mert célunk csak egy van
Tamástól, a Pestről Diósgyőrbe szakadt jóbarátomtól a 90. percben érkezett az sms, utalva a mai látogatásunkkor tőlük kapott, a kertjükben termett három gigazöldségre: „Látod, a cukkinik… Ha ezt tudom előre, még többet adunk :)”. Hát igen. Tőlük cukkiniket meg egy remek délutánt, a csapattól pedig első miskolci helyszíni győzelmemet kaptam. Kellett ez az elmúlt hetek után. „Megint bejött az eső-sárgamez kombó, Miskolc is tudja már, hogy Eppel a gólkirály” bővebben
A fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik, ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után. „Helyünkön vagyunk” bővebben
Meccsarcnak tegnapról három olyan srácot választhatok, akik igazából szezondíjat is kaphatnának, lévén egész évben nagyobb hullámvölgyek nélkül hozták a megbízhatót, nem egy esetben pedig az extrát is. „Meccsarc: szezondíj is mehet…” bővebben
Mondom a lényeget: Nagy Gerit kihagyni bődületes hiba volt, Rossi tehát kockáztatott, amivel nem csak minket lepett meg, hanem félő, már az elején elbukta a meccset.
„Nem fogom Rossira kenni, mert annál sokkal gyengébbek voltunk” bővebben
Hanta egy nagy ravasz, mert most másodszor (első alkalom a Fradi elleni volt két hete) süthetném el az egész csapatot a címbeli díjra, de nem teszem, mert van szerzői hiúság is, és ha a blogtárs ezzel cinkel, akkor csakazértse. Amúgy tegnap, ha nem is az egész csapat, de holtversenyben nem egy srácunk is elvihetné az elismerést, mégis most választok hármat, a többiekről pedig röviden. „Meccsarc: nem evidencia” bővebben
