mert célunk csak egy van
Tamástól, a Pestről Diósgyőrbe szakadt jóbarátomtól a 90. percben érkezett az sms, utalva a mai látogatásunkkor tőlük kapott, a kertjükben termett három gigazöldségre: „Látod, a cukkinik… Ha ezt tudom előre, még többet adunk :)”. Hát igen. Tőlük cukkiniket meg egy remek délutánt, a csapattól pedig első miskolci helyszíni győzelmemet kaptam. Kellett ez az elmúlt hetek után. „Megint bejött az eső-sárgamez kombó, Miskolc is tudja már, hogy Eppel a gólkirály” bővebben
A fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik, ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után. „Helyünkön vagyunk” bővebben
Meccsarcnak tegnapról három olyan srácot választhatok, akik igazából szezondíjat is kaphatnának, lévén egész évben nagyobb hullámvölgyek nélkül hozták a megbízhatót, nem egy esetben pedig az extrát is. „Meccsarc: szezondíj is mehet…” bővebben
Mondom a lényeget: Nagy Gerit kihagyni bődületes hiba volt, Rossi tehát kockáztatott, amivel nem csak minket lepett meg, hanem félő, már az elején elbukta a meccset.
„Nem fogom Rossira kenni, mert annál sokkal gyengébbek voltunk” bővebben
Hanta egy nagy ravasz, mert most másodszor (első alkalom a Fradi elleni volt két hete) süthetném el az egész csapatot a címbeli díjra, de nem teszem, mert van szerzői hiúság is, és ha a blogtárs ezzel cinkel, akkor csakazértse. Amúgy tegnap, ha nem is az egész csapat, de holtversenyben nem egy srácunk is elvihetné az elismerést, mégis most választok hármat, a többiekről pedig röviden. „Meccsarc: nem evidencia” bővebben
„Na, már látom magam előtt RW ömlengő cikkét: a meccs arcra az egész csapat!” – húzott Hanta élveteg vigyorral a diadal pillanataiban tegnap, és egyébként akár ezt is írhattam volna, de ezek után egyrészt csakazértsem, másrészt pedig a sok kiemelkedő teljesítmény között akadt egy hajszállal a többiek fölé is növő, még ha ez talán nem is nyilvánvaló mindenkinek. „Meccsarc: a kis ember nagy idénye” bővebben
Első edzőmeccsem volt idén a tegnapi, és mivel a felkészülési időszak közepe fele járunk, úgy 3 héttel annak elindulása után és megintcsak 3 héttel a tényleges szezonrajt előtt, érdemes cezúrát vonni a szokásos „Hogy állunk?” kérdés mentén, amit most meg is teszünk, természetesen szokás szerint szerteágazó gondolatok ad-hoc tolulása mentén. „Első” bővebben
Semmi értelme szpojlerezni, hogy majd a hajtás után kiderül, ki lett szerintetek a félév játékosa, mert egyszerűen nem lehetett kérdéses. A hárommilliós kvótahúszévesből egy pillanat alatt alapemberré váló, és valami fantasztikus idényt futó Bobál Dávid is csak meccsről-meccsre, és csak éppen tudta megszorítani a végül mindent vivő Kamber Gyurit.
Ilyen gólt lehet és érdemes is lőni.
„Hétfő reggeli esztétikum: Nagy Geri második gólja” bővebben
minden harmadik meccset megnyerve, 16 forduló után tapadunk a dobogóra?
Mondjuk az is igaz, hogy a Fradit és a legvégét leszámítva, az egész bajnokság egy meddő középmezőny, ahol bárki elverhet bárkit. Hat csapat, azaz az összesség fele áll öt ponton belül, és akkor még nem is számoltam a második Paks négypontos előnyét, pedig magunkat ugyanekkora hátránnyal belevettem.
„Gondoltátok volna, hogy olyan jól sikerült az NB I. átalakítása, hogy” bővebben
