mert célunk csak egy van
Pont minap futottam bele teljesen véletlenül egy képbe, amin szerepel a ma hatvan éves Détári. A kompozíció szinte minden elemében tökéletes: Döme pulcsija, nadrágja, a sérója, mellette Verebes hanyagul vállra vetett dzsekiben, mellény, ing, nyakkendő, pecsétgyűrű, cigaretta. Kiprich, Híres és Sallai a semmibe bambul, a háttérben talán Róth Antal, de inkább Zsiborás, valamint egy texasi olajvállalkozós nyakkendőt hordó, szintén dohányzó figura.
Mivel Titkos Pál a Kispest játékosaként és edzőjeként is szerepelt, érthetően Kispest-drukker. (Tehát a Honvédnak lett egy újabb világbajnoki ezüstérmese!)
Mivel Kalmár Jenő Kispesten a Kistext játékosaként és edzőjeként, valamint a Honvéd edzőjeként is szerepelt, érthetően Honvéd-drukker.
Mivel Lóránt Gyula a Honvéd játékosaként és edzőjeként is szerepelt, érthetően Honvéd-drukker.
Mivel Mészáros József a Kispest játékosaként és a Honvéd edzőjeként is szerepelt, érthetően Kispest- és Honvéd-drukker.
Mivel Varga Zoltánról elterjedt a pletyka, hogy Albert elől 1968-ban a Honvédhoz igazol (végül disszidált) és volt a Kispest-Honvéd edzője, ezért érthetően Honvéd-drukker.
„Mivel, tehát, akkor” bővebbenMivel Détári Döme, hozzám hasonlóan, az FTC játékosaként és edzőjeként is szerepelt, érthetően zöld-fehér drukker.
Nyilatkozta Mucha József a Borsnak.
Meló végén, már félig kifolyt szemmel még gondoltam, ránézek a privát levelezésemre, ahol egy külön csoportban Öcsémmel, Totó és Doki barátommal, valamint az ex-labdabiztos blogger Vérfarkassal küldözgetünk egymásnak mindenféle vállalhatatlan hír-kommentárokat. A szokásos Bohócliger-vonatkozások mellett mai adagként valami Pataky Attilás borzalom fogadott, aminek kapcsán Vér valahonnan kerített egy Három kívánságos klipet, amiben az Edda igric szekunder szégyenérzetet keltő Batman-jelmezben énekli valamelyik slágerét. Miután ezen már könnyesre röhögtem magam, Vérfarkas még bevitt (a Vincze Lilla-rajongásom porba zúzni kívánó) mélyütésként egy ugyaninnen származó Napoleon Boulevard klipet, ahol a színpadon egy megszeppent kissrác azt kéri Tibi bácsitól, hogy a Napoleon adja elő vele a színpadon a Bicikli c. slágert, MINT NÉGER (igen, jól hallják a kedves olvasók). Hiába, akkor még más volt a PC fogalma. Konkrétan nem létezett.
20 másodpercet bírtam a szürreális élményből, mikor észrevettem, a video meglehetősen hosszú, egy egész évadnyi Három kívánság műsort sűrít bő egy órába, beletekertem hát, és a közepén (kb. 29.30-tól) megleltem, amire számítottam: egy panellakos kiscsávó kéri csodatevő Tibi bácsit, hogy hozza őt össze az akkor épp az Olympiakosban profiskodó Dömével. Erre az epizódra halványan emlékeztem még 1988/89 tájékáról, hát most újranéztem. Mit mondjak: ’80-as évek fetisisztáknak több mint ajánlott!!!
„Időutazás gyerekkorunk focivilágába” bővebbenNekünk ők az elsők.
Az általában hurrápesszimista* RW tegnap tolt egy mondatot a debreceni posztba, ami elgondolkodtatott:
Marci is érdekes srác. Idén messze nincs a tavalyi formában, sokszor mintha fejben nem lenne itt – és így is vert eddig 12-t a tavalyi 16 után. Évekig nem lesz még egy ilyen ékünk.
(* a hurrápeszimista ebben az értelmezésben: tényleg mindig a legrosszabbra készül, aztán már attól boldog, ha nem jött be a tippje, és mindezt a legnagyobb fokú tudatossággal teszi.)
Évekig – ez a kulcsszó a mondatban. Azt nem tudom, hogy mi lesz jövőre, vagy utána, vagy akár a jövő héten, viszont azt tudhatom, hogy mi történt tavaly, tavalyelőtt, vagy még korábban. Tényleg, mikor volt utoljára Eppelünk?
„Kispesten minden generációnak csak egy olyan páros jut, mint az Eppel-Lanzafame” bővebben
