Címke: Kecskemét

Ez meg mi volt? Rossi szerint a kiesés ellen fogunk küzdeni, meg Rossi szerint négy-öt játékos nem üti meg az NB I. szintjét. Pedig azt hittem, Rossi úgy maradt, hogy megígérték neki, a távozók pótolva lesznek.

És nem csak darabszámban.

Ténnyleg nekimegyünk úgy négy védővel az idénynek, hogy abból ketten bármit is tegyenek, mindig kezdeni fognak? Ignja a legújabb hősöm, de botrány, amit mostanság művel. Lovric dettó. Alcibiade egyelőre valami, még rossznak sem nevezném, nem tudom hova tenni. Ahogy fennragadt az első kecsói kontránál, azt tanítani lehetne. Egy új Vasdinnyei. Megjegyzem, Alcihoz képest King se kutya, mondjuk ő legalább valamivel jogosabban szaladgál fel, hogy aztán úgy maradjon le Leóról, mint a hét törpe karácsonyfájáról a csúcsdísz. És akkor ott van még az iszonyat bizonytalankódó, vagy a fene tudja mi van vele Szabi.

Számoljunk. A padon még egy Baráth Boti, esetleg egy kényszerből bárhol bevethető Zsivány, és ennyi! Natív védőből négy van a keretben, négy posztra! És akkor mit várunk, hogy ne hibázzanak? Mi a tosz van Tandiával? Miért nincs róla hír, amikor sorozatban ez az ötödik tétmeccs, ahol nem értjük, és a harmadik, ahol iszonyatosan hiányzik. Helló, Honvéd, helló, klubhonlap, kellene valamit mondani, mert a szurkolók lassan idegesen kezdenek majd mocorogni a saját tudatlanságukban, amiben ti akarjátok tartani őket.

És hogy egy Hidi legyen az ész, a mindig megtalálható, a sokat vállaló játékos ebben a csapatban? Nonszensz, mégis így van, és ezért nem is lehet hibáztatni. Ugyanúgy lassú, ugyanúgy körülményes, mégis az van, hogy az esetek többségében megjátszható, ami nem mondható el a hozzá közel játszó Vécseiről, Nagy Geriről. Az pedig, hogy számára a támadásépítés innentől kezdve egy hosszan előrevágott labda, az jelen körülmények között nem feltétlen a saját repertoárjának szegénységi bizonyítványa, hanem a nincs másra lehetőség tipikus esete.

Mert ez a Testardi jelenleg minden, csak nem futballista. Még azt sem mondom, hogy nem Honvéd-szintű, hanem egyszerűen csak nem, nem futballista. Olyan ne legyen már, hogy egy középcsatárnak a saját súlya(!!!) és testalkata a legnagyobb ellenfele. Édesistenem, amikor a második félidőben egy labdát mellel úgy vett át, hogy az felért egy szögletszerű íveléssel, akkor idegességemben rágyújtottam, majd még egyre, majd még egyre, majd lecserélték. Köszönöm.

És innentől volt egy érdekes mintegy 20 perc. A hátsó alakzat csupa légiós, plusz Kemenes, miközben a másik hat, az előrejáték csupa saját nevelés. Vagyis egy bizonytalankodó, szétkapott védelem előtt kellett volna a Nagy Geri, Hidi, Vécsei – Kozma, Vernes, Holender hatosnak húznia a csapatot. Szép, szép ez az akadémia, de ennyire még nem lehetünk készen.

Ennek ellenére mégis az volt, hogy nagyjából ez az időszak volt az egyetlen olyan, amikor valamennyire futballra emlékeztetett a játékunk. Pont futball még nem volt, mondom, csak emlékeztetett rá. Olyat már tudtunk ekkor, hogy legalább a kecsói tizenhatosig eljussunk, majd ott történjék valami, ami jórészt inkább semmi nem volt, de legalább pont ebben a szakaszban nem nagyon kontráztak le minket. Amikor viszont igen, abból gól lett.

Aztán Rossi meghúzta Diabyt, hátha, de a helyzet ettől sem javult, sőt, érdekes módon inkább romlott, bár abban benne lehet az is, hogy addigra már kettővel égtünk. Filip valóban gyengus volt, le kellett kapni, és amíg elől darabra van cserénk, addig ott meg is lehet tenni.

Miközben ez ugyanúgy, csak máshogy béna, mint hátul. Mert az mitől lesz jobb nekünk, hogy amíg ott nincs lehetőség cserére, addig itt egy gyenge Testardi és egy harmatos Diaby közül nem tök mindegy ki van fent? Apropos, Délczeggel mi van? (közben erre megjött a válasz: fakó) Gyakorlatilag felelősség nélkül lehet játszani, és ez teljesen nem jó.

Foglaljuk össze tehát, hogy mit tudunk a nyári keretátalakítás után öt meccsel:

• Szabi nyugodtan ülhet a kapujában, nem fogják pihentetni, legyen bármilyen formában.
• A védelem jelenleg négy fő (Ignja, Ivan, Alci, Boti) és két kiegészítő ember, mindig kezdeni fognak.
• A középpálya még rotálható, Vécsei/Diarra, Hidi, Nagy Geri/Zsivány és Mancini, a fene tudja minek. Lőrinczy legutóbb a keretben sem volt, a télen felhozott Csábi Mihályról pedig semmi hír, hogy van-e még.
• Középcsatárban Dél, Diaby, Testardi jelenleg egykutya, Bobálról nem tudjuk milyen lesz, csak homályos szurkolói elképzelések vannak arról, hogy milyen lehetne. Kecsón egy ideig Vernes játszott itt.
• Szélen Vernes, Holender és a mostanság játszatott Kozma. Tchamit dobtuk, teremtve ezzel egy újabb hiányposztot, vagyis Ricsi és Filip szinte mindig játszani fog. (Apropos, az megvan, hogy Vernes tegnap játszott először végig egy teljes NB I-es meccset? Grat!)

És akkor nézzük, hogy mi kellett mindehhez: alig négy ember elküldése. Lanza, Martínez, Tchami és Tandia(?) nincs, erre beütött a krach. Nem véletlenül szajkóztuk már tavasszal is, rettenet vékony a keret.

Hogy nyomott lett a hangulatom ettől? Nyomott, igen, basszus nyomott. Nagyon kellett ez a kecsói meccs, hogy lássuk, a Vojvodina elleni kiesés nem más, mint egy jelentősen elcseszett nyár egyenes következménye. Szinte ugyanazok a hibák jöttek itt is elő, szinte ugyanúgy, és lett ugyanaz a vége – vereség. Most azt hagyjuk, hogy a tavaszi Kispest valószínűleg továbbmegy a Vojvodina ellen, mert nem biztos, de hogy valamit nagyon, de nagyon sikerült benézni nyáron, az tutifix.

Még lehet igazolni, még lehet javítani a helyzeten, és lássuk be, iszonyatosan kell is.

Köszönöm, hogy kidühönghettem kicsit magam. (Ezért cserébe semmi íve a posztnak, csak fostam a szót, mintha egy sör mellett ülnénk, könyökölve a pultra.) (Mondjuk ettől foci a foci, és ezért jó csinálni.)

Kecskemét – Bp. Honvéd 3-1 (1-0)

…”a Dubecz, Borgulya, Gabala sztenderd sérültek„-szavalta komoran Komora Imre bá’, az azóta megszépült emlékű exdirektor 1999 nyarán, egy Dorog elleni MK meccs előtt. SZTENDERD. A szó csodásan illik a Kecsó elleni eredményeinkre. Kvázi SZTENDERD. Vagy egy véletlen iksz, vagy (méginkább) konstans Szofoklész. Tegnap sajnos az utóbbi. Sose tudunk kilépni ebből a folyómederből?-kérdezhetjük elcsigázva. Hát úgy néz ki: nem! Kedvetlen értékelés a hajtás után.

 

Kapu

Most láthatjuk csak, mekkora ki****ás volt velünk az egyes számú hálóőrünk 4 meccses jegeltetése. Nem csak a konkrét 4 meccs miatt, ahol a szerencsétlen körülmény-alakulások miatt 2 újonckapust is avattunk, e szituációk minden gyermekbetegségével együtt, hanem az utóhatás okán is, amit most látunk. Kemenes Szabi nagy kedvenc, imádjuk. Alapvetően is, hiányakor meg aztán különösen. Kibekkeltük a 4 meccses eltiltását, s azt hittük, a Czuczi- és Szemerédi-féle  zöldfülűségi hibák után ismét jön a Kánaán cerberus-téren. Nos, nem. Múlt héten még elnézőek voltunk, hosszú partvonalon-kívüliség, érthető a gólvonalon előadott tétova óda. Na de majd Kecsón…! Erre? Kemink az első félidőben alszik, szundít, máshol jár, mi ez? Az első gólnál úgy dől el, mint a korai, még micimackó alkatú és sebességű Vezér Ádám (nagy ex-kedvenc!), a második lila találatnál nem fut ki, beragad, tökölészése vezetést és 3 pontot ér a Kecsónak. Szabi, mi van veled? Hova tűnt az év elején még válogatottságért kiáltó szenvtelen kapusfenegyerek? Remélem, a Pécs ellen újfent őt látjuk a gólvonalon… Erre a reményre jogosít fel a kecsói kapufa előtti nagy védés a 40. minutában (amikor is a K1-es harcos kinézetű lila brászil csatár hosszú sarkosát húzta mellre egy szép vetődés után), majd a második félidei biztosabb előadás. Legyen így továbbra is…

Hátvédsor

Nos, védelem konkrétan nem volt nálunk az első félidőben. Az utóbbi hetek szörprájza, Baráth az első gólnál rémesen határozatlan, később sokszor bizonytalan volt, igaz, tanári megoldásaiból is mutatott azért 1-2 fikcsit tegnap is. Sajnos ezekből volt kevesebb a tétovázásokhoz képest. Debreceni részéről volt szép mentés, de több kockázatos szerencsétlenkedés is, sajna utóbbiból a több. Ezt nem bírjuk el. Ignjatovics a meccs háromnegyedében a gyengébb napot kifogó Debrő helyett is sztahanovistán takarított, de a vége felé nála is becsúsztak a hibák. Nem csoda… Zsivanovics, a délszláv zsivány ma messze volt a sobrijóskai, vagy rúzsasándori attitűdtől: jobbhátvédbe kényszeredve hozta a gyenge átlagot (ő is egyfelvillanásos kamu-jugó lenne? Sajnálnánk.)

Középpálya

A középpálya olybá tűnt, mint az e hétvégi Corvin sétányos sörfeszt cseh, angol, és hazai kézműves finomságai után a fáradt kecsói csapolt Soproni: korlátozott élvezeti értékű cikknek. Hidi ebben az összevetésben olyan volt, mint egy csapolt Kőbányai: halovány, semmi extra, ahogy megszoktuk. Diarra dobozos Rocky Cellarra hajazott: valaha jó márka, mára inkább a Kőbaba zaccából kihozott gyengusz főzet. Mit lát benne vajon Rossi Maestro? Kedvencünk, Vécsei (=Soproni 1895, az egyetlen vállalható hazai nagyipari ivósör) megint csak 50 percet kapott és megint csak a baloldalra kisuvasztva. Bár nem hozta csúcsformáját, lekapását kissé csalódásként éltük meg, benne legalább vannak passzok potenciálisan… Ivancsics (=Dreher Classic: sokkal több lehetne benne ha komolyan vennék a sörfőzést Kőbányán) múlt heti tézisünk támasztotta alá: otthon, a gyenge ellenfelek ellen remek megoldás, nehéz csapatok és felajzott ellenfél ellen kevéske. Tegnap több labdaeladás fűződött nevéhez, többek közt a korai kecsói gól startere. Gege sajna sokszor feltűnően lassú, de hogy ne csak nyakló nélkül szidjuk, gólpassza a mérleg pozitív serpenyőjébe kívánkozik, és 2 felejthető szabadrúgása mellett azért voltak ismét jó labdái is. Kár, hogy a csapatot nem tudja összekapni, amikor nagyon kell…

[ha olvassa e sorokat, gondolom megint elküld engem a brébe, mint egész tavasszal és nyáron, pedig mi továbbra is azt szeretnénk csak, hogy a 2007-es elkötelezettségű és formájú Gege rohangáljon (séta helyett) a pályán, akit igazán tudtunk isteníteni].

A Vécseit váltó Vernesre várt a tegnap  fantázia- és lendületfaktor beadagolása a csapatba, ám mindez tegnap kevéssé ment, mint a Soproni Szőke Ciklonnak a sikeres betörés a magyar piacra: inkább a bíróval való dialógok maradnak meg az ő kapcsán a meccsről, no meg egy jó lövés, ami azért sajnálatos (nem a lövés). A másik csere, Odia (Sárkány Sör…no comment) nyomott egy „jó lövés –> bedobás” jellegű debütöt, majd egy remek alibi húszpercet, minekutána több haveromtól is kiérdemelte sms-ben az „oktalan” jelzőt. Jogosan.

Csatársor

Délczeg Geri egyre inkább újfent kedvenc. Tegnap is mit láttunk a szokott hibák és kifele  cselezgetések sara mellett? Bizony némelykor jó elfutásokat (kár, hogy ezeket rendre tré beadások követték), majd egy kiba’ nagy gólt. A második félidőben az ehhez tartozó gólpasszt visszaadta Gegének, egy remek löbböléssel, ám a középpályás jó lövését hárította Borszéki. Összességében Dél eddig remek idényt hoz, drukkunk ott áll mögötte továbbra is. Diaby mester, azaz ahogy a helyi bemondó hívta, „Diabáj” a múlt heti ihletett 90 perce után ezúttal egy szerényebb meccset hozott le, ahol a show-elem és gesztikuláció több volt, mint a hatékony megoldás, de egy ilyen szeszély-csatártől ez nem feltétlen nagy baj (feltéve, hogy a Pécs ellen szór egy laza duplát…). Az érthetetlenül jegelt Faggyas szokás szerint későn érkezett – bár lassan örülhetünk, hogy egyáltalán bejöhetett. Mire azonban bekalibrálta magát a derék Fagyi, koordinálva szertelen mozgását, le is fújták a meccset. Ő kellett volna bizony a fogalmatlanul mozgó Odia helyett…

Kispad

Rossi ma a cívis kalandhoz hasonlóan gyengén és rossz ütemben cserélt szerintem – igaz, a sérülések sújtotta keret olyan húdenagy variációs lehetőségekkel nem is szolgált. Odiát nem értjük, Diarrát se mindig, de oké, most nem volt más. Nagyon azért nem szidhatjuk az olaszt most sem, de a P.Salvatore kommentelőnk által jegyzett múltkori észrevétel, a meccsek közbeni sok szerkezetváltás tegnap dadogva működött csupán.

* * *

Hát ez a dicső ellenőrzőkönyve a Bp. Honvéd nevű tanulónak 2012. szeptemberének utolsó hétvégéjén. Semmi extra nem történt, csupán szokás szerint torkos borzfiként szívtunk a barackpálák városában. Nem örülünk, de valljuk meg, meglepettek se vagyunk. Nekünk ez a jussunk Kecsón, amiért mindig kötelességtudóan megyünk le, ártatlan orcánkat odatartva a pofonért az alföldi esték/délutánok során. Egy darabig keseregtem is mindezen, aztán mikor a 14 fokos Konrad Speciál lecsúszott a Corvin sétányon este, már sokkal inkább az „ez az ÉLET rendje” szlogen alá zárkóztam fel gondolatban. Hát ilyenek ezek a kora őszök és ilyenek ezek a kecsói túrák. Alapvetően mindkettő rossz, mégis vállaljuk őket. Kiskun sztenderd. A fenébe is…

Fotó: youtube.com és Babar (1909foto.hu).

1999 decembere óta nem csináltam ilyet. Mármint meccs után. Akkor a Fraditól kaptunk ki otthon egy őszi idényzárón, Tóth Misi, Bárányos és hasonlók játszottak ellenünk, húsz alatt ezt pedig nehezen fogadja el a vérbő szurker. Még megvolt a stadiontól két sarokra lévő kisbüdös (ma zöldséges), ahová alkalmi partnereimmel két lábon mentünk be, de négy lábon jöttünk ki. Fejenként. Utána nem ittam töményet 12 évig, hiába mondjuk egy Győr elleni 1-6, vagy a Siófoktól sorozatosan érkező megaláztatások.

A Kecsekeméttel azonban most lett végleg tele a tököm. A magyar futball szerkezetének három szintjén találkoztunk már velük, és bár a kupában, vagy a másodosztályban bármikor és nagyon simán képesek vagyunk verni őket, az NB I-ben valahogy sosem sikerül. Egyszer voltunk nagyon közel hozzá, épp amikor a Kecsó élete (és történelme) formájában játszva ötödikként végzett a tabellán. Végül azonban Csordás egyenlített az utolsó utáni percekben a temető felőli kapuba.

Hazafelé sétálva hagyományosan benevezek egy levezető sörre a közeli kisboltban, amit ezúttal partneremmel megfejeltünk egy üveg Hubertussal, hogy a szomszédos ház ablakpárkányából csináljunk alkalmi talponállót. Kellett.

A többit összefüggéstelen kérdezz-felelekben.

Érdemes tovább ragaszkodni a megszokott 4-4-2-es hadrendhez?

Nem. Valószínűleg nem. A keretben jelenleg nincs két kezdőcsatár, és nincs további egy-két csereként bevethető csatár. Sőt, a keretben talán egyetlen kezdőcsatárnak nevezhető képességű, formájú, tudású játékos sincs. A Délczeg-Hadzic páros papíron nem gyenge, de azért nem hasonlítanám egy jól működő Torghelle-Danilo sorhoz.

További probléma, hogy egyáltalán nincs középpályánk. Illetve vannak szélsőink, van néhány védekező középpályásunk és van Gege, de így együtt sehogy sem alkotnak életképes megoldást. Darabra megvagyunk, minden másban azonban messze-messze még a középmezőny átlagától is.

Mi lehet a megoldás? Vicces, hogy végre van egy olyan edzőnk, aki bevállalja a kétcsatáros játékot, és ehhez mereven ragaszkodik is, és mégis, odáig jutottunk, követeljük az egycsatáros, 4-2-3-1-es felállást. Egy támadónk talán mindig lesz, vagy legalább ha nem, csereszabatos, esetleg leváltható a padról. Nem ketten nem csinálnak semmit, játszanak formán kívül, vagy csak szimplán nem kapnak labdát, hanem egyvalaki, vagyis felszabadulna egy játékosnyi hely, amivel megerősíthetnék a középpálya közepét, mondjuk Hidi mellett. Valami ilyesmire gondoltunk: kapus – védelem – Hidi, Hore/Muflon/(Akassou) – Ceolin, Gege, Tchami/Czár – Hadzic/Délczeg. Minden posztra többen lennénk, növelve a variációs lehetőségek számát, akár az adott meccsen belül is. Ezzel párhuzamosan a középpálya öt főre nőne, ami – ha a minőség marad – legalább a létszámváltás miatt hozna egy kis erősödést, miközben az előrejátékból sem veszítünk túl sokat.

Edzői hiba, hogy eddig nem lépte meg ezt Supka?

Nem, vagy legalább nem feltétlen! Supka nyilván nyerni akar, és nyilván ragaszkodik az elképzeléseihez. Ami azonban feltűnő, hogy amíg a tavaly tavaszi 13-14 fős, brutálisan szűk kerethez megtalálta a megfelelő játékrendszert, ahogy azt zseniálisan átformálta őszre, úgy annyira nem érzi, hogy mi van a jelenlegi keretben. Ha ez hibának nevezhető, akkor az, és megadhatjuk, mint Supka felelősségét, de én (mi?) eddig pont ezért nem tudtam hibáztatni, hiszen tényleg bevállalt valamit, amit látni szeretett volna a pályán.

Fogadjuk el, erre a keretre már nem igaz, hogy nem tart ott, hanem bebizonyosodott, jóval gyengébb a tavalyinál. Ceolin nem Abass, és nem is lesz az, hiába tűnik jobb futballistának. Hadzic nem Torghelle, Délczeg nem Danilo, Gege nem Zelenka, Hidi nem Akassou.

Hol ment el a Kecsó elleni meccs?

Ahol szokott: középen. Az lehetetlen, hogy egy csapat szögletet rúgjon, majd abból úgy kontrázzák le, hogy legalább egy-két főnyi emberhátrányból indul a védekezés. Ugyanúgy felfoghatatlan, hogy ha a Kecskemét folyamatosan lerohant minket középen, az ellenállás teljes hiánya miatt lendületből vihették a labdát az amúgy is robosztus, lassúcska és ezen a meccsen még kifejezetten rossz napot kifogó védelmünkre, akkor erre miért nem reagáltunk?

Toltuk folyamatosan a hosszú labdákat előre, bízva a sebességünkben, de közben szétszakítva a csapatot, hatalmas távolságot hagyva a védelem+középpálya és a támadók között. Ezt a területet használta ki nagyon okosan(?) és tudatosan(?) a Kecskemét, hogy lendületet vegyen, sebességből érkezzen meg ránk.

Alig egy hete, hogy a mester panaszt emelt a Fradi-pálya valóban minősíthetetlen gyepszőnyegére, amely lehetetlenné teszi a rövidpasszos, kombinatív játékot, erre mit csinálunk otthon a minőségi pázsiton? Ívelgetünk, Tchamira. Érthetetlen.

Rendben, akartak menni előre a fiúk, akartak nagyon nyerni, de ennyire bután nem szabad. Ahogy azt sem, hogy egy edző ne nyúljon bele a meccsbe akkor, amikor már tisztán látszott mi a hiba.

Supi, ki lő gólt?

A péntek este lelátói slágerkérdése. Valóban, Supi, ki lő itt gólt? Délczeg folyamatosan megkapja a lehetőséget, de róla legyen elég annyi, a szimpátia, ahogy hozzááll a dolgokhoz fantasztikus, de amit eközben művel, mint játék, az botrány. Iszonyat gyenge teljesítmény. Hadzic négy meccs alatt harmadszor sérül le (vajon ez a műfű hatása?), helyzete is összesen csak kettő volt a neki jutott játékpercekben. Mondjuk az is igaz, ha a Kecsó ellen beizéli azt a bedást, akkor valószínűleg meglőtte volna a tavasz gólját. Ceolin a ZTE ellen mindent kihagyott, ami ki lehetett, illetve amit kapura lőhetett, vagy lőtt. Újabban Délczeggel cserélt helyet, hátha csatárként kijön belőle valami többlet. Eddig még nem jött ki. (Vajon miért hagyjuk ki azt a taktikai lehetőséget, hogy Ceo és Délczeg egymást váltsa a szélen/támadóban? Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy ha valaki valahol van, akkor az ott van?) Tchami gyors, labdaügyetlen, könnyű úgy kibillenteni az egyensúlyából, hogy az labdavesztéssel igen, de faulttal ne járjon együtt. Gege próbálkozik tisztességgel, de egyedül kevés, a valódi posztjától távolabb pedig még kevesebb. (Apropos, ha Gege ennyire szívesen él a hosszú és alapvetően pontos indításaival, akkor miért nem játszatjuk Hidivel párban mélységben, előttük egy 3+1 fős támadószekcióval, ahogy arról már volt szó korábban?)

És mégis hittem

Egy oda, nyugalom van. Egész jó a meccs, benne van, hogy a következőt mi rúgjuk. Félidőben még hiszek a sima 3-1-ben, mert tudom, mindig az első gól a nehéz, a többi majd jön magától. Biztos vagyok a dolgomban, 20 meccsből csak kettőn nem lőttünk. A gondolat végére már kettő oda, gyorsan átszólok RW-ékhez, még mindig nyugi, a 3-2 is eredmény, legfeljebb kicsit izgulós lesz. Később volt még egy halvány 5-3-as résztippem, sőt, Faggyas góljánál elhittem, visszajöhetünk a meccsbe, de Lencse lehűtött, onnantól kezdve csak egyvalamire tudtam gondolni: az alkoholra, hogy az elfogyasztása után ne tudjak semmire se gondolni.

Az igazi kérdés azonban az, hogy valóban annyira berúgtam, hogy állítani mertem: idén most játszottunk a legjobban, mégis hatalmas gyufa lett belőle, vagy azt még korábban mondtam?

A nap beszólása

… egyértelműen azé az úriemberé, aki a meccs után, az ajándékboltból kilépve hangosan reklamálta, hogy miként lehetséges az, hogy elfogytak a Délczeg feliratú mezek?

Összefoglaló

fotó: 1909foto.hu

kapcsolódó: RW osztályozókönyve, interjú Supka Attilával

A keddi kecskeméti túráig azt hittem, nem tud igazán újat mutatni számomra a magyar futball rögvalósága. Hatalmasat tévedtem, de kezdjük az elején.

A blog történetében először fordult elő, hogy a komplett szerkesztőség együtt induljon vidéki túrára, szépen, egymás mellett ülve egy személygépjármű hátsó ülésein. Remek, gondoltuk, hiszen így teljes képet kapunk majd a mérkőzésről. Fotós, riporter a klubházban, és szurkoló a vendégszektorban. Ez utóbbi lennék én.

Megérkeztünk, szétváltunk, mindenki ment a saját útjára, és amíg a többieknek módjuk volt igen közel kerülni a csapathoz, addig jómagam egy úgynevezett söritallal, valamint műértő közönség társaságában múlattam a kezdésig hátralévő nagyjából háromnegyed órányi időt, és nézegettem a ledfalon ad-hoc megjelenő hölgyportrék sorjázását.

Szép a kecskeméti pálya. Patkó alakú lelátó, a patkó ívében egy-egy állóhelyi szektorral a hazaiak és a vendégek részére. A patkó gyújtópontjában olimpiai kapu, vélhetően az 1962-es átadás óta elhanyagoltan, miközben a hosszanti oldalak felújítva, támlás székekkel vannak ellátva. (Mielőtt még félreértés támadna belőle, semmivel sem rosszabb a kecskeméti vendéglelátó, mint az ország többi stadionjának hasonló része, sőt!) A büfében étel ugyan nincs, a sör mérsékelten hűtött és a kóla is pepsi, de legalább a pult mögött álló hölgy kedves, és az árak sem pestiek. A mosdók elhelyezkedése fura, párosával vannak a büfé két oldalán, viszont egy párba nem két eltérő nem részére alakították ki azokat, hanem azonosra. A férfiben amúgy nincs folyóvíz, erre tessék figyelni.

Mindez persze még kevés lenne cikkünk apropójára, annak valódi indíttatását az alábbi képen áruljuk el:

klikkre megnő

A lényeg (pirossal bekeretezve), hogy Kecskeméten adnak a minőségre és a vendégtábort nem akárhol, hanem az állóhely ún. VIP sorában látják vendégül.

Persze jogosan merül fel, hogy mit is jelenthet a VIP állóhely homályos fogalma? Talán egyenes betont, nem murvásat, esetleg foncsoros lépcsőéleket? Hozzáértő munkásemberek által lesimázottat, hogy a földre letett söröspohár ne dőljön föl? Tágas tereket? Nem tudjuk, bár nbcee kollega felvetése jogos, hogy ha létezik VIP állóhely, akkor milyen lehet egy harmadosztályú?

Természetesen posztunk mindössze játék a szavakkal, a lelátóra csepp panaszunk sem lehet, mindössze egy apróság. Ha már van VIP sor a körlépcsőn, talán érdemes lenne kitáblázni annak pontos helyét, hogy még véletlenül se legyen ebből kavarodás a későbbiekben. Törvénytisztelő állampolgárként nem szeretnénk megkárosítani a kecskeméti sportegyletet, és amennyiben a közeljövőben nem VIP soros jegyet vásárolnánk, nem használnánk ki annak többletszolgáltatásait.

Feltételeztük, hogy a legfelső sor a VIP sor.

Fotó: babar

Vegyes a kép a kis piros-fekete ellenőrzőkönyvecskékben – jó és csapnivaló teljesítmény egyaránt akadt a kecsói koraestében. Hajtás után spílereinket értékelgetjük.

KEMENES: Az első gólnál mintha kissé későn indult volna légi útjára, de lehet, hogy tévedek. Ma valahogy az emberfeletti (pagliucás, vagy ha úgy tetszik, notás, petrys) bravúrt hiányoltam tőle, lehet az kellett volna az 1 /vagy a 3/ ponthoz. De lehet, hogy telhetetlenségem csak a vereség keserve hozta elő. 5.

LOVRICS: „Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál” – énekelhette volna ma neki a begyógyult szemű Presser Pici a hegesztőhemü mögül. Na jó, ennyire nem volt drámai a visszaesés, de tény, ma visszafogottabb volt az elmúlt meccsekhez képest, de ezt fogjuk kisebb sérülésére. Amúgy hozzáállását ma sem érhette szó! 5.
DEBRECENI: Volt 1-2 hajmeresztés, 1 az első, 1 a második félidőben, ezt leszámítva az elmúlt hetek sztenderdjét tolta. Azért tud ő biztosabb is lenni. 5.
BOTIS: A nyugalmat hozta a védelembe, mindig ott volt ahol már fogyóban volt a védelmünk tudománya – rendre jól közbelépve. Azért nem kap 6-ost, mert Hanta hazaúti beszámolója szerint a második kapott gólban benne volt (én a túloldalon álltam, bevallom, nem láttam mindezt). Vérzik a szívem. 5.
HAJDÚ: Ma a halványabb verzió jött tőle is, viszonylag biztos védőteljesítménnyel és visszafogott előrejátékkal- nála pedig magas a saját maga által feltett léc, így ez most csak 5.

HORVÁTH ADRIÁN: Adri’s best performance in Kispest ever. Ennyi. A második félidőben ugyan jött egy menetrend szerinti baromsága, amiből majdnem gólt hozott össze nekünk félpályás labdavesztésével, de előtte-utána gigarobot, szinte hibátlanul, a végén űzve-hajtva a többieket még előre is jött támadni, a passzai ma is emberhez mentek – eljutottunk oda, hogy már nem raknám ki a keretből, erre az Adriánra szükség lehet hosszabb távon is. Well done! 6.
HIDI: Patrikunk úgy látszik az a lassú víz partot mos típus – á la Gabala Krisz, Takács Zoli, etc. Hosszan tartó, nyögvenyelős indítás, majd egyszerre biztosabb teljesítmény. Hidi még az út elején jár, de azért szépen lassan nő a jó passzok száma, most már nem 30, nem is 40 inkább 60-70%-ban választ jó megoldást, és tegnap végre előrébb is, mert törni. Igaz még mindig ott a fék benne, de ha ezt így folytatná, folyamatos játéklehetőség mellett, fél- egy év múlva meg lehet a beérés. Most már csak rajta múlik hogy él-e a lehetőséggel. 5.5.

MOREIRA: Morére is igaz, amit Adrián tegnapi meccsteljesítményére írtam, azzal a különbséggel, hogy a kis brazil lekapását már reflexből sem bántam. Komolyra fordítva a szót, ma a jó küzdés mellett végre a passzai is többször mentek jó, mint rossz helyre és keveset fetrengett. 5. Cseréje, Sadjo a baltámadó középpályás posztján bemutatta, hogy miért sírunk 1 éve, hogy őt egy sorral hátrább vigyük: bántóan bugris támadómegoldások, fából faragott mozdulatok – ő a fejszés aprításban jó, nem az intarzia-berakásban. A gólról nem tehet, az pech volt. 4.
ZELENKA: Én ugye legutóbb legalaschekeztem, Hanta hazafele a kocsiban már „az öreg Bárányost” vagy Váczi Zolit vizionálta a bohémiai játékmester kapcsán. 2-3 remek ütempasszát és egy ziccerlabdáját ma is kiosztotta az oktondi társaknak, arról nem tehet, hogy a támadószekciónk gól- és játékképtelen nagyrészt. A gólunknál a helyezkedés magasiskoláját hozta, igazi, a ’80-asokból, kora ’90-esekből ittragadt arculat ő, régi idők napszámosa. Tegnap is (egyik) legjobbunk. 6. Cseréje, Nagy Gergő kevés időt kapott, de végre pörgött, mint a mérgezett egér, az hogy nem ismert elveszett labdát nekem nagyon szimpi volt, Ribánszkival való összecsúszása minden volt csak direkt prosztóság nem…ezt rendesen túlreagálta a kecsói kapus és a hőzöngő lila hátvédek. (–)
IVANCSICS: Ment előre böcsülettel, de mintha lassult volna az utóbbi években, ez most különösen kijött. Viszont hajt rendesen, az már 2007-et idéz, labdát jól tartott és játszott meg, főleg a bal- és a jobb oldalon. Irányítóban továbbra sem az igazi. 5.

BRIGHT: Nem tudom ma mi volt a házi uruk-hai -unkkal de egy értelmes mozzanat nem volt 25 perc alatt, minden labdát eladott, ám úgy hőzöngött a társak felé, mint egy zeniten lévő Tököli. 3. Cseréje abszolút jogos volt, Danilo barátunk pedig álomszerűen (egy véletlen) gólpasszal és 3 jó elfutással indított. Nos ettől aztán hamar észbe kapott és a második félidőben megint Markó Iván számára összeállítandó DVD-jére gyakorolt kivételes balettmegoldásokat. Kár, hogy ezt egy Kispest-ziccer közben kell végignéznünk, úgy kevéssé szívderítő. Bright-ot azért ma túlszárnyalta. De mi van Bajnerrel?! 5.

Fotók: babar, verbau.hu.