Címke: osztályozókönyv

Magamba néztem, és egy Waszlavik dal, valamint egy érdekes szó jutott eszembe tegnap, miután lefújták az utolsó pillanatban elbukott Videoton elleni meccset. Sufnibuhera! Ültem hazafelé a vonaton, mondatokat írogattam egy tablet képernyőjét tapicskolva, és folyton csak az járt a fejemben: Hier ist mein auto, ez az én autóm, brümm, brümm.

Ennek szellemében osztályozunk most.

Van egy keretünk, de eddig nem volt csapatunk. Supka fogta ezt a keretet, átgyúrta, újragondolta, és bevallotta magának is az igazságot: legfeljebb ennyire lehet elég, de ha ennyire igen, akkor azt kutya kötelességünk megcsinálni. Valahogy úgy, ahogy Waszlavik a maga kis autóját, a sufniban buherált puttyogót. Magyarosan, mert mi sem magyarosabb annál, mint hozott anyagból dolgozni, kis gógyival valami teljesen mást alkotni. Bunkerfoci, naés?

Lehet, csak az elfogultság beszél belőlem, de nem igaz az, hogy feladtuk volna a támadásokat. Nem feladtuk, csak másként gondoltuk. Labda nélkül, felépített támadások nélkül, eseti kontrákra, valamint a csatáraink egyéni tudására alapoztunk – tudatosan. Ehhez pedig bátorság, sőt finesz kell, de nem csak a játékosok, hanem az edző részéről is.

Igen, bevállaltunk egy szinte hétvédős bunkerfocit, ha ez az ára a három szabad státuszú támadónak. Nem mi voltunk tegnap a Barcelona, van még mit tanulnunk, de most már tőlünk is lehet ám! A Fradi ellen még magunknak is hazudtunk a felállással, vasárnap viszont bemondtuk az őszintét. Majdnem bejött.

hier ist mein auto
ez az én autóm
brrr brrr
oké is challanger
mégis jobb ez az ajtó
ó je
tricikli i’m riding
neu es ist ein turbó
ó je
natural material
made in east európa
ó je

Waszlavik: Made in East Europa

---

Kemenes [7]: Nem éreztem indokoltnak ezt a váltást a kapuban, de a meccs végül Supimestert igazolta. Szabi lehozta azokat a bravúrokat, amiket valószínűleg Sánta is ugyanúgy lehozott volna, viszont elvitathatatlan érdeme, hogy játékával, a belőle áradó magabiztossággal akkora támaszt nyújtott a védelemnek, amekkora kellett a 0-0-hoz. A gólról végül nem tehetett.

Lovric [6]: Ezúttal minden erejét felemésztette a védekezés, a korábban rá jellemző lendületes felfutások most elmaradtak. A Videoton az ő oldalán szinte teljesen veszélytelen volt. Iván, ez pöpec munka volt!

Botis [7]: A Tanár Úr. Csak így egyszerűen, amilyen a játéka. Jobb napjain korlátlan úr a kapunk előtt, és ez egy jobb napja volt. Egy karakter, akinek nem ciki, és egyáltalán az eszébe jut a 88. percben halálos nyugalommal a lelátóra vágni a labdát.

Debreceni [6]: Sanyika inkább őt választotta, ha már mindenképp egy védőt akart lebirkózni. Debi gyötörte, hiába került helyzetbe, a fölé-mellére maradt legfeljebb kapacitása. Úgy látszik, kell neki egy minőségi támadó, hogy megmutathassa, ennyire fiatalon miért szerepel már száznál is több élvonalbeli meccs a neve mellett.

Vidovic [6]: Ezúttal neki volt a legnehezebb dolga a védelemben. Amíg Lovric előtt egy Hore játszott és Délczeg segített be, addig Markónak a fiatal Vécseivel kellett beérnie. Az első percekben hiányzott az összhang, majd ahogy megjött, bátrabb lett, többször is fellépett a középpályára. A Videoton is az ő oldalán volt aktívabb, és talán ha több segítséget kap, nyugisabb meccsünk lehetett volna.

Horváth Adrián [6]: Hore, mint kvázijobbszélső. Supka talán legnagyobb ötlete volt a Videoton támadásainak leszerelésére a három védekező középpályás, és azon belül is Hore posztja. Oldalát megoldotta, sajnáljuk, hogy az előrejátékot még akkor sem vállalta be, amikor már látszott, módjával pedig beleférne. (Időhúzó cseréje, Hidi [-] négy percet kapott, és talán labdaérintés nélkül rontott egyet a plusz/mínusz mutatóján.)

Marshal [6]: Nahoppá! Muflon mindannyiunkat meglepett ezen a napon. Hore és Vécsei között, a védelem előtt játszva kiherélte a Vidi középpályás adogatósdiját, és egy, azaz egy mellette ellőt labda kivételével, középen teljesen veszélytelenné és egyben fogalmatlanná varázsolta az NB I egyik legbikább sorát. Rombolni volt fent, és rombolt is becsülettel.

Vécsei [6]: Vidoviccsal együtt nehezen lendültek bele, aztán szépen, fokozatosan ráérzett, és a légüres térből átlépett a játékba. Sousa is érezte, a balunkon lehet karistolniuk valamit, az pedig már jórészt Bálint érdeme is, hogy ehhez le kellett róla cserélni a sokszoros válogatott Sándor Györgyöt.

Ceolin [4]: Nem az ő meccse volt, pedig a csapat szerkezetének átalakításával hatalmas szabadság hullott az ölébe, hogy bizonyíthasson. Gyors, jól cselez, jól lő, jók a passzai, de most mindezt úgy kellett volna megvillantania, hogy közben legfeljebb Gegére és Délczegre támaszkodhat a Vidi térfelén. Küzdött, de bebizonyosodott, Ceónak nagyon kell egy csapat, amiben játszhat, játszani tud. (Cseréje, Bozovic [4] egyedüli éket játszott, labdát is szerzett, megjátszhatónak tűnt, de a legjellemzőbb momentuma mégis az volt, amikor Viniciusszal versenyt futva, egyszerűen elszaladt a saját maga által felvitt labda mellett.)

Ivancsics [5]: Gege feladatának tűnt, hogy a szinte hétfősre hízlalt bunkerunk és a támadók között kapcsolatot létesítsen. Ne szépítsük, ezen a napon ez még az isteni Zidane-nak (vagy Zelenkának) is lehetetlen küldetés lett volna. Visszalépett, kérte a labdát, mindenhol kisegített, de épp az előrejáték során bizonyult kevésnek. Fontos megjegyezni, egy ennyire alázatosan játszó Ivancsicsra hatalmas szüksége van a mai Honvédnak! Riszpekt, és ez az ötös egy csillagos ötös.

Délczeg [5]: Annyira jó lenne egyszer már Délczegnél a csatárjátékát kiemelni egy meccs után, és nem sokadszorra is leírni: hajtott, csinálta, de egy-két jó labdaátvételnél többre nem igazán futotta. Most megint így volt. Robosztus, leköti a védőjét, de sajnos annyira nem penge, hogy az ilyen forgatókönyvű mérkőzésen egyedül alkosson nagyot – csatárként. (Cseréjével, Tchamival [-] Supka az időt akarta húzni. Sikertelenül.)

„- Nézd meg, hát le kell cserélni! Megsérült, bazzeg! Ezt bírom ezekben a szerb igazolásokban, idejönnek, játszanak két meccset, aztán lesérülnek 3 hétre, mi meg fizethetjük őket!
– Ki ez? Ez az a Hadzics?
-Igen, a Hadzics. Az új szerb. Mind ezt csinálják.
(egy elkeseredett, csöndes hang valahonnan hátulról:)
– …bosnyák.
– Bosnyák, bazmeg, mondom. Mind ezt csinálják.„
Bozsik-stadion, korzó, valamikor a Honvéd-Zete mérkőzés első félidejének közepén.

SÁNTA: Igazából komolyabb védés nélkül hozhatta le a meccset, lévén meglehetősen akció- és fantázia-deficites volt a Zete ezen a délutánon. A kósza, tétova távoli átlövés-kísérleteket hárította, de ezek során bravúrra most nem volt szükség. Átlagteljesítményén jelentősen ront az első félidő közepi bizonytalan kijövetel – e téren ha nem lép előre, bajok lesznek. 5.

LOVRICS: Most nem kellett a kapu torkából mentenie, mint a Fáy utcában, viszont a többi téren kopírozta az egy héttel ezelőtti teljesítményét: határozott védekezés egy nem túl meggyőző csapat ellen, minimális hibákkal. Arról nem ő tehet, hogyha az ellenfél ilyen halovány. 6.
DEBRECENI: Mindkét félidőben volt 1 ijesztő töketlenkedése, máskülönben az utóbbi hetek nyugodt játékát hozta jó megelőző belépőkkel keserítve a zalai támadósor kedvét. A Fradi-pályán azért erősebb rohamokra kell majd készülnie – reméljük, nem alszik bele az utóbbi hetek gyengusz támadósorai ellen elegendő félgőzölésbe…6.
BOTIS: Az öreg nagyot játszott ma is, és bár már többször írtam, hogy ez a Zete nagyon haloványka, azért ettől még nem akarok fukarkodni a Sorint dicsérő jelzőkkel. Higgadtan irányította a hátsó traktust, remekül ért oda kritikus pillanatokban, 2-3 szerelése egyenesen tanári volt. Ha nyáron tényleg hazamegy Aradra, nehezen tudjuk majd pótolni, attól félek. 7.
VIDOVICS: Azt a néhány szitut leszámítva, amikor cifrázni akarta volna azt, amit nem kéne, s így szoftos labdavesztés lett a sztori vége, magabiztosan hozta le hátul ezt a meccset is, amolyan Novák Alexisz reloaded verzióban. Erőszakos, jó kötésű és nem is dadog nála a labda. Lehet, hogy még egy jó igazolást köszönthetünk? 6.

TCHAMI: Eddigi legjobb kispesti teljesítményét tette le az asztalra a kameruni Forrest Gump. Ráadásul ma nem csak futott a parancsra, hanem meglepő módon passzolni is próbált – és ami még szürreálisabb, ez néha sikerült is neki, pl. ceolin indításakor. Cseréjekor végre elismerő bólogatások közepette tapsolhattam meg, s a korzón elkezdték „Csamikámnak” aposztrofálni. Mi kell még? 6. Az őt váltó Marshal Supka utóbbi időszakban trademarkossá váló védekezőközép – cseréjeként futhatott néhány hosszt (-).
HIDI: Légüres térben tolta végig a meccs nagy részét, mivel a védelemről lepattanó Zete-labdák legtöbbször Gegéhez kerültek, aki már indított is előre, hosszan. Patrik ütközései ma nem sikerültek, s a meccs második negyedétől kezdve passza is elkezdték a legrosszabb hidi-i hagyományokat idézni. Jajj. 4.5.
IVANCSICS: A Vasas elleni műsorhoz képest nem csak annyiban lépett előre, hogy a tizi mellett akciógólt is vállalt (és milyen szépet!), hanem a csapat mozgatásában is igyekezett jobban aktivizálni magát. Bár posztelődjének zseniális labdáit ma is hiába vártam, a proaktívabb középpályás-játék ez ellen a Zete ellen már magában elég volt. Az ösztönös zsugák, a gyors gondolkodás azonban sajnos még mindig nem a sajátja, és ez hosszabb távon aggodalommal tölt el. Ez ma 6, de ennél tovább kéne fejlődni istenigazából…
CEOLIN: Múltkor azt írtuk: nem olyan gyors, mint Abass, ám jóval technikásabb. Nos, egy irtó gyenge kezdő 20 perc után ezúttal begyorsult a brazil, néha a szenegáli pályatársat idéző robbanékony elfutásokkal – ám a technika ezzel párhuzamosan ködbe veszett, a befejezéseknél pedig a derék Dieng hatékonysága rémlett fel erőteljesen: 3 ziccerből 0 gól lett a mérleg a végén. Pedig ha 1-2-t bever ezekből, most a meccs legjobbját ünnpelhetnénk benne. 6. Ha így folytatja, van benne fantázia – akár ékként, akár jobbszélen!

DÉLCZEG: Nem akar ez összejönni Gergőnek. Fejes, lövés, semmi. Sokszor tűnt úgy, mintha már az önbizalma is elment volna: a kapott labdákkal nem indul be a 16-oson belülre, inkább megfordul, hátra passzol. Mint már sokszor írtuk: kellene a gól neki, mint egy falat kenyér. Nem is egy, jó lenne egyből 2 egy meccsen – de hát még az az egy sem jön. Sajnálom őt. 5. Cseréje, Erdélyi amolyan XXI. századi Tóth Misiként ment be brusztolni előre, de sok vizet nem tudott zavarni, a felkészülési időszak agresszív megoldásai sajna nem köszöntek vissza mostani játékában. Reméljük, azért Supka ad még neki lehetőséget. (-).
HADZICS: Jól kezdett, mint a Vasas ellen: kellemetlenkedett elöl a Zete-védők gyűrűjében – rúgták is rendesen, sokszor feküdt a földön, letolt lábszárvédős sajgó lábát fogva. Több támadás-kezdeményünket csak az ő felrúgásával tudták megállítani a vendégek. Aztán meghúzódott – már csak ez hiányzott (-). Továbbra is a legértelmesebb igazolásaink egyikének tűnik télen, reméljük, nem súlyos a krach. Cseréje, Vernes egy fokkal már jobb volt, mint a Vasas ellen, sőt, egy, a zalai tizenhatosnál kivitelezett cselsorozatánál az is kiderült: miért tartják az első akadémista alom egyik technikai kincsének. Viszont az erő, az elszántság még nagyon karcos: úgy pattan le a kákabelűbb ellenfelekről is, mint a szövetségi kapitányi jattkísérlet Paulo Sousáról. Ha e téren kicsit keményedne, fontos láncszemmé válhatna. 5.

* * *

Két meccsen vagyunk túl, két győzelmen, viszont finoman szólva – és Supka által is alátámasztva – sem csúcsformás játékkal. A Vasas és a Zete után egy pszichikailag jobb állapotban lévő, sikeréhes, veszélyes Fradi lesz a következő ellenfél – itt már nekünk is szintet kell majd ugranunk. Bízzunk benne, hogy sikerül.

Fotók: Babar (1909foto.hu).

Kecskemét re-loaded. Alapvetően halovány teljesítmények egy kábé jó első félidő utáni rémámot követően. Rémálom? Nem is jó szó. Inkább se íze se bűze szenvedés. Az Újpest ellen jóval több kell ennél, bízzunk benne, hogy jókor jött a pofon.

KEMENES: Szabinak az első féidőben nem igazán volt védenivalója, a másodikban pedig ami veszélyes helyzete volt azt beverte a Pápa. Nem ő tehetett a kapott gólokról, de ma bravúrt sem hozott. Nehéz kérdés hogy mit kapjon, végül az 5-ös a megoldás.

LOVRICS: Ronda lekönyöklése (köszönjük, Ferenczi Fair Play Pista) után vérét adta a csapatért fizikai értelemben. Sajna az ütés és az ennek nyomán az orcájára felkerülő, rosszabb Walt Disney rajzfilmek bajuszkötőit idéző kötés is visszavethette teljesítményét, ma kevés volt tőle a lovricsi extra, földön pedig könnyen verik meg sajnos. De hát nem is ezért szeretjük. 4.5.
BOTIS: Jó helyezkedés és megbízható játék hátul, s ha dugója kicsit jobban sarokra megy az első félidőben, Szűcs valszeg azonnali nyugdíjkérelmet nyújt be a pápai városi jegyzőnek a Bright tavalyi bombája utáni második megaláztatás miatt. A második félidei öngólt igencsak sajnáljuk, nagyon rosszkor jött. Ezért vonok le csupán egy kalkulust. 5.
DEBRECENI: Az első félidőben nem volt vele gond, a másodikban a csapattal együtt ő is eltűnt a pályáról mint az önkontroll Puhl Sándorból a III. félidő széria beindulásával. Máig nem értem mi volt itt. 4.5.
HAJDÚ: Cérnahangú balosunk régóta akarja bizonyítani hogy helye van a kezdőben, és tegnap már összességében közelített a basic-Hajdú pörformanszhoz. Remekbeszabott szabigólja után nagy gát szakadt át benne szemmel láthatólag: az első félidő hátralevő részében a csapatjátékban is hasznosan közreműködött. A második félidőben a csapattal együtt játszotta el a Metallica ‘Fade to Black’-jét. Kár. 5.

TCHAMI: Gyors  és lendületből remekül cselez a csöppnyi Csámi Krisztián (ahogy Supka aposztrofálta a sajtótájon)  de a passzok, az összjáték… ott jön a tipice afrikai hamari oktalanság. Mindenesetre én még pályán hagytam volna mert gyorsaságban szemmel láthatóan alázta a pápai doom-os védelmet, egy véletlen jó beadása meg lehetett volna. 4.5. Cseréje, Ivancsics Gege fájdalmasan formán kívül van. Az a 22-es csapdája, hogy Gellért lelkizős arc, kell neki a bizalom hosszabb távon, amit viszont ilyen teljesítménnyel nehezen kap majd meg. Vicious circle… 4.
HIDI: Akassout kellett volna pótolnia, ez nem nagyon sikerült az idén amúgy szép fejlődést mutató ifjúnak. Kezdésként olyan volt, mint én a hétfői focikon: mindig pont egy kicsi hiányzott a tökéletes szerelésekhez – de az épp annyira, hogy abból indul az ellen. A félidő végére felpörgött, majd a másodikban, mint az egész csapat…folytassam? 4.
ZELENKA: Nem találta az ívet az elején, első hozzá méltó passzára a 42. percig kellett várni – igaz, akkor egyből kettő is érkezett a cseh varázskalapból. A második félidei halványodásban hátsérülés is „segítette” őt. Fájó szívvel írom le, de nem ez volt élete meccse. 4.5. Cseréje, Horváth Adri bejött, csípett, rúgott, harapott és eladott egy-két labdát. 4.
NÉMETH: Ma inkább ő vitte a kermesteri pálcát de pontatlanabbak voltak a passzai a Vidi elleni alakításánál. Viszont szóban remekül irányította a csapatot az első félidőben, igazi vezér volt a pályán, régi hiánycikk nálnk az ilyen… összjátékban pedig igen is hasznos volt labdatartása-osztogatása. A második negyvenöt perce dettó, mint a csapaté. 5. Cseréje, Szekulics ugyan csak 10 percet kapott de ez a kis idő, valamint a múlt heti NB2-es meccs a REAC ellen engem meggyőzött arról, hogy Montenegróban a helye. (–).

DÉLCZEG: Indiszponált volt a passzoknál, mint Mészöly Kálmán egy kvízjátékban, de hajtással ma sem volt gond. Sajna, a támadójátékot ma inkább lassította, az előre-asszisztok ezúttal nem jól sültek el. 4.
DANILO: Három nagy helyzet, ebből egy óriási. Rendszeresen jól fordult le emberéről, gyors, és jól kezel labdát… viszont a helyzetkihasználása lassan Abraham és Abass díjas. A 16-oson belüli passzjátékkal is voltak gondok most Pápán. Volt már jobb meccse is. 4.5.

Fotó: 1909foto.hu.

Hagyományos osztályozókönyvünket ezúttal egy kis értetlenkedéssel kell indítanunk: Vajon kinek a fejéből pattant ki, hogy Siófokon jó, ha az idényzáró mérkőzés délután háromkor kezdődik? Az első félidő alatt úgy örültünk minden picinyke felhőnek, mint paksi klubtulaj egy levetett debreceni centerhalfnak. Az egész stadionban egy helyen van árnyék – a lelátók mögött, amelyek viszont a környék (és ide értve az utcafrontot is) egyetlen olyan pontjai, ahonnan nem látszik a játéktér. Jelenleg egy általános és képzelt alanyt átkozok magamban, de amint fényre derül valós személye, azonnal kiposztoljuk ide, néhány keresetlen szó kíséretében.
 

Mivel a körülmények adottak voltak, és az ember kénytelen hűteni magát valamivel, még a mérkőzés kezdete előtt feltérképeztem a vendégszektor mellett álló büfét. A krimó hasonló elven működik mint az ország legtöbb vidéki stadionjában, vagyis egy ablak van az utcára, és egy ajtó befelé. A nap derékszögben a fejem felett, a hölgy mosolyogva adja át a hűtött (és valóban jéghideg) citromos sört, minden rendben lévőnek tűnik.

A döbbenet sajnos bent jön el. A vendégszektor kerítése mögé felállított pultra ugyanis csak agyhűtésre kevésbé alkalmas dobozos söröket és üdítőket visznek ki. Becsületükre váljék azonban, hogy legalább jégkocka hozzáadásával megpróbálták tartósítani valahogy az italok hőmérsékletét, de a valóságban ez annyit ért, mint Brightnak egy forintos labda öt méterre az üres kapuval szemben. Nincs mit szépíteni, becsiccsentettem, miközben azon meditáltam, valóban jobb ilyenkor a hideg sör, mint a cukros lónyál?

A hosszú felvezető után következzen az osztályozókönyv, ezúttal inkább alapozva majd benyomásokra, mintsem valós tényekre. Lássuk.

Kemenes (7): Egyre inkább úgy látszik, megtaláltuk a megoldást az elmúlt évek kapusgondjaira. Egész tavasszal stabil formát mutatott, és itt, Siófokon még magát is felülmúlta. Volt, hogy egy ötméteres fejest védett lábbal, volt, hogy a kiugró csatár lábai közül(!!!) halászta ki a labdát, és volt, hogy hátraintve megköszönte a tábor tapsát. (A meccs után egyébként épp ő volt az első, aki kijött a szurkolókhoz, és minden ruhadarabját emléktárggyá nemesítette.)

Horváth Adrián (5): Mivel Botis kimaradt a csapatból, Lovric húzódott be középre, és ismét Adrián játszott a jobbszélen, hogy bizonyítsa, továbbra sem ez az igazi posztja. Nagyot nem hibázott, de hozzátenni sem tudott igazán a dolgokhoz.
Lovric (5): Láthatóan elfáradt az idény végére, többször lemaradt a kiugró játékosról.
Debreceni (5): Ugyanaz, mint Lovric. Szerencsére Supka mester megkegyelmezett az egész tavaszt öt-öt és fél emberrel lehúzó védelmen, és taktikájában komoly szerepet szánt a lesreállításnak, némileg kímélve a valóban utolsó tartalékaikat összekaparó srácokat.
Hajdú (5): A Siófok az ő oldalán volt veszélyesebb.

Hidi (5): Folyamatosan javul és tisztul a játéka, egyre kevesebb labdát szór el, és egyre bátrabban passzol előre. Nem volt igazán lehetősége nagyot hibázni, de sokszor hagyta, hogy Akassou oldja meg a dolgokat.
Akassou (6): Újra hozta azt a formáját, amiért ősszel annyira szerettük. Középről talán ha egyszer veszélyeztetett a Siófok, miközben sallangmentesen és hatalmas akarattal oldotta meg a feladatát. (Csak halkan kérdezzük, szeretné bizonyítani, hogy szeretne maradni?)

Vernes (5): Hiányzott belőle az NB1 sebessége és a játékosok magabiztossága (sic!), de látszik, van jövője a szakmában. Nem véletlen, hogy a második csapatot szinte átugorva, a nagyoknál kezdett.
Zelenka (5): Adott egy gólpasszt, volt néhány jó labdája, de inkább a játékvezető-hölggyel foglalkozott. Ha nem hozza le Supka az első félidő végén, a másodikra valószínűleg akkor sem jött volna ki. Láthatóan teljesen elfáradt, mind fejben (reklamálások), mind fizikálisan.
Ivancsics (6): Ha kizárólag rajta múlt volna, nem csak hármat rúgunk …

Danilo (6): … merthogy Danilo bármit képes kihagyni. Érdeme azonban, hogy legalább helyzetbe tud kerülni, és ha kicsit feljavul a helyzetkihasználása, remek kis idénye lehet itt jövőre. Ezúttal egy góllal és egy gólpasszal zárt a sok rossz megoldás mellett.
Délczeg (5): Agilisan játszott, lőtt egy gólt, de nem ezen a meccsen győzte meg az őt szerződtető kispesti vezetőket.

Cserék: Nagy Gergő (6): Sokadszor bizonyította, van benne perspektíva. Amikor többen is bejöttek a generációjából, láthatóan még inkább élvezte a játékot. Vécsei, Czár (-): Kaptak néhány percet, hogy végül Czár lője a Honvéd utolsó idei gólját.

~o~

Siófok – Bp. Honvéd 1-3 (1-1)
gól: Honma (40.) ill. Danilo (6.), Délczeg (öngól, 51.), Czár (90.)
összeállítás: Kemenes – Horváth A., Lovric, Debreceni, Hajdú – Hidi, Akassou – Vernes (Vécsei, 73.), Zelenka (Nagy G., 35.), Ivancsics (Czár, 81.) – Danilo

~o~

Meccs után többen még maradnak, és egy józanító csobbanással búcsúztatják el a szezont. Maradjunk annyiban: így sikerült (természetesen a következő napokban-hetekben egy sorozat keretében ezt majd bővebben kifejtjük).

fotók: babar