mert célunk csak egy van
A forduló alatt folyamatosan frissülő poszt.
Bp. Honvéd – Kisvárda 0-1 // osztályozókönyv
Kezd nyomasztó lenni. Eleve az, hogy képtelenek vagyunk megverni a Kisvárdát, hogy képtelenek vagyunk tisztességes eredményt elérni hazai pályán, hogy az idei, masszívan alsópolcos piros-fekete mezünktől nem csupán esztétikai undor fog el, hanem a páni félelem, amikor kifutunk benne a pályára. És képtelenek vagyunk változtatni. Ragaszkodunk a bevett hülyeségeinkhez*.
*_ könnyen lehet, hogy petíciót fogok indítani a mez használata ellen.
Rendben, az egész meccsen volt talán egy helyzetünk, ami valamivel kevesebb, mint a Kisvárdának, vagyis tök jogosan érezhette azt minden érdeklődő, hogy ha valamiről elnevezték a gólnélküli döntetleneket, akkor az egész biztos az ilyen nulla-nullák miatt történt. Olyan erőket, ami egy mérkőzés eldöntéséhez általában szükséges, egyik csapat se nagyon mozgatott meg, vélhetően különböző okokból. Vagy mert eleve nem rendelkezik vele, vagy mert szándékosan, hovatovább taktikai okokból elengedte.
„Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba” bővebbenKisvárda – Bp. Honvéd
Bp. Honvéd – Kisvárda 1-2 // osztályozókönyv
Azt mondja Bódog az NSO tudósítása szerint, hogy „(…) az előző idénytől eltérő játékot akar megvalósítani a Honvédnál, amelyet a felkészülés alatt gyakoroltak, s abban a hat hétben részben működött. De ha nincs meg ebben a hit, akkor változtatni kell, mert a játékosok nem merik felvállalni, amit kér tőlük. Úgy látja, ami eddig aránylag működött, az most nehezükre esik, pedig az akarattal nincs gond. Néha olyan érzése van, hogy mennek előre, de kicsit eszetlenül.”
Vagyis alig telt el három tétmeccs, és kiderült, se gegenpressing, se gyémánt, se semmi, mert a játékosok vagy nem képesek rá, vagy nem ehhez vannak szok(tat)va. Vagy – és remélem erre van a legkisebb sansz – nem lett nekik rendesen elmagyarázva, leoktatva, begyakorolva.
A kilencvenes-kétezres évek legszánalmasabb vergődésére hasonlító meccset játszottunk. Igaz, akkor nem volt valódi tulaja a klubnak, nem igazoltunk válogatottakat, nem volt akadémia, nem volt felnőttprogram, nem volt semmi, csak rohadó lelátók, kilátástalanság és Müller Krisztián. Ennyit a hurráhangultról.
„A házi góllövőlistánkat holtversenyben vezeti: Kisvárdai Öngól” bővebbenHogy ne rontsuk el a Turku-élményt az előző posztban.
Bp. Honvéd – Kisvárda 1-5
Egyik nagyapám mondta volt: szarnak, bajnak nincs gazdája. Mondták és mondják még rajta kívül sokan, azonban a lényeg, hogy az öreget egyáltalán nem hatotta meg a labdarúgás, vagyis feltételezhetem, hogy a mondás az élet majd’ összes területére érvényes kell legyen. Így a futballra is.
Amikor játékost kell bejelenteni, valaki mindig mosolyog a fotókon. Ha mobilapplikációt jelentünk be (az elmúlt fél-háromnegyed év emblematikus csúcsterméke!), akkor hosszú, részben önfényezős pr-cikkben megyünk ki a sportlapba. Ha szép az idő, és épp vannak eredmények, akkor előkerülünk valahonnan, nyilatkozunk kicsit, a célok változatlanok, a legnagyobbakkal akarunk versenyezni, igaz, mégsem most, legyen inkább pár éven belül.
„Sorra jönnek a történelmi vereségek, felelős meg sehol” bővebbenIgazából több, de mindegyik nagyjából ugyanaz.
ki az, aki a klub nevében kiáll a közvélemény elé, és felelősen megszólal?
Ki mondja ki azt, hogy ennyi volt, arrivederci, Lütyő?
Ki vállalja, hogy az arcát adja az elmúlt fél-háromnegyed év történéseihez?
Vagy marad minden a régiben, kiadunk pár képes-videós anyagot, hogy legközelebb majd nem lehet így játszani, és most már egész biztosan jobbak leszünk?
Neveket és felelősöket akarok látni!
„Egyetlen kérdésem van a Kisvárda után:” bővebbenBp. Honvéd – Kisvárda @ Fáy, 17:00
Konokul és makacsul ragaszkodik a szövetség a fordulóhoz. Ha idáig valaki nem látta bizonyítottnak, hogy végtelenül és totálisan tesznek a szurkolókra az MLSZ-nél, akkor tessék, újra, és fényesen, merthogy
tanuljuk már meg végre: a futball nem értünk van!
Tegyünk meg mindent azért, hogy minél hamarabb véget érjen ez a zártkapus rémálom.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer valóban komoly témáról is írni fogunk. Az egész egy játék, az életünk, a klubszeretetünk, ahogy megéljük a rajongásunkat, ahogy szinte bármilyen őrültségre kaphatók vagyunk, ha meccsről, a Kispestről van szó – most azonban komolyra fordultak a dolgok.
Kiugrott szociológusként ha valamitől, akkor a magyar társadalom általános mentális állapotától hajlandó vagyok tartani, és mivel a magyar társadalom nincs felkészülve az olyan jelenségekre, mint a világjárványokkal járó korlátozások, félek, hajlamos a végletek szerint megélni a következő heteket. A pániktól a merev tagadásig terjedő skálán bármilyen attitűd előállhat, és azon se lennék meglepődve, ha megjelenne a végleteknek egy furcsa keveréke is.
„Tartsatok velem, és nézze mindenki otthonról a szombati meccset” bővebbenKisvárda – Bp. Honvéd 2-0
Ha még nem jártál volna Kisvárdán, akkor jobb ha tudod, hogy a vendégparkoló hátsó része valahol Veronában van, és egyáltalán semmi furcsa nem lenne abban, ha Rómeótol kérdeznéd meg: merre lehet itt kihajtani?
A stadion mellett, egy szárazdokkban hajó ácsorog, a szomszédos telken csúszdapark, a vár mellett szálloda, sportcsarnok, az egészet valami nagyon furcsa, valami, a megszokottól nagyon távol álló hangulat lengi körbe:
„Osztályozókönyv // Kisvárda” bővebben„Régen ide még fel lehetett menni, a fiatalok kedvelt helye volt ez – főleg nyáron. Most viszont már senki nem jön ki ide, a szomszédba felhúzott sporthotelt is a kihasználatlanság jellemzi. Akkor volt megtöltve, amikor a készenléti rendőröket kellett elszállásolni egy időre”
Mocsárra épül Seszták Miklós meseországa // mfor.hu
