Komolyan, mi a francnak lézeng a pályán olyan játékos, aki látványosan képtelen koncentrálni, aki fel sem fogja, hogy hol van? Amit Tamás és Samperio művelt, főleg az előrejátékban, pláne helyzetbe kerülve, az egyenesen rémisztő. Oké, hogy Tamás például a rosszabbik lábával ismételhetett, de, és engedtessék meg az egyáltalán nem píszi megjegyzés, azt a helyzetet talán még Deák Bill is berúgta volna a rosszabbik lábával. Ennyire nem lehet valaki távol fejben a meccsektől, mint Tamás hetek óta.
A helyzetet súlyosbította, hogy szökőévente egyszer Lovric is belefut egy ordító pechszériába, mint Hahn gólja előtt, amikor annyi esélye volt csak, hogy belekapjon a labdába, irányítani, vagy erőt beletenni már nem tudott. Vagy az a kacska mozdulat Varga kihagyott tizenegyese után, mielőtt sikerült volna felszabadítania.
Aztán végül mégis Capanról sikerült eldönteni a meccset. Pedig Böde semmi extrát nem csinált, csak vitte, majd ellőtte, szinte találomra, laposan, lesz, ami lesz. Gól lett.
“Most akkor tényleg az a mesterterv, hogy kiesünk a g*cibe, és mindenki mehet, amerre lát?” bővebben
