Mastodon

Addig vitatkozott mindenki, hogy hol állunk a bajnokcsapathoz képest, hogy csináltam róla egy csomó grafikont, aztán a mindenki döntse el maga

A számok jobbak mint a kilátások.

Az a csomó egész pontosan négy, mégpedig a négy legfontosabb:

  • a szerzett pontok száma;
  • távolság pontszámban az aktuális elsőtől;
  • a lőtt és a kapott gólok száma.

A posztban megmutatjuk, hogy milyen mutatókban különbözik, és milyen mutatók mentén hasonlít a tavalyi és az idei bajnokság, majd kísérletet teszünk arra, hogy elmagyarázzuk, bármi hasonlóságot is találnánk, az a múlt rossz értelmezése miatti kifacsarása a valóságnak.

“Addig vitatkozott mindenki, hogy hol állunk a bajnokcsapathoz képest, hogy csináltam róla egy csomó grafikont, aztán a mindenki döntse el maga” bővebben

Izland kijutott a világbajnokságra

Apró demagógia egy grafikonban.

Mellékesen ha már számolunk: az MLSZ fejlesztésekkel foglalkozó oldala szerint az elmúlt években összesen 1002 pálya épült, összesen 1,93 km² játéktérrel, valamint felújítottak további 1513 pályát, amit ugyan nem részleteztek, de ha átlagoljuk az új pályákra a méreteket, akkor az is legalább 2,91 km². Vagyis Magyarországon mostanság legalább 4,84 km² futballpálya épült, ami Izlandra lefordítva: minden polgárra jutna 14,5 m² felújított vagy új magyar futballpálya, ez pedig valamivel nagyobb, mint egy szabvány lakótelepi lakás kisebbik szobája. (Mellékesen Izland teljes lakossága hatszor elférne az MLSZ pályaépítési programja keretében létesült új pályákon, és akkor egy főre kényelmesen 1 m²-t számoltam.)

Egyszerű következtetés, fél gondolat: talán nem az épült pályák számában kéne mérnie saját sikerességét a szövetségnek. (Igen, tudom, ha nincs pálya, akkor nincs hol futballozni.)

update // az átláthatatlan háborús övezet, a selejtezőit a malajziai Melakában játszó Szíria az ázsiai pótselejtező ausztráliai visszavágóján, egy hosszabbításban kapott góllal maradt le az interkontinentális pótselejtezőről, és így a világbajnokságról. Vannak még csodával határos történetek, csak általában nem mi írjuk őket.

Egy kis közbevetés: így fogytak a jegyek a héten az MTK ellenire

Csütörtökig csak tisztán online lehetett hozzájutni, tegnap viszont kinyitott a Bozsik pénztára, máris elpattant még egyszer annyi, mint egész héten összesen. Úgy látszik, a kispestiek még mindig nem online vásárolnak (ugye ehhez kártya kell), hanem személyesen (most már ahhoz is lassan, hiszen eddig más nevére is lehetett kérni, de azt idő közben jól megnehezítették.)

Szóval még 240 jegy van (szombat reggel 08:30-kor), tessék sietni. Meccs előtt pedig találkozó a Netovábban (vagy Netovább-ban, ahogy tetszik).

Így kerestek eddig a klubok

spongyabob_ingyenpenzA 2015-16-os bajnoksággal jelentősen megváltozott a korábbi szövetéségi pénzosztási módi, és a klubokat mintegy zsarolni kezdték, hogy betartsanak bizonyos kényszerképzetek mentén megfogalmazott elveket. Ilyen például a kvótaalapú fiatalítás, vagy a magyar játékosok szerepeltetetése.

Annyi gerinc azért volt a jónépben, hogy mindezt premizáló rendszerben valósították meg, és nem büntetőben, ahogy Romániában tervezik a 2016-17-es idénytől.

“Így kerestek eddig a klubok” bővebben

elmúltnyolcévezzünk egy kicsit mi is

hely2006ota

ami szerintem úgy korrekt, ha mindjárt hazugsággal indítunk, mivel az elmúltnyolcév csak elmúlthétév, vagyis a hemingway-éra (majdnem) teljes bajnokságai, de posztcímenk így jobban hangzott.

a lényeg, hogy két grafikont tolunk ma is bele az arcotokba, mert nekem van ilyen statisztikusi vénám, és egy csomó adatsorom, amit évek óta vezetgetek, hogy majd valami jóság szülessék belőlük, és azt megírhassam ide.

szóval az van, a nyitóképen azt láthatjátok, hogy az egyes fordulókat követően, a 2006/07-es bajnokságtól kezdve hányadik pozíciót foglalta el a honvéd a tabellán. ugye, hogy mennyire nem gauss-eloszlás? (klikkre amúgy megnő, illetve átdob a flickr-re, de az nem baj.)

ha jól megnézzük, akkor nagyjából két helyen vannak sűrűsödési pontok. egyrészt az altájon, a 11-14. helyek környékén, ami csúfság, de emlékezhetünk, hogy supi majdnem bajnokcsapata után milyen vergődés következett évekig, amíg morales és sisa tréner ki nem takarította az öltözőt. a másik pedig a 3-6. helyek, vagyis a gazdag, jól menő csapatok mögötti régiók.

volt olyan, hogy az utolsó helyen álltunk (2009/10., sisával), és volt olyan, hogy vezettük a bajnokságot (2007/08., supkával egy őszön át tatabányáig, és rossival most, idénykezdéskor), de ezek a nagyjából ritkább esetek. a klub legújabbkori történelme hasonló, mint a száz éves, vagyis alsóház, felsőház, a kettő között alig átmenettel. remélem a pápa-siófok-szinten már túl vagyunk, és most következik valami olyasmi, ami felénk normálisabb, megszokottabb, vagyis éremesélyesebb.

érdemes megfigyelni, hogy az egyes évek más és más színnel vannak jelölve, és hogy a grafikon bal és jobb oldalán valahogy nem feltétlen ugyanazokat a színeket láthatjuk. vagyis igaz a korábbi állításom, az egy korszak (a mostani) is két korszak igazából.

ezért vegyük ki belőle az utóbbi két évet, és mutassuk meg külön, mondjuk így:

hely2011ota

szép? persze, hogy szép. a 2011/12-es bajnokság rajtja óta csak elvétve nem voltunk a mezőny első harmadában, és nagyjából egy bajnokságnyi időt töltöttünk el a negyedik helyen.

mondtam már korábban is, itt bizony valami megmozdult, valami működik, valami beérni látszik! hogy most a harmadik helyen állhatunk, annak ugyanis előzményei vannak. már tavaly se volt gyenge a csapatunk, már tavaly is nyugalom volt a klub körül, már tavaly is megjelentek az első akadémiai fecskék, már tavaly sem (csak) kritikátlanul hoztuk konténerszám a külföldieket, már tavaly is egy olyan edzőnk volt, aki tudott mit kezdeni a társasággal, aki együtt tudott dolgozni a klubnál dolgozó többiekkel, netán a tulajdonossal.

ez a honvéd jelenleg teljes joggal van ott, ahol, teljes joggal számít az ország harmadik-negyedik legjobb csapatának.

ilyenkor felesleges lanzafamézni, láthatjuk, egyáltalán nem róla szól kizárólagosan a mostani kispest.

sá-lá-lá-lá, remek dolog nekünk lenni most.

más fogást nem találtunk, csesztessük Lanza miatt a Honvédot

mfa

Mára kezdésnek csak egy grafikon. Lement 29 forduló, érik a dobogó, miközben a sportlapban elhallgatják az eredményeinket, az MLSZ Év Játékosa-díj listájára csak utólag súvasztják oda Vécseit, miközben a fél Fradi, Paks, Haladás és a légiósokat legalább hasonló számban alkalmazó Videoton bárkijét könnyedén.

Egyébként ha szó van rólunk, abban sincs kegyelem. Lanza szerepeltetése miatt célpont lettünk, hiába a szövetség adta ki a játékengedélyt, pontot mégis tőlünk, a vétlen féltől akar levonatni (ha lehetséges lesz) Orosz Pál, az EL-re hajtó Fradi valakije. Az, hogy az EL-re épp nekik van a legkisebb sanszuk még a kizárásunk esetén is, az most mindegy, az általános demagógia-szintet nem érinti.

Inkább foglalkozzunk magunkkal, és vessük vigyázó szemeinket a fenti grafikonra (egy adott mérkőzésen hányan szerepeltek – kezdőként, vagy csereként – az egyes játékoskategóriákból). Azon belül is a kék csíkra (MFA), és nyugtázzuk, amióta jók, jobbak vagyunk, ráadásul eredményesek, gólt nem kapók, pontokat gyűjtők, tabellán lépdelők, az nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, amikortól az akadémisták stabilan a csapat gerincét kezdik kitenni. És igen, vannak mellettük légiósok, egy-két magyar, meg Hidi. Rossi mister talált valami elegyet, ami működni látszik, mi pedig örülünk, mint egyszeri paksi klubvezető egy újabb valahol leselejtezett öreg középhátvédnek.

Beérés van, kérem szépen, egy biztató jelen. Heje-huja, örömkönnyek, szombaton megszálljuk Szombathelyt, Savaria szavára sem adunk.

Ennyi.

Vajon hol foghattuk meg a Paksot?

Összesen 16 perc 18 másodpercet volt nálunk a labda Pakson. Vagyis alig öt birtokolt percenként rúgtunk egy gólt. Vállalható? Az.

Eközben a Paks 31 percen át dajkálgatta (helyesen persze az eközben épp mi voltunk, ha a viszonyokat tisztába szeretnénk tenni), szinte percenként lőttek, de a kaput csak négyszer találták el. Mi minden második percünkben. Hatékonyság? Igen, az.

Ezek voltak a szép dolgok. Azonban ha egy kicsit belesünk az adatok mögé, akkor komoly furcsaságokat fogunk találni, és előjön a kérdés: vajon tényleg hol fogtuk meg a Paksot?

Első szemléltető ábránkra az egyes játékosok pontos passzainak százalékos arányát gyűjtöttük ki. Érdemes megfigyelni, hogy a védősorunkban, ahol a semleges oldalpasszok, a labdatartás, az időhúzás, vagy bármi történhetne, ami egyátalán nem kockázatos, szóval nálunk ott vannak legrosszabb mutatók. A két belsővédő minden második passza egyben eladott labda is.

Ha nagy ritkán nálunk volt a labda, akkor a középpálya már tette a magáét, ott nagyjából uralkodtunk a pontosság terén, és érdemes megfigyelni az igazi szépséget: előre játszottunk, és elől is relatíve pontosak maradtunk. Vagyis Rossi támadásról alkotott elképzelései az adatok alapján működni látszanak. A védelmet kell rendbeszedni, de nagyon gyorsan. (Megnéztem az őszi adatokat, és ott a következő átlagokat találtam: Baráth 73,5%, Ignjatovic 75,3%, Lovric 73,2%, Tandia 75,6%, vagyis lesz ez még jóval jobb is.)

Nézzük inkább a nyertes párharcokat, mert az igazi nyalánkságokat itt találjuk. Diaby vs. Éger? Úgy tűnik Éger vitt mindent, és úgy tűnik, Sifter is bőven hozott egy átlagot a paksi védelemben. Ezzel szemben mi történt? Szivics félidőben lekapja Bálót és Siftert, mert az első helyéről volt három keresztlabdánk, a másodikat pedig Vécsei, Vernes és Lanza is szopatta a szélén. Éger eközben remekhatékony volt, csak épp minek? Se ki nem lépett, se oldalra segíteni, csak volt. Oké, Diabyt verte, és? Diaby lekötött egy (két) embert, miközben egy-egy pontos keresztből jöttek sorra a helyzeteink és a góljaink. Diarra megverte Bálót, mindenki más pedig Siftert. Ennyi.

Érdekesség, hogy a Bálót váltó Kovács és a Siftert váltó Heffler is rosszabb mutatókat produkált a második félidőben, mint kollegája, mi viszont valahogy mégsem rúgtunk további gólokat.

Számunkra a szélekről érkező Lázok és Könyves okozott komolyabb problémát. Legtöbbször ők kerültek lövőhelyzetbe, sőt, még lefaultolni sem akartuk őket, bíztunk Szabiban vagy abban, hogy majd úgyis mellélövik. Bejött, de ha tartósan így gondolkodunk a szélsőkről, akkor már a Fradi ellen gondban leszünk. Jenner bedarálja MaxiKinget.

Addig is köszönjük Égernek a statisztikailag remek játékát. Maradunk tisztelettel, és hárommal a bal alsóban.


A teljes adatbázist innen tölthetitek le PDF-ben, amennyiben böngészgetnétek még egy kicsit.

Adatok forrása: MLSZ Meccs Center / InStat