Hercegfalvi

Nem kéne talán, de azért valahol mégis. Lassan tíz éve, hogy a Siófokkal játszottunk a kupa elődöntőjében. Idegenben 2-1-re nyertünk, majd hazai pályán egy utolsó percben lőtt góllal kerültük el a hosszabbítást. Papíron két bűnrossz csapat, a kupaelődöntő idején például egymást előzgettük a kieső helyeken, azonban mégsem erről, a kicsik nagy sikeréről emlékezetes ez a párharc, hanem a soha el nem számolt valósággal. Igen, több helyen is előjött, mindenféle nyomozati anyagokban feltűnt, hogy itt valami gyanús.

Sűrű április volt, és bár valóban jó lenne feledni, nem ennyire egyszerű a helyzet.

04.11. Videoton – Honvéd 0-2 g: Hercegfalvi (2)
04.15. Siófok – Honvéd 1-2 (kupa) g: Hercegfalvi (öngól, 5.), Moreira (74.), Abraham (78.)
04.18. Honvéd – Nyíregyháza 1-0 g: Abraham
04.21. Honvéd – Siófok 2-2 (kupa) g: Smiljaninc (43. 1-0), Hegedűs (49. 1-1), Ivancsics (74. 1-2), Hercegfalvi (91. 2-2)
04.24. Újpest – Honvéd 3-0, igen, az a három-null
04.28. Honvéd – Siófok 0-2

Nehéz, nagyon nehéz. Emlékszem, a Siófok elleni visszavágót Sámánnal és Zombival néztük, mint Labdabiztos, és volt már aki akkor mondta, hogy itt valami nem klappol. Túl sok a furcsaság.

“Mindenféle kupavisszavágók, például Siófok” bővebben

Az elmúlt hetek Csábimenesztős, Codella-kirúgós, Rossi comeback-es és igazolásainkon értetlenkedős poszttorlódásai miatt hallgató szériánk ismét felpörög a bajnoki rajt előtti csöndet kihasználva, azaz folytatódik retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

Érdekes amúgy, amikor elkezdtem ezt a szériát 2010-ben, a Hemingway-korszakról már nem akartam írni, mondván: abban “élünk”, túl közeli az élmény… – de közben úgy elment az idő, hogy Papa H. regnálásának kezdőévei is majd’ 10 éves időtávot jelentenek már a retrospektívkodásban, így viszem tovább a sorozatot, ahogy ígértem, a Csakblog indulásáig, így lesz kerek a sztori.

A mai epizód a klub legújabb, máig is tartó érájának kezdő félévére tekint vissza, mondhatni, arra a periódusra, amikor minden szépnek tűnt még, de ez sem egészen igaz, mert akkor még nem tűnt szépnek itt semmi sem a sok csalódás edzette lelkeinknek, bár az ősz második felére valami halovány pozitív jövőkép-féleség mégis fel-felsejlett. Hittük is, meg nem is. Nos: csapjunk bele. “Az én Kispest-Honvéd sztorim. XX. rész. 2006 ősz.” bővebben