Mastodon

Még egyszer utoljára Davide Lanzafaméról

A blogon nálunk vannak hagyományok, amiket tartunk (és még többször pedig elfelejtünk). Ilyen volt például az is, hogy bizonyos kiemelt, szurkolói szempontból különösen fontos, különösen kedvelt arcok érkezésekor vagy távozásakor ezen alanyok külön posztot kaptak. Köszöntöttem én nagy délczegen Németh Norbit és Torghellét a hazatérésükkor, utóbbi külön „ki az ikon?” jellegű cikket is kapott később… Távozáskor pedig most szégyenszemre csak kisBabar Moreirasiratója jut eszembe, dehát az inkább volt pikírt, mint őszinte. Most Davide Lanzafamétól búcsúzunk, aki szurkolói pályafutásom legjobb kispesti légiósa lett a szememben, a LEGJOBB, így csupa nagybetűvel,  és akinél tudtam, hogyha egyszer elmegy, biztos írok róla külön posztot. De ami most jön, az homlokegyenest az ellentéte lesz annak, amit terveztem. „Még egyszer utoljára Davide Lanzafaméról” bővebben

Kommentár nélkül négy grafikon a bajnoki címet követő négyszázadik nap állapotairól

A célunk természetesen változatlan: európai kupaindulást érő helyen végezni.

„Kommentár nélkül négy grafikon a bajnoki címet követő négyszázadik nap állapotairól” bővebben

Ciao, Davide

kép: Kimmel Zsolt

Bejelentették: Lanza @ Fradi. Itt pedig az ilyenkor kötelező sablonszöveges búcsúinterjú olvasható.

(mindeközben természetesen köszöntjük a XXI. század komenistáit, a modernkor rákosista honvéddrukkereit, a kárörvendeni átnéző ferencvárosi szurkolókat. tudjuk, Kocsis, Budai, felesleges is leírni.)

„Ciao, Davide” bővebben

Itt sírunk Lanza miatt, miközben Kukocot kétszer annyian követik instán!??!?!

Gondoltátok volna, hogy Kukoc a negyedik? Vajon miért? Ennyire népszerű az Instagram Bulgáriában és Horvátországban? Vagy ennyi embert hódított meg a külivel homályba küldött beadásaival?

(Lanza amúgy a 10.000 határán áll.)

A kerítés sem mindig átlátszó

Beitar Jerusalem – Bp. Honvéd 1-0 @ Telki, zárt kapuk

A legtisztább kilátás és egyben a legkényelmesebb belátás az edzőpálya sarkából, a hátsó kiskapun keresztülnézve érhető el. Ilyenkor a pálya mintegy kétharmada tárul a szemünk elé, ami elégséges lehet a brusztolós csapatok ellen, ahol a középpályák dominálnak, azonban elég rossz, ha a futballt véletlenül gólokra játszanák, mert egyik kapu sem látható ebből a szögből.

„A kerítés sem mindig átlátszó” bővebben