![Osztályzatok – [2014/15] 2. forduló](https://i0.wp.com/csak.taccs.hu/wp-content/uploads/sites/10/2014/08/gyula_illusztracio.jpg?fit=901%2C288&ssl=1)
Gyula kettőből kettő. Ennyi.
Címke: Győr
♫ Nagy Geri: Itt hagytunk legalább egy pontot
Tizenegy-a-tizenegybe meglehetett volna a pont Nagy Geri szerint. Szerintünk is.
Vierchowod: „A kiállítást követően már csak sodródtunk”
A győri találkozót követően Pietro Vierchowod vezetőedzőt faggattuk a látottakról. Az olasz tréner szerint bár a csapat folyamatosan fejlődik, nehéz tényleges képet alkotni egy olyan forgatókönyvű találkozót követően, mint a tegnap esti volt.
“Vierchowod: „A kiállítást követően már csak sodródtunk”” bővebben
Remények és szívlapát
Végül is bejött amit jósoltam, kvázi mindkét verzió.
A meccs öthatodáig a kibekkelt találkozó, amit egy talált góllal meg is nyerhetünk; utána viszont a maradék egyhatodban a klasszik kispesti önszívatás. Hát ez van.
Annyi azért kiderült számomra:
-
Viercho taktikailag azért nem agyrém, ezen a meccsen is nagyrészt lehozta a jobb Rossis meccsek átlagát – elképzeléseit majdnem siker koronázta;
- cseréni ugyanúgy vegyesen cserél, mint elődje;
- nyilatkozni még sablonosabban nyilatkozik;
- Alcibiadét nem középső védőként kell játszani, hanem a tegnapi magánakciójáért úgy hátbaverni egy péklapáttal, hogy bepöndörödjön az összes zselés tincse.
Osztályozókönyv – 2. forduló
Egyszer van itt egy videó a vereségről, másrészt egy osztályozókönyv, amit ki kellene tölteni, hogy ki mennyire volt benne. Holnap este eredmény.
Egyszer van itt egy videó a vereségről, másrészt egy osztályozókönyv, amit ki kellene tölteni, hogy ki mennyire volt benne. Holnap este eredmény.
Nem várok a vasárnaptól semmit, de azt nagyon
Amikor Gyuri barátom a kis szurkercsoportunkból elolvassa ezt a posztcímet, jó eséllyel rögvest a fejéhez kap majd, hogy ez nem igaz, ez a pesszimizmus már fáj. Pedig nem egészen ez a helyzet, mondom ezt az ő megnyugtatására is, de mindenkinek. Én tényleg nem várok semmit a holnaptól – nincsenek elvárásaim. Azazhogy vannak – egy jó túra, egy nézhető meccs, és ennyi. Az elmúlt hetek sok kétsége után, az ad-hoc jellegű keretösszeállításunkkal, edző- és gálameccseken 60 perceket kapó és végigalibiző Máncsóval, kezdőkörnyékre várt fiatalok elengedésével olyan nihilista hangulat csapott meg minket, hogy félünk ettől a szezontól – és bár a Dunaúj elleni nyitány vége egész szép lett, hogy kerek-e az a labda, az csak a következő hetekben dől el. És most nem vagyok pesszimista, sem pedig optimista, inkább kivárok. Szóval Győrtől igazából nem várok sokat – de azt a keveset annál jobban! “Nem várok a vasárnaptól semmit, de azt nagyon” bővebben
Tisztelet a hősöknek – I. A szurkolók
Kisebb sorozattal készülünk a mai napra, amelynek csak egy fejezete a 7/7-et hozó csapatunk történelmi rekordja. Az első rész a szurkolókról és a családbarát körülményekről fog szólni.
Kezdjük azzal, hogy a családbarát jelző csak a hazaiaknak szól, vendégben családot úgy néz ki sehol és senki nem akar látni. Vagy lehet, máshol igen, Győrben biztosan nem.
Kibeszélő Győrre
Azt most még nem tudom, hogy lesz-e külön poszt a győri meccs elé, de az biztos, hogy ezt kiteszem, és akkor alatta lehet lamentálni olyan témákon, mint:
- Ki kezd a kapuban? Szabi, Szemerédi, Czuczi?
- Lovric és Ignja játszik vajon? Három meccs lehet hátra a kispesti pályafutásukból, szóval Kovács János, Navarro vagy Bobál Dávid lassan adja magát.
- Nagy Geri kezdő lesz? Múlt héten valami kisebb betegsége miatt maradt ki. Kapacina?
- Zsivány? Padon?
- Bobál Geri újra kezdő középcsatárban? Összejön végre az első gól?
- Prosser, Holender, Vernes?
- Lőrinczy legalább a padra odafér? Daru? Sundas?
- Job és Daud közül kezd bárki?
- Kik lesznek a padon? Botka, Csábi, Mensah kap néhány percet?
- Már a jövő csapatát építjük, vagy valami átmeneti katyvaszt látunk majd?
Szóval ilyesmik.
Hull a 6-os, mint a hó. Győr-Kispest osztályozókönyv.
Fegyelmezett, néhol ötletes játék, többé-kevésbé jól kivitelezett kontrák, nagy küzdés, szép gólok. Ezek voltak győri kirándulásunk sikerének alapkövei, s mivel e kritériumokat rendre jól hoztuk le szombat este, azt kell mondanunk: bőven megérdemelten álltunk bosszút az idénnyitón Kispesten elszenvedett vereségért.
Osztályzataink bevallottan boldogságot tükröznek, de örvedjünk ennek és most kissé dobjuk sutba a szigort. Lássuk hát a kalkulusokat.
SÁNTA: Egy nagyobbat hibázott, amikor Dudás kiszedte a már-már kapusunk által birtokolt labdát csőrrel a kezei közül, ezt leszámítva nem volt veszélyes hárítani valója az első félidőben. A másodikban több távolabbi kísérletet és beívelést is kipattanás nélkül halászott le, ismét megbízhatót nyújtott tehát. Két ilyen jó kapusunk talán a Vezér/Rott leosztás idején volt. 6.
LOVRICS: Ma a régebbi formáját hozta az első játékrészben, bár 1-2 alkalommal beforgatták őt, nagyrészt állta a sarat. A második 45 percben aztán – főként miután átvette a frissen beállt Alekdsidzét -, több igen fontos szerelése is akadt, és az utolsó 10 percig nem is hibázott, akkor két kisebbet, de most az összképért kijár a 6.
BOTIS: Jól fogta össze a védelmet, a vége felé jött csupán 1-2 (szerencsére nem döntő jelentőségű) baki. A meccs egészét tekintve meghatározó volt a produkciója. 6.
DEBRECENI: Az első játékrészben különösebb hiba nélkül hozta a kötelezőt, jól helyezkedett. A másodikban ismét több remek belépővel tette emlékezetessé az estéjét. Idei legjobbja volt ez. 6.5.
HAJDÚ NORBI: A meccs első 15-20 percében néha össze-vissza futkosott, de végül mindig sikerült szerelnie az ellent, a félidő második felére pedig kissé le is higgadt. Előrepasszai ekkor még hagytak kívánni valót maguk után – mondjuk ez a faktor a második félidőre sem javult sokat. A védőfeladatát viszont jól látta el. 5.5.
TCHAMI: Gyorsaságát többször is kihasználhattuk volna, néha nem is értettük, miért a lopakodó-osonkodó, “megyek bringát lopni” mozgássorát mutatta be a tchamis vágták helyett – pedig a győri védelem bizony bőven sebezhetőbb lett volna, ha így tesz. Labdát kezelni meg nem ártana tudni. 5. Cseréje, Németh Norbi ma ezúttal a szokásosnál is feltűnőbben volt lassú, ugyanakkor a passzai most működtek, kissé talán többet is vállalhatott volna – bár e kitétel megint a sebesség kérdésére vezet vissza. Továbbra is tartom, hogy többet kell játszatni, hogy Gegéhez hasonlóan bizalmat érezve pöröghessen fel. 5.
HIDI: A kezdő szakaszban bizony előfordult, hogy olyan zavarodottan kóválygott a középpályán, mint BognárGyuri a tavalyi VB-hez készített DJ Dominik féle péklapátos dalfeldolgozás videoklipjében. A félidő második felére stabilabbá vált, de ekkor még igen fáztam a második félidőtől és nem csak a sajtópáholy véleményes szigetelése miatt. Nos, a jelzett játékrészre a labdaszerzésben egyértelműen feljavult a fiú, még a kapuralövés és az ellenfél térfelén kivitelezett passzjáték terén kéne ugyanezt megtenni. 5.
IVANCSICS: Ahogy Öcsém jegyezte meg az első félidő közepén: “nem egy Zelenka” – pedig testvérem nincs annyira belebuzulódva a cseh sörfazonszabászba, mint jómagam. Hát igen, Gege a szélen jobb, itt középen pont az hiányzik belőle, ami egy igazi karmestert naggyá tesz: a passzjátékot biztosító ösztönös finesz és gyors gondolkodás. Becsülettel tette a dolgát, persze, de nem tudott extrát hozzátenni a játékhoz. Németh beállása után a szélről aztán viszont többször jól mozgott vissza középre, s a gólját is inkább középről, semmint balról érkezve verte be. Utóbbi egyébként mestermunka volt. 6.
ABASS: Na ő viszont ma pont azt és pont úgy hozta, amit tud és ahogy neki kell. Remekül futotta meg a Szabó Ottó fémjelezte győri védelmi baloldalt, hol jobbról, hol balról, gólpasszt adott és majdnem a Zete elleni hülyególját is megismételte. Amikor az első félidő vége felé elkezdett megpróbálni passzolgatni – na azt nem kellett volna. Aztán a második félidő elejét megint megpörgette, és hát nyomott egy újabb gólpasszt…ekkor már kezdtem nem elhinni, hogy Diengünket látom. S bár a végére elfáradt, ez ma Abass nívóprogram volt a javából. 6. Cseréje, Délczeg sprintelhetett egy pár hosszt. (-).
TORGHELLE: Nagyot küzdött, Csertői nem túl szimpatikus taktikai húzása eredményeként azonban úgy szétrúgták mint Véber az egyszeri vizesvödröt. Utána tudatosan behúzta a féket, s Danilo kiválása után ráadásul egyedül maradva rendesen elfáradt a végére. Ennek ellenére ismét 2 embert folyamatosan magán tartott és adott egy akkora gólpasszt, hogy csak csettintettem. Nem lehet kevesebb, mint 6-os az érdemjegye – mi lesz ha egyszer végre abszolút kijön neki a lépés?
DANILO: Osztályzatán sokat dob a gól és a több bejött csel, ám a hatékony összjátékbeli részvétel -az aktív, és nem a passzív oldalt tekintve- még mindig nem a sajátja, összegezhettem az első félidő után. Aztán elkezdte bizonyítani, hogy a kaput egyre inkább érzi – végre nem csupán tiziből, sőt Sanyának egy kvázi gólpasszt is adott. Debrővel együtt a legjobbunk volt, és az örök rejtély ingája (annyira rossz hogy az már jó versus csak be kell érnie és meghatározó csatárunk lesz évekig) ma inkább az utóbbi álláspont felé mozdult el. 6.5. Cseréje, Horváth Adrián szűrögethetett egy jó 20 percet (-).
Fotók: Babar (1909foto.hu).
Gondűző győri túra. Győr-Kispest beszámoló.
Régi kívánalmam teljesült a mostani hétvégén, hisz végre valahára nem nekem kellett felvállalnom a vezetés ődiumát a győri autós kaland során. Az már a sors pikantériája, hogy az egészésgügyi megfáradás eredményezte önkéntes alkoholfogyasztási moratóriumom pont mostanság éli “virágkorát” így csak az ökölbe szorított kézzel valő szenvelgés és a Hanta kezében feltűnő sörösdoboz irányába küldözgetett sanda pillantások maradtak nekem. Hát nem egy örömteli indítás, mondjuk ki – szerencsére a csapat kárpótolt e kimaradt élvezetekért.
Ugyanis e győri túránk igazán remek is trippé avanzsált: a tömött kisbuszban való Honvéd-related emlékidézések Öcsémmel; a győri stadion környékén a Honvéd-tábor szórványainak felfedezése; az ETO Park decensen kihalt plázájában az építmény specialitásának számító két egymással szembeni fémcsúszdából a földre huppanó 1-1 kispesti és győri fanatikus szócsatája és a véget nem érő sztorizgatások – hát ennek van egy hangulata szombat délután. Jól megy idén a csapatnak, nő is a kedv a meccsnézéshez, nem a kötelező jellegú “megyek mert mennem kell” attitűd dominál, hanem jóérzésű izgalom bizserget az adott forduló előtt. Ilyenkor jó Kispest drukkernek lenni. (Ilyenkor is – közölné pikírten Hanta, ha látná hogy mit írok, és nem az esti pörköltözéséről ábránozna itt a kisbusz hátsó ülésén).
Nos, e délután-este Debrecenhez hasonlóan ismét úgy alakult, hogy a kezdő sípszó a sajtópáholyban talált minket, néhány budapesti, valamint egy adag kisalföldi kollegával, no és egy echte körkapcsolás-arculattal a rádióból. A közvetítés zaja mellett így csendben elszeparáltuk magunkat a tömött páholy sarkában, várva a kezdő sípszót, megilletődötten sutyorogva az esélyekről. Vajon Supka optimizmusa -melyet a hétközi interjúja sugallt – jogosnak bizonyul-é?
Jelentem, igen – gépelhettem be az adekvát választ a laptopba, hisz úgy kezdtük a meccset ahogy kell. Szigorú védekezés hátul, a kezdetektől jól teljesítő Sorinnal és Debreceni Művész Úrral, illetve 5-10 perces fáziskéséssel ugyan, de azért csak felpörgő Lovriccsal és Hajdúval. Hidi ugyan szokásos “tétova óda” jellegű performanszával riogatott a startnál, ám Sanyi elöl szintén a megszokott formát hozta. Szélsőink, Tchami és Abass rendre megfutották a győri védelmet – rögvest az első ilyen akciót Danilo pedig gólra is váltotta. Na, így kell ezt.
A folytatás mindenesetre néhány visszasságra is ráirányította a figyelmet. Egyrészt bosszantó volt látni, mennyire nem használjuk ki a tompa győri védelmet alázgató Dieng és Hervé sporik gyorsasága adta lehetőségeinket. Másrészt aggódva figyeltük a sommás értékű győri taktikát, melynek lényege Sanyi kiiktatása volt: eleinte a lerugdosásával, majd a CsertőiMortalKombat Level 2-es pályáján ékünk kiállíttatásának kísérletével borzolta idegeinket a kisalföldi csapat. Szerencsére Sándorunk a sérülést is megúszta (nagy csoda) és a kiállítást is (kisebb csoda), viszont a 30. perc körüli balhét követően tudatosan visszabb kellet vegyen a besárgulás okán, ami kihatott a saját és ezen keresztül az egész csapat veszélyességére. Szerencsére ez az állapot csak a második félidő elejéig tartott…
Ugyanis a második 45 perc az első gól lemásolásával (Abass elhúz, Dani beveri) indult, a Győr pedig előbb potenciálját, majd kedvét is elvesztette. Dudás indiszponált volt, Ahjupera eltűnt, Ji-Paraná besült, mint egy országhatárt átlépő Tököli. Reli dühöng, Supka nyugodtan áll, a tábor újabb és újabb mutációit zenésíti meg a Sanyit dicsőítő anagrammáknak, a győri érdekeltségű újságírók mellettem pedig permanensen szidják csapatukat és a napi bűnbak balhátvédet, utóbbi kapja is rendesen az ívet, már-már azt idézve fel bennem, amikor Benjamint fumigálta egy emberként a korzó és a kanyar az ébenfekete szűrő agyfaszos időszakai során. Ideges tehát a győri futballközeg a Kispest vendégkjátékakor – azért ezt az érzést el lehet viselni.
Ekkorra már az első félidőbeli megilletődött magaviseletünk is oldódni kezd, és egyre jobban kiengedjük a hangunkat. Gyakoribbá válnak az ideges felhorkanások, ha Sántának kell hárítani, és az öblös “UHHHH”-ok mikor Sanyi fölédurrant ballal… A 65. percben vörösesszőke csatárunk szóló kilépésénél pedig akkorát sikerült káromkodnom, hogy azt hittem, kivezetnek… hiába, ez történik, ha valaki drukker marad a VIP-ben is.
Egyedül Supka védekező jellegű cseréin húzzuk a szánkat. Nem értjük: addig sokkal jobban tartottuk, magunk míg elöl kreatívkodtunk a győri térfélen…Danilo és Abass lekapásával a gyors és ötletes támadójáték sérül, hisz Hore nem a szeme-van-passzok mestere és Délczeg is inkább csak keresi formáját. Ám ezen az estén ez sem okoz gondolt.
Hanta közben egy Staróval tér vissza a büféből -itt sajnáltam csak igazán megfáradó gyomrom miatti önkéntes sörszünetemet. A hazai stadionbüfék nagy tudora elégedett is a győri intézménnyel, s jelzi: meccs végén egy tejeskávéra is be kell ugranunk. 2:0, ünnep van, persze hogy megyünk kávézni, döntünk, mire a Segafredo márka egy másik nagy barátja, Gege is bever egy dugót Sztevanovicsnak, szépségdíjas akció végén. Fiesta lesz, gyerekek? Mi van itt?
Hát ha az nem is -egy győri gól belerondít- öröm azért akad. Rangadót nyertünk már-már az év eleji periódusunk jó formáit idézve. A meccs utolsó negyedére szinte Zalaegerszegen éreztem magam: néhol kreatív játék, biztos védekezés- csak most nem egy szétesett seregható, henem az egyik bajnokesélyes otthonában. Nem volt rossz érzés, mit mondjak… A 2. és 3. gólunk bizony minden volt, csak fércmunka nem.
Hármas sípszó, szedelődzködés, irány haza. A büfében még útitársaim letolják az obligát tejeskávét, miközben mellettünk Mátyus Jani és Vincze Ottó tart családi találkozót, feltűnik egy megsápadt Nicsenko és Hanta még egy jó Jäkl Antalt is látni vél. Megelevenednek a legendás ’90-es évek és ezt mi sose bánjuk, ifjúság, emlékek, Bohócliga. Aztán ez is lecseng, sajtótáj, elégedett Supka, sporszerűen gratuláló Csertői, busz mellett elkapott Danilo, majd diktafon a zsebbe és indulhatunk a kisbusz felé.
Most pedig, mire e sorokat írom, már Budapest fényei köszöntenek. Irtó szar hetem volt a mostani, egy adag túlórával, meg hasonló nyalánkságokkal – és ennyi kellett, egy jó Kispest, egy győzelem, és már töltődnek is azok a megfáradt cellák, legjobb. Győr tehát megmarad kedves helyszínnek: látogatásaim 3/4-e ért itt győzelemmel véget. S ha múltkor Debrecenre azt írtuk: keretbe foglalta 2011-es Honvédos utazás-évünket, akkor a mai meccs az idei őszünkre szűkítve tette ugyanezt: mely szezont ‘egerszegen kezdtünk (a Hali esküvői vendégeskedés miatt kimaradt) jó játékkal és gólzáporral – s most ugyanez Győrben is megvolt. A házigadánk először volt kénytelen kapitulálni otthon e szezonban. Szép volt, srácok.
Közben a kollégák oltani kezdenek hogy megint annyit írok hogy nem lesz aki elolvassa – be is fejezem. Hali ellen folytatjuk a sztorinkat…
Fotók: Babar (1909foto.hu).