Mastodon

Napiválogatottak 2021.03.25.

  • Gerát az ég is szövetségi kapitánynak teremtette //
    • 9 mérkőzés – 1 győzelem, 3 döntetlen
    • 0,67 pont per meccs
    • 7-16-os gólkülönbség.
    • biztos van indok mögötte, azonban látványosan nem jönnek vele az eredmények. Talán szombaton a románok ellen az új Bozsikban, Szendrei születésnapján.
  • persze az is lehet, hogy maguk az eresztések nagyon gyengék //
    • Gera elődje, Michael Boris // 19 meccs – 6 győzelem, 3 döntetlen
    • 1,11 pont per meccs
    • 28-36-os gólkülönbség.
    • vereség Máltától(!), hat kapott gól Olaszországtól, viszont győzelem Németország ellen. (Bíró Bence mindkét meccsen játszott, a németeknél nem volt ilyen játékos.)
    • pandémiától függetlenül // az U21-es válogatottak 2018 óta 16 meccsből mindössze kettőt nyerek meg.
    • Boris tétmeccseket is játszott, Gerának a németek elleni volt az első.
„Napiválogatottak 2021.03.25.” bővebben

Gerával a kispadon futunk neki Izlandnak

Storcknak mennie kell?

Sőt, Storcknak, Csányinak és Orbánnak mennie kell a futball közeléből?

Este, az Andorrától elszenvedett vereség után felmerült a kérdés, hogy maradhat-e szövetségi kapitány egy olyan ember, aki nettó szarik a magyar válogatottra?

Nettó szarik, mert egy válogatottnál nincs olyan, hogy a legjobbakat, vagy a legjobbnak vélteken nem hívom be, hogy hagyom őket pihenni a nemzetközi kupákra, hogy elfogadom, ha valaki elfogadja ezt a felajánlott pihenést, azaz egyáltalán nem fontos neki a válogatott. (Gera vajon hányszor hagyhatja még cserben? Koemannál egy, most kettő. Legalább már 38, ha más nem, az idő megszabadít minket tőle.)

Egy olyan ember miért lehet szövetségi kapitány, aki szándékosan meggyengíti a csapatát, aki lenézi az ellenfelét, és felküld olyanokat a pályára, akik még az NB II-ben sem számítanak stabil kezdőnek? Ez az ember tényleg szarik mindenkire, aki ennek a válogatottnak szurkol, mert egyszer valamikor megverte azzal a sors, hogy magyarnak született.

„Storcknak mennie kell?” bővebben

Megint majdnem

10441093_764446366956148_732639739096878554_nHa csak ma reggel olvasom az eredményt, minden részlet és kommentár nélkül (ti. továbbjutott a Fradi), nem lepődök meg, csak szomorúan vállat vonok. Ha elnagyoltabb részleteket is olvasok (ti. büntetőkkel ment csak tovább az élcsapatnak kikiáltott zöld-fehér alakulat), már hümmögök is egyet, ha nagyon részletes beszámolóba botlok (ti. Dibusz tartotta benn az MK-ban az FTC-t konstans pagliucázásával), már konkrétan meg lennék lepve.

De így, hogy kinn voltam  és végig is néztem az elhúzott mézesmadzagot a saját orrunk előtt, a minden idők egyik leggyengébb MK nyolcasába kerülésre, és tizikkel kizúgni, mindezt az év első ótvarhideg meccsén, csontig átfagyva, hát így már inkább sírok. Illetve sír az egyik szemem. A másik meg mosolyog, vagy még inkább: reménykedik egy picit. Mindjárt elmondom, miért. „Megint majdnem” bővebben