mert célunk csak egy van
Mert vasárnapi ebéd, nb3, ilyesmik. // Kisvárda – Bp. Honvéd 1-1
Három kapufa ellenünk, Danilo végre vállalkozott ziccerben (bár a végén lehet, a passz jobb lett volna), történtek a dolgok, fincsa volt a gulyás, azonban ebben csak ennyi volt.
Videó egyelőre az M4 Sport oldalán, fotók pedig a szokott helyen.
Amúgy ha más nem, legalább a zászlók szerelmesei jól érezhették magukat, és újranyithatták a régi aktát: a Kisvárda vajon minek van? És ha van, miért az adófizetők pénzéből? (Ez veszélyes!)
Nohát, nohát. Nem a legambiciózusabb célkitűzéssel sokkol a cím, ezt elismerem, de az a helyzet, hogy tényleg ilyen hangulatban vagyok. Igazából két dolog mozgat meg annyira, hogy holnap autóba üljek Old Babar, Ábel és a 3 napja repetitíven a „gulyásleves” szót mantrázó gumigourmand Fanta mellé: az egyik a tavasz, amit szeretek, a kedvenc évszakom, és ilyenkor a legjobb meccsre menni. A másik pedig az újdonság-élmény: Kisvárdán -szégyenszemre – még sosem jártam, pedig gyakorló geográfusként illene ismerni az ország minden szegletét. Tehát Kisvárda még fehér folt, a város is és stadionja is, ami ráadásul új, és bár ezek a vidéki kétszéksoros – bazinagyponyvatetős megalomán cirkuszi sátrak (vagy a mezőkövesdi verzióban wekerlei hátsósufni design hodályok) egyre kevésbé hoznak lázba, azért egy pillantást megér. Várkerti stadion, végvári vigéczek, van valami hívogató hangulat ebben -holnap persze kiderül, hogy egy nagy humbug az egész, de most még… most még érdekel.
„Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom” bővebben
Jön felém a szomszéd tegnap öt előtt egy kicsivel, hogy visszaadná a gyerekem, most már vigyázzak én rá – ő Brüsszelből, én Budapestről kerültünk ugyanabba a faluba pár napra, gyerekeink spontán együtt játszanak évi egy hetet négy részletben – mindkét kislány nyafogni kezd hogy ők még játszani akarnak, úgyhogy felajánlom, hogy jöjjön át a Brüsszeli Lány is. „Nem zavar?” „Dehogy zavar. „Nagyon rendes vagy” – érzem, hogy ezt gondolják, sütkérezek egészen a garázsig, mégha ez önös érdek is, ha van valaki, aki játszani akar a gyerekemmel, akkor nekem nem kell, én a meccset nézem. Végülis csak a háromnegyedét, de az összes gólt.
„Ütöttük a Várdát, máris a Bundesligába látom a Holcsikát” bővebben
Kisvárda – Bp. Honvéd @ Kisvárda, 17:00
Konkrétan semmi.
Mármint úgy semmi, hogy tényleg semmi. Ültem délután a gép előtt, kéne valami beharangozó, aztán nem ültem a gép előtt, hanem megettem az ebédről maradt rizseshúst, majd elmentem ruhát venni, aztán a Bambiban volt egy találkozóm, majd hazajöttem, megettem a rizseshús maradékának maradékát, közben megnéztem egy sorozatepizódot a The Big Bang Theoryból (bár ne tettem volna, nem véletlenül nem nézem évek óta), és most újra a gép előtt görnyedek, hátha kijön belőlem valami Kisvárdára.
Igen: Kisvárdára.
Ha már sorozatban avatjuk a számunkra új stadionokat, úgymint Szombathely, Kisvárda, a félkész paksi, Székesfehérvár, gondolam megnézem, mennyi az NB I. stadionjainak átlagos jegyára, hátha mutat valami érdekeset.
Kutatási módszertannak a lehető legegyszerűbb és leghozzáférhetőbb megoldást választottam, mégpedig:
„Gondoltátok volna, hogy a liga második legdrágább stadionjába látogatunk szombaton?” bővebben
