Vannak olyan hetek, amikor nagyon kevés a blogra és a blog környékére fordítható idő, mert elviszi minden más. Egy csomó dologgal le vagyunk maradva, miközben egy csomó dologba vágunk bele, hogy aztán idővel még több dologgal legyünk lemaradva.
Például amikor tavasz végén elkezdtük (elkezdtem) a magyarfocis rádióadást és podcastet két kollégával, akkor egyáltalán nem éreztem, hogy ez a mi műfajunk lenne, egyáltalán nem volt komfortos számomra. Aztán eltelt pár adás, és elkezdett szórakoztatni, elkezdtem jól érezni magam a csinálása közben. Valószínűleg azért, mert egyre több benne az öncélú személyeskedés egymással, amit akár úgy is nevezhetünk, hogy kezd kialakulni valamiféle kémia a szereplők között, és kezdenek kialakulni valamiféle szerepek.
“Mindenféle dolgok, tervek, ami miatt nem jut elég idő a blogra” bővebben
