történnek furcsaságokérzékelni furcsaságokat a keretben, a csapat dinamikájában, amiket érdemes jobban átgondolnom másfél héttel a bajnokság vége előtt, hogy értelmezni tudjam majd az átigazolási időszakot.- valamint utólag értékelni a most lezajló másfél hónapos minibajnokságot.
- mindemellett munka is bőven akad ma, semmi kapacitásom sincs legalább pár bekezdésnyi mélységig rendszerezni a gondolataimat, hogy abból valami szükségposzt születhessen.
- érzékelem a fapados, ámbár szinte végtelen szabadságot nyújtó kommentrendszer előnyeit és hátrányait is. Vannak ötleteim, azonban nem szeretnék egyik pillanatról a másikra egyedül döntést hozni. Ki fogunk alakítani egy amolyan bétatesztet, akár meghívásos alapon, hogy olyan megoldást válasszunk, ami egyszerre megfelel a közösségi és az üzemeltetési igényeknek. Köszönjük a mikroadományokat, így valamivel szabadabban gondolkodhatunk.
Címke: osztályozókönyv
Ha még nem mondtuk volna, akkor ez az idény eddig a Batik, Tujvel és Gazdag hármasé
Szörnyű látni Lanza agóniáját.
Nem állítom, hogy a kedvenc időtöltésem behozni a saját elmaradásaimat, azonban ma rászántam magam, hogy legalább pár apróságban utólérjük magunkat. Például az osztályozókönyvek kiértékelésében.
A linken ott van minden, ide csak pár dolgot emelnék ki //
- Batik, Batik, Batik, abszulúte Batikról szól az idény. Innen már szinte annyi maradt a kérdés, hogy mennyire?
- Ha nem Batik, akkor Gazdag lenne, de Gazdi sokat volt sérült.
- Lanzafame egy-egy villanást leszámítva tavasszal a ranglista 10-11. helyére szorult. Csak összevetésképp jelzem, hogy egy kezdőcsapat is épp 11 játékosból áll.
- Egy meccset követően (nyár, Kisvárda) elmaradt az osztályozás, valamint a karantén előtti Diósgyőr, Paks és Kisvárda nehezen értelmezhető eredményeket hozott, így azokat csak ceruzával mertük beírni.
Ma is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél
Bp. Honvéd – Videoton 1-1 // osztályozókönyv
Az imént írtam István barátomnak:
Ahogy a művelt angol mondta, miután feltalálták a labdát: tebenned bízunk eleitől fogva.
Visszagondolva a Kispest-Videoton eldöntetlen eredményt hozó mérkőzésre (szemerkélő eső, vezette Csonka), hirtelen nem is a pályán történtek jutnak eszembe, hanem az a minden, ami teljessé tette a tegnap esténket.
„Ma is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél” bővebbenVolt egy jó félidőnk, de ennyi még a Paks ellen is kevés
Paks – Bp. Honvéd 0-0 // plusz osztályozókönyv
Sokkal okosabbak nem lettünk ettől a null-nulltól sem. Az első félidőt egyértelműen uraltuk (még megvárom az InStat részletes számait, de nem hinném, hogy ennyire benéztem volna), széthúztuk a mezőnyt, sokat passzoltunk, többnyire jól, helyzetekbe is kerültünk, vagy legalább helyzetek közelébe, szóval az elmúlt hetekhez képest nem volt rossz. A második már igen, igaz, akkor nem történt semmi érdemleges a pályán sem.
Valami feszültség még (azonban?) látszik a csapaton, hogy egyszerre bátortalanok (félnek?), és egyszerre vállalkoznának, hogy a vége általában egy ordas nagy besülés legyen, földrehuppanással és némi reklamálással. A labdaszerzéseikből indított támadások, vagyis ellenfél térfele felé történő elmozdulások jelentős része így végződött. Kár, mert addig passzoltunk, akár a pálya teljes szélességében is, majd amikor elfogyott a tudomány, nem volt már hova és kinek, akkor szembesültünk a szomorú valósággal.
De erről majd részletesebben Pisont beszél.
„Volt egy jó félidőnk, de ennyi még a Paks ellen is kevés” bővebbenVédekezni már tudunk
FTC – Kispest 0:0 // Plusz osztályozókönyv
Érdekes kettősség háborog bennem a tegnap után. Úgy indultam el a melóból ki a Kökire, fél-optimistának hazudott beharangozóm ellenére, hogy ússzuk meg 6 alatt a kivégzést, aztán húzzak haza melegedni. Ehelyett a 90-10%-os forgatókönyvek közül az utóbbi jött be, Sannino lecraiováztatta a csapatot a Fradi ellen, fegyelmezett védekezéssel, alig-alig átmerészkedéssel a túloldalra, és amit kértem, hogy egyszer legalább pontot szerezzünk a Groupamában, az is összejött. Kivételesen még olyan taktikai megoldásokat is találtam Lütyőnél, amit végre érteni véltem és még jó ötletnek is bizonyult. Csak a legvégén, amikor az addig még PC köntösbe rejtett „kurváracsakazegypontértjöttünk” célunk a maga pőreségében tárulkozott ki, akkor rohantak meg bántó gondolatok.
„Védekezni már tudunk” bővebben