Mastodon

Címke: végh hanta

Who the f*ck is csakblog?

Mostanában volt alkalmunk gondolkodni magunkról.

Teljesen öncélú és egyben igencsak hosszú poszt következik, amelyben arra próbálunk választ találni, hogy ennek az oldalnak úgy általában hol van a helye a kispesti nap alatt. Az rendben, hogy saját szórakozásból csináljuk tizennégy éve, azonban létezhet olyan kötelesség, ha például a klub nem, vagy csak korlátozottan látja el a tájékoztatási feladatait, akkor azt nekünk kellene átvenni?

Egyáltalán mi a viszonyunk a klubbal, mi a viszonyunk a sajtótermékséggel? Meddig mehetünk el, hol van az a határ, amit még nekünk sem szabad átlépnünk?

„Who the f*ck is csakblog?” bővebben

300

Sorozat – szódával.

2016. augusztus 21. Honvéd – Gyirmót 0-0. A szezon hetedik fordulója, álmos vasárnapi meccs. Lanzafame még nincs, a Honvéd 3-2-2-es mutatóval középcsapat.

És ezt a meccset kihagytam, ráadásul önszántamból. Helyette a Kolozsvári Magyar Napokon töltöttem a hetet, és meccsnek egy CFR Cluj – Astra Giorgiu jutott, miközben a Fő téren az Omega koncertezett. Viszont a második félidőben ismerkedtem meg István barátommal, és így, évek távlatából visszatekintve, a mérleget a kihagyott Gyirmót ellenére is erősen pozitívnak tarthatom.

Viszont vezekelni kell. Akkor és ott, Kolozsvárott megfogadtam, hogy minden, de tényleg minden tétmeccsünkön ott akarok lenni ettől a pillanattól kezdve. És ha lehet, akkor az edzőmeccseken, és a fakón is.

„300” bővebben

Ja, ez a poszt igazából nem szól semmi érdekesről, viszont a végén találtok egy erősen elgondolkodtató játékot

Nem így terveztem az utolsó harmincas napomat. Tudtam, hogy vasárnapra fog esni, a vasárnapok pedig a fakó meccseire esnek, tehát egészen sokáig jogosan számolhattam egy nagyjából fix társasággal, némi sörözgetéssel, céltalan bambulással egy omladozó stadionban, vagyis egy kicsit sem másképp, mint a fociba való végleges oda- és beleszocializációval telt korszakomban, a megboldogult kilencvenes években.

Buja aljnövényzet és mindenféle vegetáció a beton nem szándékolt térközeiben, mosdó a kandaláber tövénél a félhomályban, kinyitható kempingasztalról árult szotyi és tökmag, büfésnéni, műanyag pohárban alsópolcos, közepesen hideg sör. Erről szóltak a tízes éveink, mégis valahogy belerázódtunk, ottragadtunk, és ma is itt vagyunk.

„Ja, ez a poszt igazából nem szól semmi érdekesről, viszont a végén találtok egy erősen elgondolkodtató játékot” bővebben

Ha valakinek nincs jobb dolga ma délután, akkor ajánlom magamat

„Ha valakinek nincs jobb dolga ma délután, akkor ajánlom magamat” bővebben

Tudjátok hogy szól a legrégebbi kispesti bölcsesség? Így:
Minél reménytelenebb egy helyzet, annál inkább mellettünk szól

Videoton – Bp. Honvéd @ Felcsút, 19:30 | tv: M4 Sport

Egy éve vagyunk bajnokok. Napra. Címvédők, regnálók, aktuálisak, szóval bajnokok. Meg tudnám szokni.

A tény továbbra is tény, valóban bajnokok vagyunk, azonban az érzés az ősz eleje óta valahogy nem az igazi. Nagyjából szeptember-október környékén már nyilvánvaló volt, hogy azzal a játékkal, azzal a csapattal, azzal a szerkezettel, azzal úgy egyben esélytelen lesz a duplázás. És amilyen hülye játék a futball, matematikailag egészen a 27. fordulóig, vagyis április 21-ig húztuk, hogy végleg lemondhassunk róla.

És közben bajnokok voltunk, vagyunk. Néhány hónap a csúcson, majd néhány hónap papíron. Mindegy, amilyen semmiből jött, annyira tökéletes volt. Ha valaki azt mondja nekem az elmúlt évtizedekben, hogy Hanta, itt van három nap, amíg bajnok lehetsz, de aztán kuss egy életre, akkor könnyen lehet, aláírom. Tudom, az ördöggel kötött alkuk sosem kedveznek a mindkét szerződő félnek, de három nap azért mégis három nap.

Helyette kaptunk legalább egy évet.

„Tudjátok hogy szól a legrégebbi kispesti bölcsesség? Így:
Minél reménytelenebb egy helyzet, annál inkább mellettünk szól” bővebben