mert célunk csak egy van
36 éves lettem ma (illetve leszek délelőtt). 24 éve ünnepelhettem, még gyerekként, utoljára bajnokcsapatot. 24 éve. Az egy negyed század. Ma újfent. A klubom történetében a 14. címet, “sajátomként” a harmadikat (1990-91, 1992-93, 2016-17). Még nem fogtam fel azt hiszem, pedig ideje lesz lassan. “14, 24 és 36” bővebben
Az elmúlt hetek Csábimenesztős, Codella-kirúgós, Rossi comeback-es és igazolásainkon értetlenkedős poszttorlódásai miatt hallgató szériánk ismét felpörög a bajnoki rajt előtti csöndet kihasználva, azaz folytatódik retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.
Érdekes amúgy, amikor elkezdtem ezt a szériát 2010-ben, a Hemingway-korszakról már nem akartam írni, mondván: abban “élünk”, túl közeli az élmény… – de közben úgy elment az idő, hogy Papa H. regnálásának kezdőévei is majd’ 10 éves időtávot jelentenek már a retrospektívkodásban, így viszem tovább a sorozatot, ahogy ígértem, a Csakblog indulásáig, így lesz kerek a sztori.
A mai epizód a klub legújabb, máig is tartó érájának kezdő félévére tekint vissza, mondhatni, arra a periódusra, amikor minden szépnek tűnt még, de ez sem egészen igaz, mert akkor még nem tűnt szépnek itt semmi sem a sok csalódás edzette lelkeinknek, bár az ősz második felére valami halovány pozitív jövőkép-féleség mégis fel-felsejlett. Hittük is, meg nem is. Nos: csapjunk bele. “Az én Kispest-Honvéd sztorim. XX. rész. 2006 ősz.” bővebben
Folytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat. Ki kell emelni, hogy a mai fotóanyag jelentős része (így a friss stábról készült címkép is, emitt balra fenn) a Honvéd-drukkerek körében legendás egykori basildon.hu oldalról származik, az oldalnévadó, műfajában elsőként a csapatot és a tábort mindenhova követő szurkoló-fotós munkáját dicsérve. Ezúton is köszönet neki azokért az évekért/képekért.
Időutazásunk mai fókusza a 2005-06-os idény őszi féléve, az NB1-en átszáguldó kecskeszakállal, amikor is a hazai edzői társadalomnak kollektíve fekszi meg a gyomrát a toszkán pestós penne, amikor Taki Zoli végre úgy döntött, ő most beérett és húzóemberré válik, amikor Genike és Miro brácsázott a brazil prímás, Alves alá, és juniorok sora (Csobánki, Lázár, Kovács Zoli) mutatta meg, hogy nem vall szégyent a szükségfiatalítás ellenére. Jó ősz volt ez, srácok, jó kis ősz! “Az én Kispest-Honvéd-sztorim XVIII. rész. 2005 ősz.” bővebben
