Mastodon

Napikispest 2018.10.02.

Két twit.

Egy // mikor volt utoljára négy kerettag Kispestről a válogatottban?

Kettő // Csányi Sándor a sarkára állott

 

Napikispest 2018.09.05.

  • Magyar Kupa // a Bőny is kitette a honlapjára, hogy 23-án, vasárnap játszanánk velük. Vélhetően nyitottak lesznek a módosítási kérelemre.
    • fontos // hogy a versenykiírás szerint, azokon a pályákon, ahol nincs villanyvilágítás, ott 15 óra előtt kell kezdődniük a mérkőzéseknek.
  • Pölöskei Zsoltról // eközben kiderült, hogy a Kisvárda elleni meccs előtti bemelegítésen szenvedett porcsérülést. Két hete műtötték, vagy mit csináltak vele, és október elején térhet vissza, mint teljes értékű játékos. (via honvedfc.hu)
  • Stoian Relu // a korábbi kispesti akadémista kapus, – aki a 2014/15-ös szezonban háromszor is leülhetett a nagycsapatunk kispadjára – a román élvonalbeli Sepsihez igazolt, és ezzel Prosser csapattársa lett. Relu amúgy tavaly már bemutatkozott a román egyben. Akkor pár meccsen védett az azóta kiesett Juventusban. (bejelentés a hajtás után. thx, bmiky)
  • stadion // mindeközben Fehérvárott (részletek a hajtás után).

„Napikispest 2018.09.05.” bővebben

Innen szeretnék felállva tapsikolni annak a kedves vidista ismerősömnek, aki keresztes hadjáratot indított ellenem a Facebookon

(Itt válaszolnák neki, ha már a másik felületen nem tudok. Gondolom úgyis olvassa.)

Az még rendben, hogy a Facebook rostáján fennakad a „jugoszláv köcsögválogatott”, és a blog csatolt oldaláról egy figyelmeztetéssel együtt lekapják, tényleg, a franc se akarta annyira megsérteni szegény jugoszlávokat, hogy összemossam őket a Videotonnal.

Ahhoz azonban minden tiszteletem, hogy az egyébként nem publikus Facebook-falamat valaki, aki nyilván az ismerősöm, képes volt végigpörgetni, és bejelenteni egy ki tudja mikori, talán több hónapos/éves bejegyzést, amit nyilván egy Videoton – Honvéd után írtam ki, de hogy pontosan mikor, arra már a fene se emlékszik. Annyi biztos, hogy nem a most szombati meccset követően.

A feljelentés repült, lett belőle gyűlöletbeszéd (bár nem teljesen értem melyik részéből), engem meg kitiltottak átmenetileg a Facebookról. Utóbbit amúgy pont leszarom, gyakorlatilag amúgy sem használtam, viszont a Messengert kénytelen vagyok, mert az emberek egy jelentős része valamiért azon keresztül szeret kommunikálni.

Szóval, kedves névtelen feljelentő vidista barátom, köszönöm, hogy ilyen ügyesen kib*sztál velem államalapításunk ünnepén, ami nem mellesleg nevem napja is egyben.

Remélem most nagy a boldogság. Tudom, még szokatlan, mert nem lehetett benne nagyon részed, de figyu, ott lesz valaki egy valódi, létező klub szurkolója, ha megtanul győzni is. Addig azonban marad a házmestertempó.

Az ország focijának büszkesége, a szimpatikus jugoszláv csapat hozta azt, amit elvártunk tőle: az igazán szimpatikus labdarúgást

Bp. Honvéd – Videoton 0-3

Danilo mellel átveszi, síp – kéz. A labda továbbkerül Gazdaghoz, érkezik a sárgás Vinicius, a többi mutatom:

25. perc, az állás 0-0, Juhász és Vinicius már húsz perce nem kapott lapot, Danilo nem kéz, nincs mit fújni, viszont ahogy Vinicius odamegy Gazdaghoz, az sípszó után is piros. Élből. Meg tizenegyes, mondjuk ahhoz viszont tényleg nem kellett volna fújni Danilonál, ami tényleg nem volt kéz. (Ilyenkor minek áll a maga hatalmas rutinjával a kapu mellett Solymosi Péter sokadik számú játékvezető?) Mutatom ezt is:

A kontránál Skvorc beragad, nincs les, a bepasszt ketten is benézik, Kovács gól, 0-1. Remek kezdés.

„Az ország focijának büszkesége, a szimpatikus jugoszláv csapat hozta azt, amit elvártunk tőle: az igazán szimpatikus labdarúgást” bővebben

Bemondták az interneten, hogy a Honvédnak a legmenőbb szurkolni mostanában!

Bp. Honvéd – Videoton @ Hungária körút, 19:30 | tv: M4 Sport és m4sport.hu

Furcsa meccs lesz a mai. Egyrészt ugye az előző két bajnok találkozik egymással, ami mondjuk pont nem jelent semmit, az viszont végképp semmit, de mégis beszédes, hogy amíg a Videoton megúszta Ibrahimovicot az utolsó percben, amikor a kapu előtt luftot rúgott, addig nekünk nem volt ilyen szerencsénk, és az orosz UFA ellen a legvégén kieső Alsógabonási Haladás (Progrés Niederkorn) belőtte, amit be kell. Ennyit fejlődött a luxemburgi futball. Ha átvánszorog rajtuk egy magyar csapat, akkor abból simán lehet akár csoportkör is.

Mindez persze csak játék a szavakkal, a kínkeservesen összehordott aránypárokkal, hogy kissé megnyugtassuk magunkat, jó, jó, szarok vagyunk, hiszen ez mégis a magyar futball, de azért annyira mégsem, mert Luxemburg sokat fejlődött. Ahogy mondjuk Ciprus is, meg minden olyan ország, ahol a földterület korábban is alkalmas volt a labdarúgásra, mert volt rajta százszor hatvan méter sík felület, ami bevethető fűvel, viszont valamiért mégsem űzték a sportágat. Aztán belekezdtek, és úgy hagytak állva minket, hogy azóta néha koszorú kerül a lábunk elé, mert pár közepesen rosszul tájékozódó nemzetközi küldöttség azt hiszi szobor vagyunk. Tudod, hathárom, oktattuk a világot.

„Bemondták az interneten, hogy a Honvédnak a legmenőbb szurkolni mostanában!” bővebben