Jó kedvünk lehet a mai nap után: izgalmas, jó iramú meccsen hoztuk a magunktól elvárt kötelezőt, ami, ha jobban belegondolunk, nem is volt annyira kötelező, mégis magabiztosan meglett a három pont, egy Lanza, egy Eppel, tele vendégszektor, tényleg, valaki kívánhat még mást mára, ha kispesti? Nem nagyon hinném. „Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!” bővebben
Címke: Kamber
Frappáns cím nem jut az eszembe, így csak annyit írok: ezt el****tuk
Hát, valahogy így. Álmodozhatok én döntő Lanza-gólról, ha sokadjára is elgörcsöljük a Grupamás vendégjátékot. Pedig most aztán nálunk is volt titkos fegyver, odaát meg nem épp csúcsforma, eltiltott védelem-fél és Doll mester. Persze hogy roller lett a vége. Még ha a végét cizelláltuk is. „Frappáns cím nem jut az eszembe, így csak annyit írok: ezt el****tuk” bővebben
Úgy alakult, hogy két év játékosa lett egyszerre nálatok
Egész idényben fej-fej mellett haladt Bobál és Kamber. Hol az egyik vezetett egy tizeddel, hol a másik, leszakítani képtelenek voltak egymást. Ezek után nem meglepetés, hogy az év végi összesítésnél pöccre ugyanúgy végeztek. Tehát:
Bobál és Kamber lett az év játékosa
nálatok/nálunk.
„Úgy alakult, hogy két év játékosa lett egyszerre nálatok” bővebben
Helyünkön vagyunk
A fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik, ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után. „Helyünkön vagyunk” bővebben
Akkor ma Fradi, ami
fontos, mert a Fradi, és a Fradi mindig fontos – hogy egy ilyen saját farkába harapó, ámbár elég gyengus mondattal indítsak. Például a Fradi annyira fontos, hogy még a tévé is adja, és hogy az biztosítható legyen, átkerült szombatról vasárnapra! (Jó, ez hahaha, mert a Fradit mindig adja a tévé, szóval tuti nem az általunk hozzáadott értéknek, vagyis a rangadóságnak szól a dolog.)
Azt már tudom, hogy hol nem vertük meg az Újpestet
Csak nem bírtam ki, és ránéztem az InStat adataira tegnapról. Tudtam, hogy nagyon nem voltunk jók, hogy az Újpest kvázi lefocizott minket, de még így is meglepődtem a számokon.
„Azt már tudom, hogy hol nem vertük meg az Újpestet” bővebben
Micsoda meglepetés: Kamber hatodszor
Finoman fogalmazva sem voltunk jónak nevezhetők a Dió ellen, mégis képesek voltatok némi pozitívumot felfedezni egy-egy játékosban. Név szerint a szokásos kettesünkben, Bobálban és Kamberban. Úgy látszik ez az idény róluk szól.
Ezúttal Gyuri nyert 6,11 vs. 5,86-os átlaggal. Beszédes adat, hogy a harmadiknak befutott MaxiKing 4,96-ot ért el. Kamber idén hatodszor lett nálatok a meccs legjobbja.
Koncepciótlanság, kispesti csatársor a te neved
Ahogy az várható volt, Vernes elképesztő piruettjén túl, a támadójátékunk, és a támadójátékot megalapozó játékfelfogásunk került a közbeszéd fókuszába a tavaszi két zakót követően. RW szerint már a csatárok/támadóbb felfogású játékosok puszta darabszámának növelése jobbá tenné a helyzetet valamivel, azonban kérdéses, hogy valóban ennyire egyszerű maga a képlet. Látni fogjuk, nem, mert egyszerűen nincs hozzá kellős számú minőségi emberünk.
Meccsarcgyuri
Lassan már unalmas lesz ez a rovat, de most sem tudok másra mutatni, „az egész csapat anblokk tré volt” bonmot-t pedig most egyszerűen nincs kedvem elsütni. Márcsak azért sem, mert voltak olyanok, akikkel én (mondjuk nem egy szigorú mérce szerint, bevallom, de) elégedett voltam. Mondjuk, nem sokan. Bobál, Nagy Gergő és SztenderdGyuri. Meg egy kicsit maxiKing. „Meccsarcgyuri” bővebben
Animgifért kiáltanak egyes jelenenetek
osztályozókönyv | edzői nyilatkozatok (videó)