Mastodon Mastodon

A helyzetet senki sem tekinti át, zavartan szívjuk a Symphoniát

Néha nem posztot, hanem esszét írunk. Mint például most.

Én már pont nem lettem úttörő. Nekem nagyjából tíz év jutott a létező szocializmusból. Félig kertvárosi, félig panel-gyerekként, két tanárszülővel és a húgommal hoztuk a czeizeli és egyben rendszerkonform családmodellt.

Nem volt meg mindenünk, de azt sem mondhatom, hogy unatkoztam volna. Pedig valójában igen. Csak az idő ment. A lőrinci szomszédságban néhány hónapon belül születtünk páran gyerekek, nyomasztóan hasonló körülmények közé, hasonló Kádár-kockákká bővített házakba. A legtöbb játékkal közösen játszottunk, mert nem mindenkinek, hanem csak valakinek volt meg. Egy csillagküllős BMX maga volt a csoda, és G-nek ilyenje volt. Elvált szülők gyermeke, úgy könnyű – értelmeztük tízévesen a születésnapitól a karácsonyi ajándékig nyúló horizontunkon a valóságot.

“A helyzetet senki sem tekinti át, zavartan szívjuk a Symphoniát” bővebben

A magyar kultúra napja alkalmából

Kölcsey a Himnusszal, én Gellei Imrével neveztem be.

figyelem: a wordpress szerint
12 perc a várható olvasási idő

Valamikor mostanában tizenöt éve történt, hogy megfáradni látszott a labdabiztos első generációja, név szerint mészöly sámán, zombi tibi, pajzán gyula és stréber gyuri. 2007 nyarán indult az oldal, és annyira kenték bele a nitrót, hogy alig másfél év után köhögni kezdett a motor.

Egyszer megkérdeztem az Alapító Atyákat, mégis milyen indíttatásból kezdtek bele az egészbe? A válasz annyi volt, hogy egy közös projekt után nem akartak elszakadni egymástól, és a legjobb ötletnek egy blog tűnt. A téma pedig adta magát, a közös szerelem: a magyar foci.

2007 nyarán gyakorlatilag nem volt sportblog Magyarországon, pláne olyan nem, ahol egyedi véleményt lehetett volna olvasni. Egyedül a nagyjából fél éve működő, a régi indexen belülről szerkesztett, nemzetközi focival foglalkozó NST, ami ekkor már egy generációváltáson is túl volt, és _benito, illetve főleg heinrich belépésével megjelent náluk valamiféle edukációs irány. Utóbbi azért is érdekes, mert szerintem csak akkor értelmezhető egy blogger bloggerként, ha nem az olvasóknak, hanem a saját érdeklődési területéről írogat, és csak akkor, amikor kedve van. Mondjuk henyánál pont bukik az elméletem, mert amit csinált az egyszerre volt érdekes és értelmes, cserébe szerintem sosem értette a blogot, mint műfajt. És miközben írogattak: közösség termett körülöttük.

“A magyar kultúra napja alkalmából” bővebben

A sztori iránti igény védelmében

Hosszú és nehezen kibogozható bejegyzés, csak saját felelősségre!

Becsszóra, fogalmam sincs ki az az Azahriah*, pedig előadóként háromszor is megtölti jövőre a Népstadiont. Legjobb tudomásom szerint egyetlen slágerét sem hallottam. Mondjuk az is igaz, hogy rádiót soha életemben nem hallgattam, a zenestreaming-előfizetésem (ezt így írjuk és mondjuk?) pedig a zenehallgatási szokásaim alapján ajánl újabb előadókat, és valamiért őtet még egyszer sem dobta be. Nem mondom, hogy szar, amit csinál, vagy hogy nem zene, hiszen egyáltalán nem ismerem. (*_ utána kellett néznem, hogy egyáltalán jól írjam a nevét.)

Jó, a kortárs popzenei előadók közül tényleg keveset ismerek, miközben Sajci listáinak szinte minden évben adok egy vagy több esélyt, és bizony találni közte kurvajó dolgokat. Elméletileg létezik magyar popzene, és nem is rossz. Mármint az a része, amit láttam belőle. Mert fogalmam sincs, hogy a tömegmédia, illetve a Youtube-scéna kiket és miket kap fel, ugyanis ezeket a csatornákat pont nem fogyasztom.

“A sztori iránti igény védelmében” bővebben

Azért csak kéne beszélni a zártkapus edzőmeccsekről pár szót

Hosszú és általános célú véleményposzt következik.

Mielőtt bármibe belekezdenénk, definiáljuk az edzőmeccs fogalmát:

edzőmeccs: ahol két csapat játszik egymással felkészülési jelleggel, és a klubok publikálják, hogy mikor és hol, melyik csapatok mérkőznek meg egymással.

nem edzőmeccs: ahol két csapat játszik egymással felkészülési jelleggel, és a klubok nem publikálják, hogy mikor és hol, melyik csapatok mérkőznek meg egymással.

Egyetlen szó, de fontos különbség, ugyanis az elsőről tudnak a szurkolók, a másodikról nem. Az első, mivel be van jelentve, bekerül a klub almanachjába, mint mérkőzés, a másik, mivel nincs bejelentve, nem több egy edzésnél, amin ott van egy másik csapat is, és ahogy a többi edzés, úgy ez sem kerül be semmilyen történelemkönyvbe.

Posztunkban csak az első esetről, az edzőmeccsekről lesz szó.

“Azért csak kéne beszélni a zártkapus edzőmeccsekről pár szót” bővebben

A lakossági internet, az önálló gondolkodók és a nevezéktan összefüggő kérdései egyetlen csapongó és személyes hangvételű posztban, de legalább jó hosszan

Egyáltalán nem szerkesztőségi véleményt tartalmazó írás következik.

Tényleg le kell menni az idióták szintjére? Tényleg mindössze ennyi szellemi tőkével bír a lakossági internet kispesti szelete? Tényleg ekkora népbetegség nálunk a fu-fu-funkcionális analfabetizmus? Figyelj, mert besz*rsz. Én sem hittem el elsőre:

Tényleg képesek azon vitatkozni egyes emberek, hogy egy amúgy sok szurkoló által folyamatosan napirenden tartott kérdés, vagyis a Kispest szó visszakerülése a klub nevébe, az egyben a Honvéd kikerülését jelentené, tehát az megszűnne Honvéd lenni.

Mégis, ezek az emberek mit gondoltak? Hogy a javasolt név a Budapest Kispest, vagy a Kispest-Budapest lenne? Honvéd nélkül. Hosszasan érvelnek a Honvéd mellett, miközben egy szimpla Budapest-Kispest cseréről lenne szó.

“A lakossági internet, az önálló gondolkodók és a nevezéktan összefüggő kérdései egyetlen csapongó és személyes hangvételű posztban, de legalább jó hosszan” bővebben

Kispesten úgy lemondott az egész elnökség, hogy jegyzőkönyvileg megköszönték a munkáját, majd azonnal újraválasztották

1930/31 izgalmakban gazdag tele a Nemzeti Sport és a Sporthírlap korabeli cikkeinek illusztrálásával.

1930 tele az élvonal utolsó helyén találta a Kispestet. Elfogytak a nézők, a csapat képtelen meccset nyerni, a Nemzeti Sport közönségszavazásán az olvasók szerint a helye igazából a másodosztály középmezőnyében lenne, vagyis nem éppen rózsás a helyzet. A város polgármestert választ, talán a nagy esélyes, dr. Molnár József, a KAC korábbi főtitkára, a Wekerletelepi SE jelenlegi elnökének vezetése mellett a város is beszáll a sportegyesület fenntartásába.

Mayer Béla 22 év után mondja be az unalmast.

“Kispesten úgy lemondott az egész elnökség, hogy jegyzőkönyvileg megköszönték a munkáját, majd azonnal újraválasztották” bővebben