Címke: beharangozó

Bár messze még a naptári ősz, az időjárás az utóbbi hetekben igencsak a szeptemberi-októberi időszakot idézte. Otthonos klíma-terep ez mai ellenfelünk, a Zete erdőjáró vezetőedzőjének, reméljük azonban, mindez nem jelenti azt, hogy a sörétessel ül le a kispadra a derék Csank, kezében a vörös-fekete alakulatra kiadott vadászengedélyét lengetve, s elkeseredettségében vadkanok helyett ezúttal  szamurájfrizurás Botisokra, vagy vörös prémes rókák helyett a mi cseh “redhead”-ünkre emelné a mordályt. Beharang a hajtás után.

 

 

Zalaegerszeg. Messze van. Sokat kell vezetni odáig. Ritka a sikerélmény, emlékeim közt kutatva egy csoffadt moralesi kibekkelt öngólos siker és egy Szuri bá féle 2005 tavaszi huszárvágás képe ugrik csak be. Különben rendszeresített rollerre ültetés a jussunk, 1-2 kicsúszott döntetlen mellett. A 2003 koranyári megaláztatásról, a másodosztály vermébe taszíttatásról nem is beszélve. Supkának sem lehetnek jó emlékei ‘Zegről. Még edzőnk volt, amikor egy 3:2-es és 2:1-es vereséget hozott össze két egymást követő tavaszon, a második esetben szegény kb. az önlepippantás gondolatával is foglalkozhatott a raklapnyi helyzetet szakmányban kihagyó Abraham-Abass duó gólvonalközeli hajmeresztései okán. Abi már nincs, Abass még van. Helyzetkihagyás is. Később edzőként is megfordult Zalában a derék Atti mester, de inkább latex álarcba’, semmint megdicsőülve távozott. Van oka tehát az elszámolásra. Főleg, hogy hozzánk visszatérve tavaly megint 2:1-es vereséget hozott számára a tavaszi zalai szél és a szűkszavú vadász. Szóval nem ígér általában tuti sikert egy délnyugat-magyarországi túra…

Most mégsem olyan reménytelen a helyzet! Zete: 3 meccs, 3 koki a mérleg, s bíz dúsulnak a ráncok a bozontos csanki szemöldökök fölött. A Zete blogja már-már a Fővadász távozását rebesgeti, ami megjegyzem, nagy ostobaság lenne a zalai vezetők részéről, másrészt kissé korainak tűnik, ugyanakkor nem zörög a haraszt ha nem fújja a szél (vagy a Vasas esetében a Bárányos-passzát, épp ma olvastam hogy kopasz exünk már Komjáti Malackát fúrja. Bohócliga, így szeretlek). Szóval kényszerhelyzetben a Zete, csak győzelem elfogadható… ismerős a szitu? Egy hete a Vasas járt hasonló cipőben a Bozsikban, s a vakítóan fehér dorkójában parádézó Komjátit tovább terelgettük az összeomlás felé, fékezett habzású 4:0-ás győzelmünkkel. Szóval ami akkor összejött miért ne jönne össze most is? Valljuk meg, Bohóc szinten nagyon nem vagyunk rossz formában!

Összeállításról elmélkedhetünk, de fölösleges, a döntő szó úgyis Supkáé. Jómagam szívesen látnám újfent a kezdőben Zelit, persze Némethtel együtt, akár valami hasonló kombinációban (Németh Norbival az egy ék mögött, kissé defenzívebben ám gyors embereink miatt gólveszélyesen):

…persze erre nincs garancia. Lényeg, és örvendetes, hogy végre úgy fest: vannak cseréink, vannak variációs lehetőségeink, nem egy szál Vólenttel tudunk válaszolni arra, ha az ellen akadoztatja gépezetünket.

Mindettől függetlenül én tartok a zalai úttól, persze remélem a fiúk a múltra fittyet hányva meglepnek engem is… ha viszont csak döntetlen sikerál, ne adj’ Isten szoros vereség, most kivételesen akkor sem dőlök a kardba hisz jövő héten fontosabb feladat vár ránk, ott kell igazán győzni. Bár ilyet igaz Kispester nem ír le, át is nyomom apróbetűsre az eltévelyedést, szóval Zala megye, jövünk, határidős munkákat kettőig letolom, utána haza, kocsi, fotóskollega és Hanta felszedve aztán zúzzunk.

Pályafotó: stadiumguide.com.

A magyar sportújságírásban kissé jobban elmélyedők számára alaptétel, hogy a Népszabi sportrovatának megkerülhetetlen hatású zsurnalisztája, a tulajunk által átlag egyhavonta csípőből rommá-sírásózott Hegyi Iván maestro nagy barátja a cikkcímekben geg címén elkövetett pofonfa-rázásnak. A hazai gárdák közül így nem meglepően HI nagy kedvence a szombathelyi Haladás, amelynek neve félszezononként minimum egyszer ott figyel a legendás hétfő lapszámok sportoldalán. A “Szombathely: nincs Haladás“, “Ez ám a Haladás“, “Ez már Haladás“, “Biztos szombathelyi Haladás” és hasonló mutációk olyan tuti szereplői a hétvégi fordulóösszefoglaló-címeknek, mint a célfoci kifejezés Prukner meccsvégi nyilatkozataiban, a Benfica-szerződés emlegetése egy Verebes életút-intiben,  vagy egy egészséges Dottore-besértődés, ha aktuális csapatának ellenfele nem feltartott kézzel megy ki a Mezey bébik ellen. Esetünkben most abban reménykedhetünk: a fent felsoroltak közül az első címverziót tölti majd be Iván bá a szövegszerkesztőbe vasárnap este, annak folyományaként: a Szombathely a második forduló után is pont nélkül marad. Szeretjük amúgy a Halit, de mivel most az ellenfelüket Kispestnek hívják, tán ők is megértik e rosszkívánságunk mibenlétét… esélylatolgatás a hajtás után. 

Szombathelyre látogatunk tehát holnap este, és valljuk meg őszintén, az elmúlt évek (évtized?) alapján mindez nem sok jót ígér. Ugyan a Hali sose volt igaz mumusunk, mint mondjuk a Siófok és a ‘csaba a boldog korakilencvenesekben, vagy az UTE manapság, de azért olyan húdesok siker sem termett számunkra a Rohonci úton. Az utóbbi években pláne nem.

Érdekes, hogy 4-5 éve rendre elkerültük egymást: a Hali sokat volt lenn a másodosztály abisszikus mélységeiben, és pont akkor jutott vissza egy rövid időre, mikor mi szálltunk alá. Aztán amikor végre mindketten fenn voltunk, praktikusan 2008 ősztől, hát azóta 3 szombathelyi meccsből 1-et kínlódva elvesztettünk (Vólent debüt ellenére, Kenő-góllal, és az alkoholmentes Borsodi is tré volt a büfében) 2009 tavaszán, majd Sisa és Morales is lehoztak 1-1 döntetlent. Győzelem? Se közel, se távol.

Most sem lesz könnyű dolgunk. Bíztató 23 perces rajtunkat borzalmas, enervált, nyomott második félidő követte a Győr elleni debütön, ami nem sok jót ígér. Az se, hogy a Hali pedig bukott Pécsett. Nyilván hazai közönség előtt nem akarnak újabb vereséget, a Hali tábor pedig tud biztatni, hangulatot csinálni, hogy menjen a zöld-fehér szekér. Meg hogy nézne már ki, ha 1 héten belül két vörös-fekete alakulat is leverné a szombathelyi társulatot – kérdezgethetik maguktól Balassa Péter és Vidóczi József mai utódai. Szerintünk nyilván jól, ők valszeg nem akarnak piros-fekete rémálmokat.

Supka mester remémnyeink szerint rendet tett a fejekben, a számára negatív meglepetést okozó játékosok állítólag versenyhelyzet miatt boruló belső békéjét. Koncentrált játékkal, elhivatott hozzáállással lehet ugyanis keresnivalónk a nyugati végen: továbbra is vallom hogy erősödött a keretünk, a Halié viszont legalábbis stagnál, a véleményes piros miatt ráadásul vezéregyéniségüket, Halmosit is vesztő csapat eredménykényszer alatt játszik majd. Persze mi is, de a vendégnek valahol mindig kisebb a felelőssége, ebben bízhatunk. Supi helyében kissé szorosabbra fűzném a védelmet, és lehet erre a meccsre most legalább kezdésként visszanyúlnék a kétszűrős megoldáshoz, hogy majd a második félidőben álljunk át támadóbbra – ha addig kihúztuk a rajtnál várhatóan erős szombathelyi rohamokat. Zeli jöhetne pl. a második félidőre, s így kezdésnek lehetne egy ilyen gondolatkísérlet:

 

Nos, hogy ez lesz-e vagy sem, meglátjuk, a lényeg hogy játsszunk jól és szerezzünk ponto(ka)t. Jó alapozás nem ártana a Vasas elleni jövő heti kötelező győzelemig. 

…és akkor bízzunk benne, hogy a gegmester sportújságíró még a “Kispest – kis győzelem” alcímet is felheggeszti a hétfői fordulóösszefoglaló fejlécéhez… 

Címerek: magyarfutball.hu

Stadionkép:static.panoramio.com

1, azaz egy nap a rajtig. Ha heti visszaszámlálásunk nem is volt teljes (hisz csak 5,3 és most 1 nappal a rajt előtt jelentkeztünk ilyen típusú posztokkal), remélhetőleg örömünk már az lesz holnap este 6 fele, az ugyanis azt jelentené: jó rajtot vettünk. Esélylatolgatás a holnapról, röviden, szubjektíven.

A Győr ellen kezdeni ha a múltat figyelembe véve nem is jelent rossz óment, azért a realitás talaján maradva nehéz ideális elsőfordulós ellenfélnek tekinteni a Rába-parti alakulatot. Nem feltétlen tartoznak ugyan a hazai legfelsőbb krémbe (ahol anyagi helyzete mellett keret-erősségét tekintve a Vidi és tán a Debrecen üldögél) de a közvetlen második vonalnak mindenképp tagjai. Érdekes helyzet ez, hisz a hosszú távú financiális biztonság alapján simán első 3-ban vannak, ám szertelen igazoláspolitikájukkal, évente-félévente változó koncepciójukkal a saját helyzetüket nehezítik meg Tarsolyék, afféle arrabonai Matyi Dezső-effektust jelenítve meg a kisalföldi centrumban. Volt itt ugye Egervári fémjelezte hazai rutin-bohócligerekre építő másfél év, aztán a valamelyik netes fórumon egyszerűen Pechmalacnak gúnyolt Dragoljub Bekvalac fémjelezte félszezon, ahol megindult a légiósvándorlás, ami Pintér alatt is kitartott és mára sem szűnt meg teljesen.

A jelen transzferidőszakban is jelentős mennyiségű portét kellett lecserélni a győri klubház “játékosaink” feliratú vitrinjében. Távoztak olyan, a Bohócligában már jól csengő nevű légiósok, mint Eugen, Bugerra, Arséne Copa vagy a kispesti 2009-es MK-döntőn magát kiállíttató, így a Bekvalac ültette pofonfát rendesen megrázó Supics. A győri szakvezetés Pápára transzportálta a már most névlegenda Totadze – Ganugrava duót. Az érkezők közt a legnagyobb erősítést a tavasszal újpesten parádézó Ahjupera jelentheti, azzal a Simon Andrással karöltve, aki Németh Krisztián csatártartalékja volt éveken át az U-válogatottaknál, s aki a Sándor Károly Akadémiáról hosszú vándorútra indult Európába (‘pool, Hispánia, Hollandia), míg most bemutatkozhat az NB1-ben is. Őt én a 2008-as U-19-es EB helyszíni, Pribram-i csoportmeccs-szemrevételezése után (nemcsak az elfogyasztott csapolt világosok hatására, természetesen) legszívesebben azonnal Kispestre hoztam volna Komannal és Sisával egyetemben, tudjuk, ebből csak 1 transzfer teljesült és az sem lett sikersztori, SAJNOS. A többi érkező inkább még ismeretlen légiós vagy kölcsönből Győrbe visszatérő fiatal (Zámbó, vagy a siófoki Molnár kapus).

Milyen csapat hát ez a Győr? Kellemetlen, de nem verhetetlen. Előnyük az, ami nekünk is: olyannyira durván azért nem változott a keret, a tavaszi összeszokottságra lehet építeni. Kevés új kulcsember érkezett, akárcsak nálunk, hisz a mi szerzeményeink közül is azonnal kezdőbe kívánkozó csak Németh Norbi, esetleg Aleksziszünk. Csertői nem egy nagy taktiker varázsló, nagy meglepetésekkel nem valószínű, hogy készül – de ez alapvetően Supkára is igaz. Márha az nem meglepetés, a tavalyi szezonhoz képest, hogy visszaállunk a klasszik Supka 4-4-2-re.

Sok múlik majd holnap a kezdésen. Ha bealvós formánkat hozzuk, mint a tavalyi tavaszi idénykezdéskor, illetve -záráskor akkor baj lehet, hiszen a Győr nem arról híres hogy ne tudna megtartani egy 1-2 gólos előnyt. Debrőnek, Sorinnak így nagyon kell figyelnie hátul. Ugyanakkor Zelenka vagy Németh jó labdáiban bízhatunk, ha ők jó formát fognak ki és kiszolgálják a csatársorunkat -amely még mindig lehetne acélosabb, de most ez van- akkor végre lesz alternatívája a tavalyi pontrúgás-góljainknak.

A kezdőnket tekintve van még 1-2 kérdés, én a magam részéről egy ilyen megoldásra látok esélyt, aztán majd elválik, mennyire vagyok jó tippelő.

Holnap tehát délután 4, Bozsik, forróság, fáradt nyári fűszag, csapolt sör, tapogatózó, idény eleji beszólások a korzón, szotyi után a zsebekben kotorászó kezek. Kezdődik a bajnokság, kezdjük hát el. Ponttal, pontokkal hogy a klasszikust idézzem kacsintva.

Címerek: magyarfutball.hu; pálya: kisalfold.hu.

…azaz 3 nap még a rajtig. A keddi szurkolói mélylélektanozás, illetve a tegnapi ankétbeszámoló után mai rövid kis felvezetőnk is inkább a vágyálmok, semmint a kőkemény realitás talaján csattog végig kihegyezett stoplis csukákkal… Miről is beszélünk?

Hemingway kiadta ugyebár a jelszót: cél a nemzetközi kupaszereplés (idén is). (A mi szerény eszközeinkkel is – GFH, videóinterjú.). Na most ezt értsük ahogy értsük. Lehet negatívan: úgyse lesz itt semmi, a keret elmarad a jóval erősebb Vidi, Debrecen állományok mögött, de a Győr, a Fradi, a Kecsó, a Zete vagy épp a Paks sem ígérkezik elsőre habkönnyű feladatnak amelyet oly játszi könnyedséggel abszolválunk majd, mint Danilo a házigólkirályi címet az utolsó idényünkben… szóval nehéz a mezőny nekünk, örüljünk a középmezőnynek.

És lehet vakon bízni a csodában, egy kifutott eredményben. Ez, a mai körülményeink között igazából a kupagyőzelem lehet, vagy legalábbis egy jó kupaidény futása, legalább 4 közé jutással. No, inkább legyen mégis győzelem, az a legjobb négynél jobban hangzik. Észérv? Nem sok. Túl sok a karcos ellenfél akikbe belefuthatunk a sorsolásokkor. Viszont, ha tartani akarom a pozitív élt, akkor az alapvetően nem rossz keretünk stabilitásában bizakodhatok, amennyiben ez a stabilitás tényleg előjön, és egy jó ősz után nem esik majd szerteszét a keret jó bohócliger módon a tavaszra. Sok a ha, tudom. De azért menjünk tovább…

…a fő érvre. Van aki a számmisztikában hisz, más a csillagjegyek állásában. Én a sporttörténelem ciklikusságában. Ezért tippeltem pl. olasz győzelemre a 2006-os VB előtt, hisz annyira ’82-re hajazott minden (calciopoli képében botrány reloaded, pont a VB előtt, az olasz válogatott nem is a fő esélyes, Brazília abszolút favorit, stb stb), hogy nem történhetett más. Sok más példát is felhozhatnánk még, de maradjunk a Kispestünknél.

Mióta Honvéd-drukker vagyok, 2 alkalommal rajtoltunk a bajnokságban a Győr ellen – egyszer itthon, egyszer idegenben. Mindkét alkalommal gyengén muzsikált a csapat, mely azonban az adott szezonok végére az MK serleggel a tarsolyában búcsúzott a Bozsiktól.

1995. augusztus 7.-én egy sztárjait vesztett, kiheréltnek tűnő Kispestünk fogadta itthon a zöld-fehéreket, kezdőbe repített fiatalokkal (Bari, KovácsBé, csereként Kabát is), még az idény sztárjai (Piroska, Warzycha, tavasszal Árgyelán) nélkül. Csekétől az első meccs alapján sokat vártam, nem lett belőle nagy durranás. Az idényből annál inkább, de azt a borzalmas 0:0-t felednénk sokan.

Kispest-Honvéd FC – Győri FC 0-0
Bozsik-stadion, 3000 néző

Kispest: Rott – Plókai A., Bánfi, Hahn, Mátyus – Kovács B., Forrai, Bárányos, Cseke – Pena (Kabát), Eszenyi
Vezetőedző: Török Péter

 

2006. július 29.-én szakadó esőben, még Dolcettivel a kormányrúdnál, Hemyvel a vendégtáborban indult útjára az idény Győrött. A meccs végül sima betlit hozott, a bajnokság pedig edzőváltást, a Bozsik mellett a keret totális kistafírozását. És a végén MK-serleget.

Győri ETO FC – Bp. Honvéd 2-0 (0-0)
Győr, DAC-pálya, 2000 néző, Vezette: Bede Ferenc

Gólszerző: Müller (60.), Bajzát (84.)
BHFC: Tóth I. – Schindler, Budovinszky, Benjamin, László A. – Pomper, Csobánki (Bartyik 63.) – Dobos, Genito, Schrancz (Gajda 63.) – Disztl (Kocsis 72.).
Vezetőedző: Aldo Dolcetti

Ennyi. Gyenge érv elsőre, én azonban haloványan bízom a megérzésekben és a már említett ismétlődésben. Meg hogy végre egy Győr elleni győzelmes nyitányt is átélhetek. Az élet apró örömei… aprók. De kellenek. Nagyon!

Sokak örömére, ugyanakkor sokak bánatára holnap délután háromtól lezárjuk izzadtságszagú szezonunkat a siófoki mobillelátó-arénában. Bár a különböző statisztikák, a tabellán elfoglalt helyezés és az elmúlt évek küzdelmei (a 2008-as és a 2009-es szezonban is nyerünk) alapján egyértelműen mi vagyunk a játszma esélyesei, be kell látnunk, hogy a jelen körülményeit figyelembe véve bizony háromesélyes a – tétet amúgy teljességgel nélkülöző – küzdelem. A tovább után három forgatókönyvet tárunk a nagyérdemű elé, és reménykedünk, hogy a számunkra legkedvezőbb fog érvényesülni.

1. lehetőség: Siófok-Honvéd 3-0

Bár a bennmaradást már az előző körben kivívták a Balaton elektromos angolnái, a lelkesedés holnapig megmarad, hazai pályán örömfutballt produkálva győz háromszáz véresszájú fanatikusa előtt a csapat. A lelátón ülő, az ellenfeleket a kiesés után is akkurátusan figyelő Garami József a „jó ez a Bajzát” formulával méltatja a mérkőzésen duplázó Csermelyi Imrét. A lefújás után az Aranyparton tart idénybúcsúztató partit a gárda (hiába, ezek a srácok bizony a homokos strandon tanulták ki a technikás foci csínját-bínját). A klub összes alkalmazotti pozícióját betöltő Horváth Károly a sajtótájékoztató, a büfé bevételének összeszámolása, a lelátó kitakarítása és a szögletzászlók elszállítása miatt jókora késéssel érkezik meg a jó hangulatú összejövetelre, amelyen ifj. Mihalecz István (akit Horváth ünnepélyesen fiának fogad) kijelenti, hogy jövőre az ötéves klubrekordot jelentő tizenharmadik pozíció megszerzése a cél. Az este folyamán – jövőbeli csapata ellen természetesen góllal jelentkező – Délczeg Gergely lábtenisz közben kettős lábtörést szenved, Pánics doktor szerint egy évig nem állhat a Honvéd rendelkezésére.

2. lehetőség: Siófok-Honvéd 0-0

A tipikus idényvégi csörtén két alulmotivált tizenegy néz farkasszemet a dögunalommal – legalábbis így tűnik a hetvenedik percig, ekkor ugyanis egy kakaskodás után egy-egy játékost – köztük a heves vérmérséklete okán közismert Moreirát – leküld a játékvezető. A Clermont Foot VIP-páholyban helyet foglaló megfigyelői az eset láttán visszalépnek a virtuóz brazil szerződtetésétől, így másnap Hemingway úr újabb tíz éves szerződést irat alá az – immáron aranyoroszlán-kabalaállat munkakörben alkalmazott – gólzsákkal. A mérkőzést szerb muzsikusaival a helyszínen megtekintő Tomislav Szivics a literszámra elfogyasztott kávé hatására vérnyomáspanaszokkal a siófoki kórház intenzív osztályára kerül.

3. lehetőség: Siófok-Honvéd 0-2

Az elmúlt hetekben kilenc ólt beszedő védelem most tökéletesen zár, elöl pedig Rouani két góljával sikerül begyűjteni a három pontot. A francia mester először egy szögletet csavar be érintés nélkül, majd saját maga beadására érkezik tökéletesen, és stukkol ollózva a hálóba. A meccs után őrjöngő szurkolóink betódulnak a pályára, játékosainkat gatyára vetkőztetve ünneplik a zsinórban másodszor megszerzett kilencedik helyet. Nemes Ferenc siófoki tulajdonos ingyenessé teszi a fantasztikus fieszta megtekintését a helyi érdeklődők számára, miközben Hemingway úr az egész tábort meghívja egy jó nyúlpörköltre Yucatán-félszigeti házába.

A hétvégén az Újpest csapatát fogadjuk a hagyományosan “éles” pesti rangadón. Beharangozóinkban sokszor tekintettünk már a múltba, most inkább a jövőbe utazunk időgépünkön, 2025-be, ahol bilibe lógó kezünk szép álmokat kerget…

Nemzeti Sport, 2025, május 15.

Kis Pest – nagy eredmény

Egy fordulóval a bajnokság vége előtt győztest avathatott a 2 éve Kiss és Társa 1992 Kft. Liga névre keresztelt magyar bajnokság. A végig fej-fej mellett haladó két budapesti gigász, a Kispesti Honvéd FC és az UTE 2015 FC a Bozsik stadionban találkozott a 29. fordulóban, ahol fordulatos mérkőzésen végül 3:2-es kispesti siker született. A találkozót követően igazi fieszta vette kezdetét Kispesten, a klub 16., 2023 óta zsinórban harmadik bajnoki címét megünneplendő.

A 10.000 néző előtt lejátszott budapesti derbit már hetek óta várta az ország. B. Viktor, a kispesti klub kommunikációs igazgatója beszámolója szerint 20.000 jegyigénylés érkezett a találkozóra, így már egy új stadion építésén gondolkoznak George F. Hemingway tulajdonossal és Jean-Paul deVries klubmenedzserrel. “Azt kell, hogy mondjam, nagyon sikeres korszakot élünk most meg“- nyilatkozta a kommunikációs szakember.- “Az idei bajnoki címünket méltó módon tervezzük megünnepelni. Rövidesen ünnepi pólókat és mezeket is bemutatunk, illetve ünnepi kiadásban jelentetjük meg V.H. sztárblogger -szurkolónk A magyar futballtársadalom klubhovatarozási és szurkolói attitűd defektusai 1920-1990 című kötetét. Szó van róla továbbá, hogy hogy az Akadémiánk konyháját kiváló vendéglátás vezetőnk 80. születésnapja tiszteletére Holé Sándor kantinná neveznénk át”.

Maga a találkozó, melynek kezdeteként már hagyomány szerint Kolarics Andrea, a Magyar Állami Operaház érdemes művésze elénekelte a Himnuszt, a Szózatot, a Nemzeti Dalt illetve a Honvéd napja eljött már c. szerzeményt,  továbbá leleplezték a fényújság mögött a legendás Csábi-Cseh-Csehi-Csepregi sor bronzszobrát, végig izgalmas, jó iramú mérkőzést hozott. A jórészt saját nevelésű fiatalokkal kiálló kispestiek (a keret egyetlen légiósa, az egykori kispesti kedvenc Genito fia, Kevin Bila is félig magyar állampolgár) csapatában ismét a válogatott gerincét is adó, rutinosabb Czuczi-Baráth-Nagy Gergő-Kapacina sor vitte a prímet, a 4 már-már veterán játékos folyamatosan nyugtatta az ifjabbakat, ami rá is fért a sokszor szertelen gárdára. Pisont István vezetőedző is az említett négyest dícsérte: “Nagy segítség nekem a 4 öreg a pályán“-kezdte értékelését Pisont. “Nélkülük nehéz lenne ezt a csikócsapatot egyben tartani“. Kemenes Szabolcs kapusedző is egyetértett főnökével. “Czuczi nyugalma kihat a védelemre. Mindig felhívom rá a figyelmét hogy sugározzon sztoikus nyugalmat“.

Érthetően kevésbé volt vidám Mészöly Géza, a “magyar Guy Roux” aki francia kollegájához hasonlóan szinte időtlen idők (2010) óta az UTE edzője. “Sajnos ma szokás szerint alulmaradtunk. A csapat jól küzdött, de meg kell mondanom, ifj. Bede Ferenc játékvezetése mellett nem mehetek el szó nélkül“. Mészöly pályaedzője, Véber György ehhez még hozzátette, Kispestet csak a XX. században csatolták Budapesthez, ám hogy ezzel mit akart mondani nem tudtuk meg, miután az urbanisztikai szakembernek sem utolsó egykori irányító faképnél hagyta stábunkat. A hírek szerint 7 meccses eltiltás vár rá. Az újpestieknek azon is el kell gondolkodni, érdemes e ennyi légióst igazolni. Farina, Robson vagy éppen a chilei Humboldt nem üti meg az NB1 szintjét ahogy az ma is bebizonyosodott.

A Kispesti Honvéd FC, mely szurkolói nyomásra vette vissza (majdnem) régi, azaz 1991-2003 közötti nevét, Jean-Paul deVries klubmenedzser 2012-es érkezése óta szisztematikus építkezéssel jutott el oda, hogy 2023-ban, 3 -3 ezüst és bronzérem után ismét bajnok lehetett 30 év szünetet követően. Az ifjú deVries apjától, Louis-tól hallott először a legendás magyar klubról. “Apám dolgozott itt a ’90es évek elején aztán dicstelenül távozott. Úgy éreztem be kell fejeznem azt amit elkezdett. Szerecsére úgy fest, sikerült“. A kispestiek finn játékosmegfigyelője, Martti Kuusela amondó, a munka hozta meg a 3 bajnoki címet. “Pisont edző a tanítványom volt és ő is hisz az iránymutatásaimban. Munka, munka, munka- csak ez vezet eredményre.”

A találkozót követően a sajtótájékoztatón a média munkatársai felállva tapsolták meg a bajnok vezetőedzőt, majd 34 perc után, M. József  nyugalmazott szpíker zsinórban 10.  kérdését követően az eseményt berekesztették.

Kispesti Honvéd – Újpest 2015 FC 3:2 (1:1)
Bozsik-stadion, 10.000 néző. Jv.: ifj Bede.
Kispest: Czuczi – Halász, Vadász, Madarász, Baráth – Nagy G., Kapacina, Erdélyi (K. Bila), Vécsei- Ihász, Keres (Vólent).
Újpest: Faragó – Márton, Huboldt, López, Szokol- Egerszegi, Balogh, Simon K.- Lázár, Robson, Farina (Dorozsmai).
Gól: Erdélyi (20. p.), Nagy G. (77. és 79.p.), ill. Balogh (11. p.), Simon K. (75.p.).

Hétköznap van, szerda, visszatért az embert és gatyát rohasztó hőség, ráadásul fordulót rendeznek. Alig vagyunk túl a Vidi elleni megkésett húsvéton, ahol nem a hímes tojásokat, hanem a fiesztát rejtettük úgy el a kertben, hogy a derék fehérvári gyerkőcök még mindig keresgélik. Boldogok vagyunk, alakul a csapat, kár, hogy közben jön a bajnokság vége.

Megyünk este Győrbe, miközben rohamtempós beharangozónkban kapaszkodókat keresünk, mert bármennyire is szalad most a szekér, csak erős fantáziával képzelhetjük róla, hogy egy felsőkategóriás személyautó, sőt, sokan még midig a segédmotoros kerékpárral viccelődnek, pedig annál azért jobbak vagyunk. Szóval képletesen valahol egy alig használt hármas szériájú Golf és egy újszerű Astra között lehetünk, de legalább turbóval. Jelenleg.

Kapaszkodó #1 – A statisztika/forma: Fix mentsvárunk a statisztika, mert ha a jelenben nem is, a múltban mindig találunk valamit, ami a Kispest győzelmét hivatott majd bizonyítani előzetesen. Az utóbbi fordulók alapján azonban nem kell messzire mennünk, elég ránézni az elmúlt 6 kör alapján készített tabellára, és – legalább elképedni. Holtversenyben élen állunk az ezüstre hajtó Pakssal, miközben oda-vissza picsáztuk őket ebben a bajnokságban. Aktuális ellenfelünk formája alapján csak sokadik, de benne van a kísértés, hogy újabb döntetlennel jelentkezzen, ami neki egy pont és jól jön a bennmaradáshoz számszakilag, de nekünk is csak egy, ami viszont rosszul, mert besűrűsödik a középmezőny, és egy kis bénázással még kétszámjegyűek is lehetünk év végén.

Kapaszkodó #2 – A statisztika/nevezéktan: Idén, még ha szeretnek is minket epizodistának, netán egyéb jellegű bajnoki szereplőnek nevezni mindenfelé a sportmédiában, azért kivívtunk néhány veretesebb, bár kimondani nem kimondott jelzőt is. Itt megemlíthetném a kedélyes vendéglátót, és a hazai pályás mutatóinkat, de nem teszem, mert adegy amúgy is javulunk benne, adkettő Győr idegenben van. További nicknév-ajánlatunk Hemibának ha fórumra regisztrálna az óriásölő, és az a tudat, hogy aki meg mer minket előzni, azt elverjük. (Érdekesség: idén nem azért nem szóltunk bele a bajnoki cím sorsába, mert szar a csapatunk, hanem mert nagyjából mindenkitől ugyanannyi pontot vettünk el arrafelé.) Harmadikként érdemes lenne megemlíteni az unalmast, hiszen izgalmakban még egy békés kandalló előtti kötögetéshez sem mérhetők a meccseink. Ott legalább elfogyhat a fonál, megszaladhat a tű, vagy mit tudom én. Nálunk csak az az érdekes, hogy mikor harcoljuk ki az első szögletünket (vagy a másodikat, ha Lovrics lassan ér fel), miközben megy a tili-toli. Minden meccs null-nullról indul, és vannak, amik azzal is zárulnak. Ha Győr-Honvéd, akkor lehet bennünk bízni.

Kapaszkodó #3 – A statisztika/múlt: Fájó ezt leírni, de az ultramodern ETO Park bizony nem tartozik a kedvenc stadionjaink közé, sokat emlegetett klasszikust idézve azt mondhatnánk, ide is leszopni járunk. Statunk körülbelül hasonló, mint Kecskeméten, vagyis bajnokin még soha az életben nem sikerült nyerni a valóban impozáns, kissé azonban túlméretezett katlanban. Legutóbb 2005 októberében arattunk fényes, egy utolsó perces Takács Zoli-góllal fűszerezett diadalt a városban, ezt a csörtét azonban még a Verebes-parkban, a szocialista Kelet-Európa csilivili ékszerdobozában vívtuk meg. Azóta volt egy fordulatos 2-2, egy porig alázós 4-1 és egy esély nélküli 2-0. MK-meccsek után viszont mindig diadalittasan hagyhattuk el a mobil vendéglelátót, hiszen az emlékezetes 2009-es döntő mellett egy másik meccset is 1-0-ra hoztunk ugyanazon év novemberében. Ezekből a statisztikákból egyáltalán nem következik az, hogy nekünk bármi keresnivalónk lenne ma este, azonban újabb futballmodorral élve minden sorozat megszakad egyszer, szerencsés esetben tehát akár ünnepelhetünk is ma este a legkisebb Alföld fővárosában.

Fotók: eto.hu, nso.hu

Hanta tegnapi szösszenetének egyik pontja úgy megihletett, hogy tegnap este a kádban üldögélve (próbálván kiáztatni magamból egy súlyos esti félinformális munkamegbeszélés és az irsai olivér pála gőzét) egy mini időutazásba révedtem a habok között. Ami ma beharangozónak is megteszi.

Az NB1 1990-1991-es idényének 27. fordulójára az addig is nyilvánvaló folyamatok ténnyé értek össze: rövidesen bajnok lesz a Honvéd. A szezont végig vezető csapat a Siófok elleni hazai derbi előtt szembesülhetett a lehetőséggel: győzelem esetén a Fradinak már matematikai esélye se lesz arra hogy utolérjen minket – csupán nagy tisztelettel hajbókolhatnak az egy éves pauzát követően a trónra visszatérő XIX. kerületi uralkodó előtt.

Közben a székesfehérvári Videoton szép csöndben készült a bajnoki szezon hajrájára: erős közepes idényt futottak az akkor Waltham utónévvel nyomuló királyi székvárosiak, nothing special, a Burcsa Győző ex UEFA-kupás legendájuk által trenírozott csapat végül majd a 7. helyre érkezik be. Ízlelgessük nyugodtan a különbséget a mai helyzethez képest: totálisan megváltozott minden, a vidéki középcsapatból mára utcahosszal bajnokságot nyerő team vált, a régen rettegett Honvéd pedig 1995 óta 2-3 vállalható idényt tud felmutatni…

De nézzük mi is történt azon a hétvégén.

1991 május 25.-ét írtunk, szombati napot a tavasz végén. A forduló 8 találkozójából 5-re került sor e napon. A Vidi az abban az idényben még decens vidéki élklubnak számító Tatabányát fogadta, a bányászkispadon a nálunk ma oly nagy népszerűségnek örvendő Tornyi barnával. Ám hiába a kék-fehéreknél a klasszik Váczi, Szalma, Kiszi (!), Süveges, Klausz márkák, a hazaiak behúzzák a meccset… Hiába, ahol egy Kuttor Kutya vagy a ma már a Vidi vezetőségét erősítő Hováth Gábor van a védelemben, Salecz irányítgat, Máriási és a kisTakács támad, ha jó napot fog ki a csapat nincs gond. Nem is lett.

VIDEOTON-TATABÁNYA 2-1 (1-1)
Székesfehérvár, vezette: Bognár.

VIDEOTON: Mitring – Molnár, Kuttor, Bekő, Horváth G. – Sallói, Muzsnay, Vadász – Máriási, Földes (Müller a 80.), Takács. Edző: Burcsa Győző.

TATABÁNYA: Markó – Hegedűs, Lázár, Váczi, Szalma – Kiszi, Simon, Klausz – Süveges, Kanyok (Arany a 74.), Horváth I.. Edző: Tornyi Barnabás.

G.: Sallói (34.), Váczi (37.-11-es), Földes (52.).

Sárga lap: Muzsnay (10.), Kanyok (43.), Lázár (56.), Kuttor (60.), Váczi (75.).

Aznap este a Siófok érkezik Kispestre. A tét: ha nyerünk, már zsebben a bajnoki cím. Fodor Foci már nincs a keretben, ugyanis a Siófok színeiben épp ellenünk rohamoz (egy jó Olajossal, Zaréval, Meksszel, Varsányival karöltve). Helyette van fékezett habzású Marozsán. A védelem klasszikus, a középpálya szintúgy, Ervin, Pisont… a csatársoron meg szimplán besírok. Nyerünk? NEM! Jó Kispest-szokás szerint azonban a ’90-es évek elején bizony mumusunknak számító Siófok elviszi mindhárom pontot. Emlékszem, gyerekként iszonyat csalódott voltam emiatt – de mielőtt összeomlott volna bennem a piros-fehér világkép, másnap a nagy ellenlábas Fradi nem bírt a Megyeri útra vitt meccsen a Bp.Volánnal.

BP. HONVÉD-SIÓFOK 0-1 (0-1)
Bozsik-stadion, vezette: Piller.

BP. HONVÉD: Petry – Csábi, Csepregi, Cseh – Marozsán (Komódi a 61.), Kovács E., Pisont, Csehi – Gregor, Vancea, Vincze. Edző: dr Mezey György.

SIÓFOK: Bíró – Kolovics, Olajos, Zare, Szabó B. – Keszeg, Varsányi (Ozsváth a 76.), Somogyi, Meksz – Fodor, Kámán (Magyar a 86.). Edző: Varga István.

G.: Meksz (29.).

Nem gyenge idényt zártunk, ahogy a visszaemlékező sorozatunkban már megemlékeztünk róla: mindent vittünk. Többek közt az év edzője címet is. Ugye nem kell leírom, kinek a révén?

Vissza a jelenbe e könnyeztető időutazást követően. Vasárnap nem mi készülünk bajnokavatóra, és most nagyon nem örülnénk ha a Dottore arca itt simulna ki végleg ebben az idényben. Amiért anno mi kaptuk a cinkelést a ’80-asokban, hogy a líbling csapat vagyunk, az most az ellenfélre igaz a szurkolói köznyelvben. Minden megváltozott. Még csak esélyesek sem vagyunk. Fura ezt megemészteni, bár lassan 20 év óta, hát már nem lázad úgy az ember. Viszont a kisördög az ott ül a vállon, és azt suttogja: akármi is lehet. Nos ebbe a piciny szalmaszálba kapaszkodva, jó lenne egy nagy meccset lehozni aminek a végén most mi lehetnénk a Siófok, aki elodázza  a bajnoki címet, és ha kifordítva-kitekerve is, de a Bozsikban ismétlődjön a történelem…

(a szívünk mélyén pedig tovább várjuk az early ’90s revival-t).

 

Bp. Honvéd – Videoton vasárnap 17.30., Bozsik.

 

Adatokért a sporthirado.hu-t illeti a forrásért való köszönet. Csapatképek: honvedfc.hu, www.vidi.hu.

3 zsinórgyőzelmünket egy kecskeméti peches ám a nagy számok törvénye alapján (= a kihagyott kecskeméti ziccerek miatt annyira nem meglepő) vereség követte –  a kecsói rájd után pedig a bajnokság egyik meglepetéscsapatának, a Rákóczinak a Bozsikbeli vizitálása következik. Nem lesz könnyű meccs- de hát nekünk melyik az?

A közelmúlton rágódva vegyes a kép, bosszantó oláhlóris utolsóperces szivornyától (2007) kezdve Takács Zolis unalomgyőzelemig (2005) van itt minden, sőt, győzelemből valamivel több is, ez még Pölővel is sikerült (2008). Ha pedig a  Zsoleszgólpasszal súlyosbított, Hrepka-Hajdu-Abraham gólokkal fűszerezett magabiztosság is eszünkbe ötlik 2009 júliusából – hát az bíz épp az utolsó hazai meccsünk volt a Kapos-partiak ellen jó másfél éve. Akkor a zöldek vezetőedzője még a ma már Fradinál pallérozódó (és a kispad mellett egyre szemöldökrántásra késztetőbb pörformanszokat bemutató) Pruki volt, a mi padunkon pedig az a Sisa Tibor ült aki most a Kaposvárt igyekszik dobogóra vezetni, bármennyire is hangsúlyozza a derék tréner lépten-nyomon, hogy ő arra koncentrál: talán legyen már meg az nb1-es bennmaradás.

Ha a múltkor Kis Károlyra azt mondtuk, hogy kedveljük, mit írjak Sisa Tiborról. Az emberi oldalt tekintve a kedvenc kispesti edzőim egyke, ha nem „A”. Sajnos az eredményesség tekintetében a kép legalább annyira megosztó, mint José Mourinho popularitása. A mindenhol népszerű Tanár úr megítélése ugyanis éppen Kispesten nem egyöntetű. Emlékezhetünk, hogy 2009-ben egy csapnivaló bajnoki szezon végén húzta be nekünk az MK-t a palóc tréner (a győri odavágón a szezon játékát produkálva…csak hát addig mi volt…) hogy aztán a következő ősszel átalakított csapatával már a korzói észosztások kereszttüzében álljon földbe. Magam nagyon kedveltem a hihetetlenül szimpatikus Sisát, akit ha az ember megismeri, bizony nehéz a több fórumon is hangoztatott álszerénységgel vádolni. Tényleg ilyen visszafogott és józan szemléletű figura és talán pont ezért is bukott meg a közismerten nehéz közeg Kispesten – mert fájó a tudat hogy Tatabányától kezdve Diósgyőrön és az U19-es csapaton át Kaposvárig mindenhol szerethető (ezúttal nem az elcsépelt értelemben) és míves csapatokat rakott össze, nem ritkán már-már élvezetes focit is produkálva – ez alól csak mi voltunk kivételek, bizonyítva egyúttal futballszurkerségem fájó alapigazságát: szimpatikus edzővel nem leszel sikeres. Ettől függetlenül egy szebb, jobb világban szívesen látnám még a padunkon valamikor a távoli jövőben.

Nos múltat tegyük félre, most nekünk egy a következő fordulókra a lelkiállapotunkat bebiztosító, stresszoldó, és a ránk váró soron következő 2 hazai rangadó, a Vidi és UTE meccsekre ráhangoló győzelemre lesz szükségünk. A zöld-fehérek valszeg nagy önbizalommal jönnek majd Fradiverés után, de ne feledjük, Kecsón őket ízekre szedték szintén egy hazai sikerük után, azaz hajlamos a fiatal kaposvári társaság rápihenni egy-egy meccsre, azzal meg mi élhetünk, ha úgy akarjuk a sikert mint a Hali/Pápa/Paks asszók alkalmával. Vagy Kecskeméten, mert ott sem volt baj az attitűddel. Ami necces lehet nálunk az a keret szűkössége, ugyanaz a kezdőcsapat futhat ki várhatóan a Rákóczi ellen is mint K’méten, max a brazil pók váltja a szúrós szemű kiwit. Kérdés, ez a szűk variációs lehetőség nálunk mikor ütközik ki. Előre szólok: nyáron OKOSAN, MEGGONDOLTAN igazolni kell a lehetőségeinkhez mérten.

Azonban vissza a jelenbe: nagy küzdelmet várhatunk tehát, jó meccset kevésbé, hisz mi sem a támadófoci ajatolláiként tündökölünk ebben a szezonban, és azért Sisa tréner sem egy barcelona-like haljunk meg a szépségben jellegű alaptaktikát nyomat Somogyországban.

Szombaton tehát Kaposvár, Bozsik, frissen nyírt gyepszag, szotyola, sör… és reméljük, 3 pont a kispesti tarsolyban.

Fotók: basildon.hu; tn.nova.cz., vidi.hu.