Annyira átlagos évet megyünk, hogy rekordot legfeljebb a kapott gólok számában dönthetünk, ha nagyon összekapjuk magunkat
Tényleg semmi extra, csak mindenféle számok.
Mastodon
mert célunk csak egy van
Tényleg semmi extra, csak mindenféle számok.
Tegnap eléggé alacsony elvárásokkal mentem ki a csodálatos márciusi decemberben a Bozsikba: csak legyen meg a három pont, a nézőtéren ne a semmire nem jó, ordenáré edző- és csapatgyalázás uralkodjon, és lássak valamit a tavalyi varázslatos csapatszellemből, egymásért küzdésből – legalább nyomokban. Az olyan úri huncutságok, mint a játék szépsége, gólarány-javítás, meseszép gólok – most teljesen hidegen hagytak. Ha ebből a kívánságkosaramból indulunk ki, a tegnap estével elégedett lehetek. „Nyomokban vállalható – és ez most elég jó” bővebben
Bp. Honvéd – Haladás @ Bozsik, 17:00
Nyugodt éjszakám volt.
Tényleg.
Az egész napos esőzés elállt késő délutánra, este egy jó mozi (Harry Palmer és a Temetés Berlinben), vacsira lapcsánka, tisztes polgári begubózásnak lehettem mind tanúja, mind szenvedő alanya. Könnyen aludtam el. Reggel a lepedő decenses-feszesen, szinte élére vasalva arról árulkodik a matracon,
Bíróküldés, időjárás, meccspótlás
Bp. Honvéd – Debrecen 0-0
majd a második félidő közepétől:
Azt kell mondjam, hogy ez szép volt Supi, az egy szem Laczkó/Holender kivételével felraktad a tavalyi védelmet, elé Gerit és Gazdit, Kamber helyett Hefflert, igaz, Kambi ekkor már inkább belsővédőt játszott, de darabra, posztra nagyjából azok, akik képesek lehozni kapott gól nélkül egy meccset szinte bárki ellen.