osztályozókönyv

Egy egészen új és egyelőre szokatlan Honvédot láthattunk // osztályozókönyv

MTK – Honvéd 3-1

Egyébként pedig meg lettünk alázva, kérem alásan. Olyan gólokat egyszerűen nemhogy a magyar enbéegyben, de a grönlandi fókák rehabilitációs tornáján is kifejezetten ciki kapni, amilyeneket tegnap sikeresen benyaltunk két ártatlan szögletből.

Tudom, ismeretes, azonban már nem elfogadott a régi mondás, hogy a szöglet fél gól, azonban az a futball, amikor a mondás keletkezett, még egészen másról szólt. Akkoriban minden szöglet jó helyre ívelődött, és nem térdmagasságban, vagy a túloldalon taccsra. A jó helyre beívelt szögletekre pedig egyszerre emelkedett támadó és védő, majd attól függően, hogy kinek sikerült belefejelnie, gól (védés), vagy felszabadítás lett a szöglet eredménye.

Az MTK ellen közel sem ilyen szögletekről beszélhetünk, hanem nettó bénázásról.

bővebben

Lefújták, ötödikek lettünk

Felcsút – Honvéd 2-1 // osztályozókönyv

Úgy általában //

valahol valaki nagyon boldog lehet, ha ezt látja // 1. Fradi, 2. Videoton, 3. Felcsút, 4. Mezőkövesd.
nem akarok kombinálni // ezért kivárom, hogy mi lesz a Debrecennel.
ha még egy fordulót tart a bajnokság // kiesik a Diósgyőr.

Specifikusan mi //

augusztus közepén kezdődik a bajnokság, augusztus végén az Európa-liga // azonban egyelőre fogalmunk sincs, hogy nagyjából milyen kerettel és ki lesz az edző?
a keret milyenségét úgy értsétek // hogy azt sem tudjuk, kik maradnak, kik mennek, igazolunk vagy saját nevelések, milyen eleggyel számolhatunk?
ha pedig igazolunk // akkor a máshol levetett játékosok jönnek, vagy önálló szereplők leszünk a piacon, mint például a lehetőségeiben tőlünk fényévekre járó Mezőkövesd vagy Kisvárda?

bővebben

Úgy hoztuk a kötelezőt, hogy közben szórakoztattuk is az egybegyűlteket

Bp. Honvéd – Kaposvári Rákóczi 4-2 // osztályozókönyv

Foglaljuk össze, mi is történt:

Gazdag nem tud kis gólt lőni.
Gazdag második gólját a spori feltételezhetően esztétikai okokból nem adta meg, így az első pont továbbra is érvényben maradt.
Mindkét megadott gólját láttam, a nem megadottat viszont nem. Alakulok.
Kukettó meglőtte az ötvenediken az elsőt.
Lovric 200. #legenda // menet közben hosszabbított egy évet.
Hét saját nevelés lépett pályára // Gazdag, Hidi, László, Szendrei, Irimiás, Nagy Geri, Cipf. Nem néztem utána, hogy mennyi a rekord darabra (mert százalékra ez is csak 50), de hátha valaki tudja.
Az ötödik helyen állunk, csak rajtunk múlik, hogy maradunk-e itt.
Ebben a bajnokságban először lőttünk háromnál több gólt egy meccsen. Hármat is csak kétszer sikerült.
A bajnok Balázs Zsolt első gólját szerezte egy olyan bajnokin, ahol játszik a Kispest.

Videó egyelőre az m4sport oldalán.

bővebben

Utolsó utáni célnak maradt: a felsőház

ZTE – Honvéd 2-0 // Osztályozókönyv

Az első félidő tetszett.

A második nem.

Az első félidőben felszabadultnak tűntünk, be mertünk vállalni cseleket, passzokat a Zete térfelén, néha kifejezetten látványosan játszottunk. Nem állítom, hogy tudatosan, de mindenképp látványosan. Jó volt nézni. Közben hátul mázlink volt.

Aztán Batik berúgta, miközben Bobál mögötte méteres lesen. (Vagy mégsem.) Pech. Nem omlottunk össze, de nem is volt benne a játékunkban a gól. A Zete csinálta amit tud, helyzetekben került, nekünk újra mázlink volt, és közben a játékunk is megadta magát. Szenvedtünk, daráltunk, közel fogalom nélkül, mert menni kell előre, az benne van a srácokban, azonban a mit csinálni már nem.

bővebben

Szeretnék most pár dolgot átgondolni, így most csak osztályozókönyvet kaptok

~~történnek furcsaságok~~ érzékelni furcsaságokat a keretben, a csapat dinamikájában, amiket érdemes jobban átgondolnom másfél héttel a bajnokság vége előtt, hogy értelmezni tudjam majd az átigazolási időszakot.
valamint utólag értékelni a most lezajló másfél hónapos minibajnokságot.
mindemellett munka is bőven akad ma, semmi kapacitásom sincs legalább pár bekezdésnyi mélységig rendszerezni a gondolataimat, hogy abból valami szükségposzt születhessen.
érzékelem a fapados, ámbár szinte végtelen szabadságot nyújtó kommentrendszer előnyeit és hátrányait is. Vannak ötleteim, azonban nem szeretnék egyik pillanatról a másikra egyedül döntést hozni. Ki fogunk alakítani egy amolyan bétatesztet, akár meghívásos alapon, hogy olyan megoldást válasszunk, ami egyszerre megfelel a közösségi és az üzemeltetési igényeknek. Köszönjük a mikroadományokat, így valamivel szabadabban gondolkodhatunk.

bővebben

Ha még nem mondtuk volna, akkor ez az idény eddig a Batik, Tujvel és Gazdag hármasé

Szörnyű látni Lanza agóniáját.

Nem állítom, hogy a kedvenc időtöltésem behozni a saját elmaradásaimat, azonban ma rászántam magam, hogy legalább pár apróságban utólérjük magunkat. Például az osztályozókönyvek kiértékelésében.

A linken ott van minden, ide csak pár dolgot emelnék ki //

Batik, Batik, Batik, abszulúte Batikról szól az idény. Innen már szinte annyi maradt a kérdés, hogy mennyire?
Ha nem Batik, akkor Gazdag lenne, de Gazdi sokat volt sérült.
Lanzafame egy-egy villanást leszámítva tavasszal a ranglista 10-11. helyére szorult. Csak összevetésképp jelzem, hogy egy kezdőcsapat is épp 11 játékosból áll.
Egy meccset követően (nyár, Kisvárda) elmaradt az osztályozás, valamint a karantén előtti Diósgyőr, Paks és Kisvárda nehezen értelmezhető eredményeket hozott, így azokat csak ceruzával mertük beírni.

Ma is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél

Bp. Honvéd – Videoton 1-1 // osztályozókönyv

Az imént írtam István barátomnak:

Ahogy a művelt angol mondta, miután feltalálták a labdát: tebenned bízunk eleitől fogva.

Visszagondolva a Kispest-Videoton eldöntetlen eredményt hozó mérkőzésre (szemerkélő eső, vezette Csonka), hirtelen nem is a pályán történtek jutnak eszembe, hanem az a minden, ami teljessé tette a tegnap esténket.

bővebben

Volt egy jó félidőnk, de ennyi még a Paks ellen is kevés

Paks – Bp. Honvéd 0-0 // plusz osztályozókönyv

Sokkal okosabbak nem lettünk ettől a null-nulltól sem. Az első félidőt egyértelműen uraltuk (még megvárom az InStat részletes számait, de nem hinném, hogy ennyire benéztem volna), széthúztuk a mezőnyt, sokat passzoltunk, többnyire jól, helyzetekbe is kerültünk, vagy legalább helyzetek közelébe, szóval az elmúlt hetekhez képest nem volt rossz. A második már igen, igaz, akkor nem történt semmi érdemleges a pályán sem.

Valami feszültség még (azonban?) látszik a csapaton, hogy egyszerre bátortalanok (félnek?), és egyszerre vállalkoznának, hogy a vége általában egy ordas nagy besülés legyen, földrehuppanással és némi reklamálással. A labdaszerzéseikből indított támadások, vagyis ellenfél térfele felé történő elmozdulások jelentős része így végződött. Kár, mert addig passzoltunk, akár a pálya teljes szélességében is, majd amikor elfogyott a tudomány, nem volt már hova és kinek, akkor szembesültünk a szomorú valósággal.

De erről majd részletesebben Pisont beszél.

bővebben

Védekezni már tudunk

FTC – Kispest 0:0 // Plusz osztályozókönyv

L. Gergő, B. Franck és S. Dávid ferencvárosi népi fafaragóművészek készülnek megmunkálni az olaszországi import teakfát

Érdekes kettősség háborog bennem a tegnap után. Úgy indultam el a melóból ki a Kökire, fél-optimistának hazudott beharangozóm ellenére, hogy ússzuk meg 6 alatt a kivégzést, aztán húzzak haza melegedni. Ehelyett a 90-10%-os forgatókönyvek közül az utóbbi jött be, Sannino lecraiováztatta a csapatot a Fradi ellen, fegyelmezett védekezéssel, alig-alig átmerészkedéssel a túloldalra, és amit kértem, hogy egyszer legalább pontot szerezzünk a Groupamában, az is összejött. Kivételesen még olyan taktikai megoldásokat is találtam Lütyőnél, amit végre érteni véltem és még jó ötletnek is bizonyult. Csak a legvégén, amikor az addig még PC köntösbe rejtett “kurváracsakazegypontértjöttünk” célunk a maga pőreségében tárulkozott ki, akkor rohantak meg bántó gondolatok.

bővebben

Annyira rosszat vártunk, hogy most meg az egy pontot keveselljük: ilyen a kispesti szurkolói lét (szívecske)

Videoton – Kispest 0:0 // plusz osztályozókönyv

Csodás címképünket Hantának ajánljuk szeretettel: paints_not_dead!

„Mik a várakozásaid, Ati?” – kérdezte az orkánkabátjába burkolózó Elnök úr, amint kikászálódtam a kocsiból a vendégparkolóban, sikertelenül próbálva alkalmazkodni a harapós hőmérséklethez. „Azt hiszem, inkább nem mondom” – feleltem kényszeredett mosollyal. Normál esetben ilyenkor az aktuális beszélgetőpartnereim korholva kárhoztatnak az örök pesszimizmusom miatt, ám most a nagy nehezen bevallott „kapunk egy hármast” jóslatomra csak csöndes bólogatások voltak a válaszok a derék KLTE arcok részéről. A lelátóra felmászva aztán Old Babarral folytattam le szinte mondatra ugyanezt a párbeszédet, és bár a kispesti ajándékbolt-pápa sem nagy rajongója a kishitű kiszólásaimnak, ezúttal ő is csak csöndesen azt súgta vissza: „Atikám, sajnos én sem várok mást”. Ehhez képest, azt hiszem, nem is lehetek elégedetlen most, ahogy a Góóóóól műsor alatt gépelem be a posztot.

bővebben