mert célunk csak egy van
Hosszú, tartalmas napnak nézünk elébe, lesz itt mindenféle olvasni- és csámcsognivaló:
Mondjuk egyelőre nem így indul, ahogy a fenti matematikai alapigazság mondja. Szurkolói társaságunk egyik tagja csúnyán lerobbant a héten, lehet, ma a meccsen se lesz ott. Hanta úrnál nincs net, kétségbeesve engem kér fel beharangozóra, azonban jómagam tegnap a David Gilmour koncertfilmről hazafele a kocsibejáró újonnan felszerelt kapujának működési elvét még nem fogva fel teljesen úgy rá***tam a kezemre (az ÍRÓ KEZEMRE) a kaput, hogy ezt a posztot 2 fájdalomcsillapítóval, az új Paradise Lost lemez végtelenítésével és csöndben sírdogálva tudtam csak kivitelezni. Közben a csapaton Erik kísérletezik izgalmas, ám követhetetlen taktikákkal, a középpálya fele sérült (bár Gazdi már kispados volt Pakson, Filip meg játszott az NB3-ban), a zöld métely magára találni látszik, lehet, hogy jönnek velük az igazi szurkereik is, áh, ez annyira szar hét, hogy nehogy már ne nyerjünk. „Negatív + negatív = pozitív, szóval még az is lehet, hogy szép esténk lesz” bővebben
A sorsoláskor, de főleg az első forduló után, mikor fáradtan, a beer shevai hőséggel és 90 perccel a lábunkban simáztuk le (hellyel-közzel) a Haladást, én bizony 9 pontot terveztem be az első három fordulóra. Ebből lett öt, kétszer is 2:1-ről veszítve a végén 2 pontot. Ebből a szempontból tehát félig üres a pohár. Viszont a Dió előttünk is, utánunk is alázott, a Balmaznak pedig, valljuk meg, rendesen volt szerencséje (meg egy Laczkója), így ha ma 9 ponttal állnánk, sem lenne egy nagy utópia. Persze nem azzal állunk, maradt az 5, de én még nem akarok keseregni. „Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni” bővebben
Tudom, hogy már elkezdtétek, de azóta aludt rá mindenki egyet.
(…) nem anyagi okok miatt távoztam. Soha nem kértem mást, mint egy jó üzleti tervet a Kispestnek és színeinek. Sosem a pénz volt az első nekem. Semmilyen összeg, vagy kérés nem hagyta el a számat. Sem az év elején, sem a szezon végén, amikor bajnokok lettünk. Csak egy szemérmetlen ajánlatra mondtam nemet: egyéves szerződést kínáltak, ugyanolyan fizetéssel, mint az előző két évben. (via Rossi @ Facebook)
„Csak át kéne azért beszélnünk Rossi Facebook-posztját” bővebben
…és akkor a tegnap könnyposzt után forduljunk rá a régi jó hagyományokra, és jöjjön a klasszikus beszámoló, hogy ennek a csodálatos évünknek az utolsó pillanatait is örökítsük meg, legyen mit visszaolvasgatnunk közösen, évek múltán, amikor erre az őrült és hihetetlen idényre emlékezünk. „És így lett bajnok „egy kerület a világ ellen”” bővebben
Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.
HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. „Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben
