játék, és a már jól ismert bátortalanság jellemezte első félidei mutatványát. A második 45 percre aztán összeszedte magát, végre oda-odalépegetett és a labdái is jobbak lettek, mikor is Supka lecserélte. 4. Cseréje, Bright az utolsó negyed órában sok értékelhetőt nem nyújtott (-).

IVANCSICS: Egy kábé szép lövésén és a pipakapufáján kívül sok mindent most nem tett hozzá a meccshez, Zelenka labdaátlépő produkciója után sajnálatosan nem olvasta a cseh gondolatait. Amikor irányítóba húzódott be, végképp eltűnt. Kár. 4.
ZELENKA: A Danilónak külsővel kikanyarított 30 méteres indítása volt ezúttal a napi betevőnk, a többi csoda most Lukas lábában maradt. Látszott hogy sérüléssel küszködik, ez a cseréjét is eredményezte. Az 1. percben lassúságát okolhatjuk a helyzete elpuskázásáért, kétszer pedig marha önzetlen akart lenni, ám sem átlépős cselénél, sem remek visszagurításakor nem kapcsoltak a csapattársak. 5. Cseréje, Vécsei a győrinél halványabb produktumot hozott, néhol darabos mozgással fűszerezve a látottakat. 4.
MOREIRA: Mikorra elkezdtem volna dicsérni e tavaszon, teljesen besült. Győrben kvázi, tegnap pedig totál értékelhetetlent nyújtott a mélynövésű futsal-próféta. Köszönjük eddigi ténykedését Kispesten, VISZLÁT. 3. Cseréje, Nagy Gergő 2-3 elfutásánál mutatott reménykeltő dolgokat, pl. szépítő gólunk előtt. Ezt a gyereket játszatni kell, remélem nem hibázza el e lehetőséget a mindenkori szakmai stáb. 4.

DANILO: Jól kezdett, az első 30 percben veszélyesen mozgott elöl, egész jó meglódulásokkal. Aztán jöttek a beadások. A helyzeteltotojázások. A látványos összeesések. Jajj. Lőtt egy gólt de eltékozolt 2-3 másik lehetőséget. Buta fetrengései kezdik nagyon kiverni nálam a biztosítékot. 4.

Pedig mindent megtettem, mégis kevés volt

Babona nélkül nincs futball, és babona nélkül nem létezhet szurkoló sem. Van, akinek lehetősége nyílik rá, és kedvenc alsónadrágját felvéve az egyenmez alá, mindig bal lábbal lép először a gyepre, netán keresztet vet, felnéz az égre, vagy csókot dob képzelt szerettei felé. Általában őket nevezzük játékosoknak.

Velük szemben, vagy épp ugyanúgy, nekünk is vannak jól bevált kabaláink. Lehet, egyszer máshol szálltunk le a villamosról, mire a csapat nyert hárommal, és azóta is ott szoktunk. Talán olyan is volt, hogy rajtunk maradt az otthoni játszónadrág, mire kitömtük a Fradit, és mi azóta is abban járunk.

Én sem vagyok más. Gondoltam az Újpest ellen illenék mindent, de mindent bevetni, ami egyszer már segített rajtunk.

A piros-fekete centenáriumi mez otthon maradt, rossz az aránya. Idén tízből jó, ha háromszor jött be. Cipőnek legyen mondjuk a fekete, amit nagyritkán használok teremben, mert legutóbb a tavalyi idényzárón volt rajtam a Bozsikban, és akkor Vaccaro büntetőt ollózott. Pólónak Lipicai (képünkön), mert a Fener elleni közvetítés alatt működni látszott. Elég azt mondani, hogy egy Zsolnai-parádé és gól a mérlege. Zakónak a fekete, ami ugyan nem a legnyáribb darab, de jól jött ősszel a Vidiveréskor. Kisboltnak a játszótér melletti, ahol mindig úgy veszek sört, hogy a visszajáróval együtt legyen annyi apróm, amivel a pénztárnál pontosan oda tudom adni a jegyárat, és az első benti sört még zsebből fizessem.

Minden előkészítve, minden stimmolni látszott, és valahogy semmi sem működött! Ha léteznek a futballban égiek (és létezniük kell, mert tudjuk, hogy a babonáink működnek), akkor ma mind ellenünk fordultak.

Nem maradt más idénre, mint új megoldásokat keresni, miközben csak egyetlen alkalommal kísérletezhetünk, jövő vasárnap Siófokon. Remélem a strandpapucs, a pálmafás bermuda és a bal kézben tartott sör elégséges lesz.

Ha pedig nem, akkor kitalálunk valami újat, mert mint tudjuk: csak ezen múlik.