mert célunk csak egy van
„You set sail across the sea
Of long past thoughts and memories.
Childhood’s end, your fantasies
Merge with harsh realities.
And then as the sail is hoist,
You find your eyes are growing moist.
All the fears never voiced
Say you have to make your final choice.”
(Pink Floyd: Childhood’s End) „Childhood’s End” bővebben
Az elmúlt években, ahogy már korábban is írtam, válogatott ügyben tejesen belesüllyedtem a nihilbe, és el is hittem, hogy erre képes csak a magyar foci, ez más sport, mint a labdarúgás, EB-n, VB-n sose leszünk kinn, és amikor kijutottunk, hát nyilvánvalónak tűnt, hogy mindez csak véletlen, és hazajövünk három 0:4-gyel.
És nem.
A Honvédra ez milyen tanulsággal szolgál – ha egyáltalán…? „Nekünk miért nem lehet…?” bővebben
…a hétnek, én meg számolom vissza a napokat, ami igencsak furcsa nekem, mert utoljára szerintem az Anzsi elleni hazait vártam ennyire, előtte meg a két kupadöntőt (2009-ben igazából a visszavágót, mert a győri meccs előtt még kb 8:0-át vártam oda, azok után, hogy Sisa tréner Kecsón olyan arckifejezéssel közölte Babarral és velem, hogy „most mondjak le, srácok?„, mint amit én vágtam akkor mikor Détári 1993-ban a Fradiba igazolt), most viszont már minden reggel arra ébredek, hogy szombat van-e már. „A fele már lement…” bővebben
Azért valahol beszarok a Nemzeti Sport klikkhajhászásán. A Rossi terveiről és tapasztalatairól szóló cikk a következő címmel jelent meg: Honvéd: az exfradista próbázó még nincs élete formájában
Igen, a lényeg az, hogy a most – mások mellett – nálunk próbajátékon lévő Sváb néhány éve játszott pár meccset a Fradiban, így oda lehet írni, hogy exfradista, de a nevét gondosan nem, mert akkor nem lesz kattintás a címlapról. Mintha Sváb egy Lipcsei, Simon vagy Keller lenne, hogy számítson. (Nyilván nem megsértve Danit.)
És akkor még csodálkoznak, hogy mindenki Ződsportnak, netán szennylapnak hívja őket? Részemről én csak szánakozok, hogy a címlaposunk nem lépett túl a három szentségen, miszerint Fradi, Messi és 18+ ha szerepel egy címben, akkor jön a kattintás.
Továbbá röhögök, amikor a Nemzeti Sport a magyar sport oltárán áldoz, hangzatos szavakkal tesz a Nagy Ügyért, miközben nettó sötétségben akarja tartani az olvasóit, csak hogy picit pörögjön a számláló.
Esetleg a szemünket ne kössük be? Vagy nálunk csak az érjen a gól, ha a csapatból előtte mindenki hozzáért a labdához? És az belefér, hogy mi is tizenegyen legyünk a pályán? Netán van jobb ötletetek, hogy milyen további előnyöket kaphatnátok? Szóljatok, segítünk!
„Kedves Lokika, a kedd jobb lenne nektek? Vagy valamikor októberben?” bővebben
