Mastodon

Címke: csere

Egyedül a széleken tudunk belenyúlni a meccsekbe, az viszont édeskevés ezen a szinten

Honvéd–Szeged 0–0

68. perc, Zuigeber helyett Pinte, Gyurcsó helyett Medgyes érkezett a meccs utolsó negyedére. Kántor maradt, a két támadó szélső változott.

83. perc, Ujváry helyett Schön, Sigér helyett Pauljevic a jegyzőkönyv szerint, azonban a valóságban Ujváry helyett Pauljevic szintén a szélre, és mivel Ujváry U20, ezért be kellett valakit áldozni egy másik U20 miatt, szóval Sigér helyére a középpályára érkezett Schön. Kántor maradt, a négy szélsőnkből hármat lecseréltünk.

89. perc, Kántor helyett Hetyei, hátha. Pár perc lehet hátra, nincs jobb ötlet. Nincs más.

„Egyedül a széleken tudunk belenyúlni a meccsekbe, az viszont édeskevés ezen a szinten” bővebben

Most akkor tényleg az a mesterterv, hogy kiesünk a g*cibe, és mindenki mehet, amerre lát?

Komolyan, mi a francnak lézeng a pályán olyan játékos, aki látványosan képtelen koncentrálni, aki fel sem fogja, hogy hol van? Amit Tamás és Samperio művelt, főleg az előrejátékban, pláne helyzetbe kerülve, az egyenesen rémisztő. Oké, hogy Tamás például a rosszabbik lábával ismételhetett, de, és engedtessék meg az egyáltalán nem píszi megjegyzés, azt a helyzetet talán még Deák Bill is berúgta volna a rosszabbik lábával. Ennyire nem lehet valaki távol fejben a meccsektől, mint Tamás hetek óta.

A helyzetet súlyosbította, hogy szökőévente egyszer Lovric is belefut egy ordító pechszériába, mint Hahn gólja előtt, amikor annyi esélye volt csak, hogy belekapjon a labdába, irányítani, vagy erőt beletenni már nem tudott. Vagy az a kacska mozdulat Varga kihagyott tizenegyese után, mielőtt sikerült volna felszabadítania.

Aztán végül mégis Capanról sikerült eldönteni a meccset. Pedig Böde semmi extrát nem csinált, csak vitte, majd ellőtte, szinte találomra, laposan, lesz, ami lesz. Gól lett.

„Most akkor tényleg az a mesterterv, hogy kiesünk a g*cibe, és mindenki mehet, amerre lát?” bővebben

Ritkán szoktunk NEM megnyerni egy világbajnoki döntőt, azonban Kövesden sikerült

Mezőkövesd – Honvéd 0-0

„Ritkán szoktunk NEM megnyerni egy világbajnoki döntőt, azonban Kövesden sikerült” bővebben

Van baj, és olyan sok stukstúrában, hogy megszámolni is nehéz

  • a 60. perc után vége a csapatnak. Addig 25-18 a gólkülönbségünk, utána 7-18. Vagyis az utolsó fél órában ugyanannyit kapunk, mint az első teljes órában.
  • képtelenek vagyunk megnyerni azokat a meccseket, ahol vezetéshez jutunk. Pedig azt figyeltem meg, hogy a győzelemhez kötelező vezetni.
  • Machach minek van?
  • nincs cserénk, és örülünk, ha egy kezdőt ki tudunk állítani.
„Van baj, és olyan sok stukstúrában, hogy megszámolni is nehéz” bővebben

A téli tavaszi szezonba váratlanul átmentettük az őszi-téli játékunk legrosszabb verzióját

Bp. Honvéd – ZTE 2-2 // osztályozókönyv

Nem véletlenül féltem attól, hogy hiába az erősítések, az első pár fordulóra inkább gyengült a Honvéd kerete. Az érkezőkkel még nem, a távozókkal már nem, a sérültekkel pedig egyáltalán nem számolhatunk. Baráth, Eppel, Mézga, Nagy Sanyi, Ugrai, Kálnoki-Kis, Nagy Dominik, Bardea és Klemenz együttes hiányát azért nálunk komolyabb csapatok is megéreznék.

Hiába neveztünk tizenegy játékost a padra, minőségi cserének mindössze az egyelőre kb. egyfélidős Bőle számít, de erről majd a posztban.

A Zete ellen nem az őszvégi Honvédot láttuk. A Zete ellen az egy ponthoz is szerencse kellett. Csúnyán le voltunk focizva. Márpedig tavasszal az ilyesmi nem fog beleférni, ráadásul az ún. verhető ellenfelek is fordulóról-fordulóra fogynak.

És a legszörnyűbbön minden különösebb kommentár nélkül essünk túl még a a poszt elején: nem tűnt úgy, hogy a csapat valóban átérezte volna a helyzetet, egyáltalán nem látszódtak a valódi akarás, küzdés apró jelei. Nem köszöntük meg a picit hosszú, amúgy jó ötletnek tűnő passzokat, nem köszöntük meg, ha valaki kisegített nekünk, nem hajtottuk egymást, vezérszerep(ek) nélkül lébecoltunk a pályán. Szétesetteknek tűntünk.

„A téli tavaszi szezonba váratlanul átmentettük az őszi-téli játékunk legrosszabb verzióját” bővebben